Remélem nem vesztem hitelem teljesen azzal, ha bevallom: korábban soha nem ültem Suzuki Banditon. Akik régi motorosok azok tudják miért szégyen ez. Akik újak, esetleg még csak leendő motoros kollégák azoknak megmagyarázom. A Suzuki Bandit egyike a legelterjedtebb motoroknak, mindig egyszerű, de megbízható motorkerékpár hírében állt. Az erőforrás tradicionálisan lég-olaj hűtéses, amelyet csak az utóbbi években alakítottak folyadékhűtésűvé.
1995-ös bemutatkozása óta megbízható, kedvező árfekvésű motorkerékpár hírében áll, igaz – finoman szólva – általában nem ebben a motorban debütálnak a Suzuki fejlesztési újdonságai. A Bandit sokoldalúsága – ha szabad ilyet mondani – legendás, hiszen a kezdőktől indulva a túrázókon át, a streetfighterekig minden beállítottságú motoros használja elégedetten ezt a kétkerekűt.
1995-ben jelent meg az első Bandit, azóta jelentősen átdolgozták. Ennek ellenére soha nem volt egy futurisztikus jármű
Az új 650-es, avagy Kis Bandi, idom nélküli változatban és pompázatos metál bordó színben került szerkesztőségünkhöz tesztelésre. A szélterelő idomok teljes hiánya nálam általában fogcsikorgatós motorozáshoz vezetnek, így kissé kelletlenül ültem fel a tesztmotorra. Nem kívánok túlzó költői képekbe bonyolódni, de annyit mondhatok, ez volt az utolsó negatív érzésem a Bandi barátunkkal kapcsolatban.
A 650 köbcentis motor pöccre indult, bár ennek ellenkezője lett volna furcsa, hiszen az új Bandit teljesen elektronikus motorvezérlést kapott, a porlasztó léte vagy a szivató manuális kezelése már a múlté. Az alapjárat hidegen és melegen is egyenletes, persze itt a hideg szót a szeptemberi időjárás mércéjével kell érteni. Üzem közben is csak pozitív jelzőkkel lehet illetni az erőforrás működését. Alacsony fordulaton is van benne erő, egyenletes, használható nyomatékot ad a nyolcezer alatti fordulaton is. A nyomatékcsúcs 9000-nél jelentkezik, így ezt közelítve érezhetően erőre kap a hatötvenes motor, addigi szelídsége, ha nem is vadságba, de legalábbis élvezetes erőfitogtatásba csap át.
Egy igazi all-rounder
Az erőforrás tehát kiszolgálja a nyugodt és a hevesebb temperamentumú motorosokat is, érdekes módon a váltó azonban folyvást csak a sportos motorozásra ösztökéli a banditozót. A fokozatok igen kis ejtéssel követik egymást, ami valóban remek ha egy pályanapon tizedmásodperceinken akarunk fényesíteni, azonban a mindennapokban – és elsősorban a túrázókra gondolok – jobban jöhet egy kissé nagyobb ejtésekkel operáló és így következésképpen hosszabb legfelső fokozattal bíró áttétel. Amíg az ember városban közlekedik jól van ez így, de Kis Bandi képességei bőséggel lehetővé teszik a komoly túrázást is. Ilyenkor minden tekintetben jobb lenne, ha az utazósebességnél egy kissé lentebb lehetne a motorfordulat.
Ha már a túrázásnál tartunk hadd írjak pár szót a Bandit komfortjáról. Fenntartva azt, hogy egy motorkerékpár kényelme nyílvánvalóan sokkal inkább alkatfüggő mint egy személyautóé, a Bandit ebben a tekintetben is példaértékű. Jobban szeretek endúrós testtartással motorozni, mint hasalva, de az itt található kormány-ülés-lábtartó háromszöge éppen annyi terhelést visz a csuklóra, amennyi még nem terheli azt hosszabb úton sem, viszont a derekat így kíméli. Pontosan nem tudom megmondani, hogy a tesztidőszak alatt mekkora távot mentem egyszerre, de úgy 150-200 kilométer körülire saccolom. Természetes, hogy ez a táv még messze van attól, amit komolyabb berkekben túrázásnak hívnak. Azonban egy motorhoz hozzá kell szokni, így az, hogy ezen a távon semmilyen kényelmetlenségem nem volt azt jelzi, hogy a Bandit kényelmes és élhető lehet komolyabb távolságok esetén is.
A városban sok esetben jól jön, hogy ülése alacsonyan van, így kezdők vagy kisebb termetű motorosoknak is biztosan ér le a lába. Teljesen szubjektív kérdés, én a kormányt egy egyenesebb kialakításúra cserélném, de a gyárival is kellemes volt terelgetni a 650-est.
