Attila Föld körüli útjának újabb “betétfutama”: Hawaii és egy kis 66-os út

Várda Attila kalandjairól szóló beszámoló-sorozatunk első részében az oroszországi száguldást olvashattátok, majd következett a Laoszi “időelütős” motorozás. Onnan átrepült Amerikába – és mivel a Kawasaki a tervezettnél némileg hosszabb idő alatt ért át San Franciscoba, továbbra is bérelt motorokkal hidalta át a hiányát. Természetesen ezeket a “kalandokat” is elmeséli nekünk – a mai epizód végén pedig visszaül a Z750 nyergébe. A szó ismét Attiláé.

A színek, amiket a fotó nem tud visszaadni. Ehhez el kell menni Hawaii-ra

“…how much money do you have with you, Sir? – kérdi az officer belépésnél. Nem mondhattam, hogy minden beváltott dolláromat otthon felejtettem, pedig így volt. Szóval végül csak megérkeztem az USA-ba, de mivel Laosz nem a szomszédban van, kicsit korábban kiszálltam. De jól is tettem! ALOHA!!! Bár soha nem vágytam Hawaii-ra, de ha mar útba esett, csak nem hagyhattam ki.

Az oldalkocsis Ural népszerű arrafelé

Csomagok le és azonnal egy kis séta: Honolulu belvárosa és a part. Hihetetlen, de tényleg itt vagyok. Kellett kis idő, amíg felfogtam amit latok. Főleg a laoszi kirándulás után. Fények, luxus, zene, kellemes esti szellő, pálmafák, rengeteg turista – és mindenki az utcákon. Néhány óra séta, vacsi – és vissza a szállásra. Másnap reggel pedig irány a motorkölcsönző. A szigeten a főutakon 35 mph (56 kilométer/óra) a maximum – ez a leglassabb állam az USA-ban -, így nem láttam értelmét komoly motornak.

A legelterjedtebb hobbieszköz errefelé a surf

Robogóra fel!

Bár az új Indian Scout Bobbert szívesen kipróbáltam volna, de mivel drága is volt, én meg trikó-rövidnadrágban terveztem motorozni – ezt később aztán jól megbántam-, így maradt egy Honda Forza 300-as robogó. A végére nagyon megszerettem a kis Hondát: akkora hely van az ülés alatt, hogy minden Föld körüli útra szánt cuccom simán beleférne. Néhány nap alatt bejártam vele az egész szigetet: motorozás és strandolás volt a program felváltva.

A Forza tökéletes választás volt Hawaii bebarangolására

Nem egy ázsiai ország: itt nem lepik el motorok az utcákat. De azért volt S1000RR-től kezdve a nagy Harley-kig szinte minden. Még Ural is. Vulkán túra, Waiki Beach, naplemente, Pearl Harbour, hula dance, ukulele és csirkék. Tele a sziget csirkékkel: jönnek-mennek mindenhol. Sok él vadon, természetes ellensége nincs, irtani tilos őket – így könnyen lehet kakas-kukorékolásra ébredni.

Ami pedig még a csirkéknél is gyakrabban bukkan fel mindenhol, az a surf. Hatalmasak a hullámok,  így kora reggeltől már vízen vannak kicsik, nagyok, fiatalok, öregek. Viszik a deszkát gyalog, bringán, motoron, kocsin. A nem part-menti részeken gyakran esik az eső, így nagyon szép a növényvilág. Dzsungel-szerű a táj, de a legtöbb út zsákutca, vagy le van zárva a hegyek közt.

Jutott időm kultúrára is

500 kilométert motoroztam a kis szigeten. Ez éppen elég volt arra, hogy körbenézzek és a trikó-rövidnadrág öltözéknek köszönhetően ismét sikeresen leégjek. A végére mint a kígyó dobtam le a bőrt az arcomról és a hátamról… Mégis nagyon örülök, hogy útba ejtettem – igaz, amit Laoszon pénzben megspóroltam, azt itt nagyjából duplán kifizettem. Pedig semmi extra nem volt. Hawaii nem olcsó hely, de megérte eljönni!

A belső részek növényvilága elképesztően dús

Üres napokon hajts Harley-Davidsont!

Innen már csak pár óra volt San Fransisco, ahol elvben már várt a Kawa. Persze ez sem ment simán: a vámolást nem sikerült azonnal megoldani. Így megint felszabadult néhány napom, amit kihasználandó kivettem egy szinte zsír új (130 kilométert futott) Harley-t. Irány Los Angeles, majd Arizona. Hollywood, Beverly Hills, Venice és sok, eddig csak a tévéből ismert hely.

A nagyobb távokhoz nagyobb motort választottam

Aminek a legjobban örültem, hogy végre végigmotorozhattam a Mulholland Drive-on, majd ezt követően a talán leghíresebb amerikai út, a Route 66 egy részén gurultam Phoenix irányába egy gyors rokonlátogatásra. Ez a rész talán az eddigi legmelegebb, ahol valaha motorral jártam. Nem is láttam egy motorost sem! Napközben árnyékban közel 50 fok volt, de éjszaka is alig hűlt le 35-36 fokra.

A hőség egyértelműen látszik a növényvilágon is

Már úgy voltam vele, hogy a Kawasaki, amivel indultam nem gurulhat Amerika útjain és a Harley-val megyek New Yorkba. Azonban egyszer csak az egyik este jött az üzenet: sikerült megoldani, mehetek érte! Másnap reggel már 5-kor motoron ültem és a friss reggeli 35 fokban azonnal indultam vissza San Fransiscoba. Az “üres” napok során laza 2’900 kilométert sikerült belevarázsolnom az amerikai nagyvasba…

A Kawa kicsomagolás után – majd felkészítve a folytatásra. Új rendszámkonzol, fix kipufogó, új gumik, friss olaj- és szűrők

Sok idő telt el és jó néhány kilométert megtettem, mióta Vlagyivosztokban elköszöntem a Kawától. Hogy én mit csináltam azóta, azt tudjátok – de a Z750 is járt Koreában, utazott hajón és repülőn – de végre megérkezett Friscoba és újra együtt folytatjuk az utunkat! A kényelmes, fotel-szerű ülés és a hifi azért hiányozni fog egy kicsit – de mégis csak a spártai Kawasakival az igazi ez a Föld körüli utacska. Most irány New York!”

Irány New York!