Tíz motor, ami jövőre fogja betölteni a negyven éves kort

Jövőre lesz negyven éve, hogy Földes László megalapította a Hobo Blues Bandet. Megszületik az egyik hazai közönségkedvenc film, a Bud Spencer és Terence Hill nevéhez köthető És megint dühbe jövünk. Itthon még javában szolgáltak a Pannoniák, Jawak és MZ-k, amik hosszú éveken keresztül meghatározták a magyarországi motoros kultúrát. Olyannyira a zsigereinkbe ivódott, hogy még a kétezres évek közepén is azt lehetett hallani jótanácsként a veterán motorszelídítőktől, hogy a kétkerekű létformává válást csak és kizárólag 250-es MZ-vel érdemes és szabad megkezdeni. Mert ugye csak. Hagyomány. Mindeközben a világ néhány szerencsétlenebb pontján – akik többnyire lemaradtak a kétüteműzés bájáról – valamiféle Honda, Kawasaki, Laverda, és más hasonló márkácskák termékeivel kellett beérniük. Szemeztünk ezek közül tíz érdekesnek tűnő darabot. Semmi top, semmi legjobb, csak egy kis visszatekintés, hogy mi is kellett ahhoz, hogy beköltözzön valaki az ottani Boldogság utca 17-be.

1. Honda GL1000

Bizony a GoldWing nem volt mindig az a nehéz csatahajó, amilyen formában ma ismerjük. Helyette egy egyszerű élvonalbeli utcai motorkerékpár volt, aminek a formái szépen nemesednek az idő előrehaladtával. 1’000 köbcentiméteres, négyhengeres boxermotor hajtotta, aminek a hűtéséről – japán négyüteműek esetén először – víz gondoskodott. A 78 lóerős teljesítménye viszonylag soknak számított, a megállást már csak tárcsafékekre merték bízni a mérnökök.

Honda GL1000

2. Bimota KB1

Ez a motor már a maga korában sem volt olcsó, manapság pedig szalon jármű árában lehet megvenni egy jó állapotban lévő példányt. A cikk megírásának pillanatában 4,5 illteve 6,5 millió forintnak megfelelő dollárért találtam eladót. A japán motorok ekkoriban már kiváló erőforrásokkal készültek, de a váz-futómű kérdésben nem álltak ennyire vitathatatlanul a helyzet magaslatán. A Bimota azzal szerzett magának hírnevet, hogy fogta ezeket a kiváló, és erőtől duzzadó japó motorblokkokat és értelmes vázba pakolta őket. A Kawasaki Z1000-ből származó erőforrással szerelt KB1 volt az első ilyen konstrukció 1978-ban. Létezett még a Suzuki motoros SB2, illetve a Honda motoros HB1, de ezek még a KB1-nél is ritkább madarak.

Bimota KB1

3. Honda CB400

Csak hogy ne vesszünk el a korszak nagymotorjainak varázsában teljesen. A középsúlyú bajnok, a CB400 Four egészen forradalmi volt a maga korszakában a saját súlycsoportját tekintve. A CB750 kistesója az első olyan kisköbcentis, többhengeres motorja volt, ami aztán magas fordulaton üvölthetett, mint hülyegyerek a kertifőzelék felett. A 37 lóerő, amit így ki lehetett préselni belőle ma már nem tűnik soknak, de egy negyven éves 400-as blokktól, ami a ’60-as évek versenymotorjainak hangját idézi, igazán elismerhetjük, hogy ez egész jó.

Honda CB400F

4. BMW R100RS

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a korszakban a BMW szintén kiváló motorkerékpárokat dobott a piacra. Az R100RS-nek pedig már csak azért is helye van eközött a tíz motor között, mert úttörőként először vázhoz rögzített teljes idomot kapott gyárilag, ezzel valószínűleg a mai nehéztúrázók ősanyjává válva.

BMW R100RS

5. Laverda Jota

A korábban említett Bimota KB1-hez hasonlóan drága különlegesség: nem annak való, aki fillérre kiszámolja, hogy mennyit költ a motorjára. Hiszen a vételáron felül a fenntartási költségekről is legendák keringenek, amik nem feltétlenül a pozitív tapasztalatok alapján születtek. A Laverda 1’000 köbcentis blokkja 7’250-es fordulaton adott le 85 lóerőt, ami már mai szemmel is durva lehetőségeket biztosított arra, hogy átlépje valaki a sebességkorlátozó tábla útmutatásait. A maga korában pedig őrülten gyorsnak számított.

Laverda Jota

Ha érdekel még öt motor, akkor lapozz – izgalmasak lesznek!