Számomra a kormány túlságosan hátranyilazott, de egyáltalán nem kényelmetlen
A tesztmotoron ABS rendszer is helyt kapott. Érdekes módon a fék első fogásra és kisebb fékezésekkor gyengének érződött, néhány korábban tesztelt motorhoz viszonyítva, amelyek érintésre is komoly fékerőt produkáltak. Ha jobban húzzuk a fékkart, akkor azonban abszolút biztonságos érzést nyújt, hiszen megfelelően lassítja a motort. A fék működésekor különös nyöszörgő hang hallható, ami szerintem valamilyen elektromos eredetű, pontosan nem sikerült a végére járni, hogy mi okozza. Nem mondom, hogy zavarna ha nem lenne, de meg lehet szokni ezt a nyöszörgést, ami amúgy is csak megállás közelében vehető észre, amikor a menetzaj már nem képes elnyomni.
Még mielőtt zárógondolataimat leírnám, különválasztva összefoglalom az új Bandit főbb műszaki változtatásait. A motort gyakorlatilag teljesen átdolgozták. Változtattak a szelepvezérlő mechanizmuson, 32 milliméterről 36-ra növelték a szívótorkok átmérőjét. Megnövelték a sűrítési viszonyt, más dugattyúkat és hajtókarokat alkalmaznak. Mint fentebb említettük a motor már nem lég-olaj hűtéses, hanem folyadékhűtésű.
A motort érintő változás inkább kényszer, mint piaci elvárás. Alapvetően az emisszió miatt nyúltak hozzá
A vázat is átalakították, az első futóművet fizikai értelemben lágyabbra hangolták, de a motor mégis jobban kontrollálható. A hátsó rugóerőn is változtattak, az előfeszítés és a kirugózás csillapítása is változtatható. Az első féktárcsák átmérőjét 310 milliméterre, míg vastagságukat 0,5 milliméterrel növelték. Amin nem változtattak: a Bandit most is remek értéket nyújt a vételáráért.
Mindent egybevetve a 650-es Banditot fantasztikus motornak ismertem meg. Dőreség lenne azt állítani, hogy nincs nála jobb, azonban azt ki merem jelenteni, hogy árkategóriájának királya, és drágább versenytársai nem nyújtanak annyival többet a mindennapokban, amennyivel többet kell értük leszurkolni. Ahogyan mondani szokás: első és utolsó motornak is jó. Aki most tervezi a kétkerekű beszerzését, szeretni fogja, mert megbocsátó, könnyen kezelhető és bőven van benne annyi erő, amennyi a dinamikus motorozáshoz szükséges. Aki meg már minden próbált és egy jó árfekvésű, többfunkciós, bevált, kipróbált motor szeretne, hát az sem fog csalódni.
Véleményem szerint a Bandit egyetlen hátránya paradox módon pont előnyeiből következik. Mivel jó és nem is drága, sok van belőle. Így lehet azt mondani, hogy kissé kommersz. Az emberek legtöbb esetben szeretik individuumukat kifejezni azzal is, hogy a lehetőséghez mérten egyedi járművet vásárolnak. Kicsit olyan ez, mintha minden tizedik nő úgy nézne ki mint Penélope Cruz. Nehéz benne hibát találni, de ha ennyi ilyen szépség sétálna az utcán sokkal kisebb lenne a vonzereje. Aki azonban szerencsés és ezzel nem törődik, az boldogan lovagolja meg újra és újra ezt a nagyon kívánatos színésznőt. Akarom mondani motorkerékpárt.
| MŰSZAKI ADATOK | |
| Motortípus | Folyadékhűtésű, négyütemű, négyhengeres |
| Hengerűrtartalom (cm3) | 656 |
| Furat x löket (mm) | 65,5×48,7 |
| Keverékképzés | 36 milliméteres torokátmérő, elektronikus üzemanyag-befecskendező |
| Teljesítmény (kW/LE/min) | 61(84)10500 |
| Forgatónyomaték (Nm/min) | 60,5/9000 |
| Sebességváltó | Hatfokozatú |
| Szekunderhajtás | Lánchajtás |
| Első felfüggesztés | 41 milliméteres, RWU Kayaba teleszkópok, állítható előszfeszítéssel |
| Villaszög/utánfutás (fok/mm) | 26/108 |
| Hátsó felfüggesztés | Kayaba, állítható előfeszítéssel és kirugózási csillapítással |
| Első fék | 310 milliméteres hidraulikus tárcsafék, négydugattyús féknyereggel |
| Hátsó fék | 240 milliméteres hidraulikus tárcsafék, egydugattyús féknyereggel |
| Első gumiabroncs | 120/70 17 |
| Hátsó gumiabroncs | 160/60 17 |
| Hosszúság/szélesség/magasság (mm) | 2130/790/1095 |
| Ülésmagasság (mm) | 770 |
| Száraz tömeg (kg) | 215 |
| Üzemanyagtartály (l) | 19 |
