A tíz éves születésnapját ünneplő Runner család legkisebb tagja, az új SP, egy igazi sportos ötvenes. A karosszéria formája, a kipufogó hangja még az öreg motorosok fejét is elcsavarja, hát még egy tizenévesét, aki egy ilyen „segédmotoros kerékpár” nyergében ismerkedhet a szabadság érzésével. A segédmotoros kerékpár kifejezés idézőjeles használata erősen indokolt, hiszen a Runner egy teljes értékű robogó, modern műszaki megoldásokkal, de a KRESZ által korlátozott teljesítménnyel. Megjelenése, lendületes vonalvezetése vonzza a szemet, tesztmotorunk sportos matricázása jól illik a fehér alapszínű robogóhoz. Nézzük, milyen műszaki tartalom és használati érték társul az eltalált dizájnhoz!
A gyárilag négy lóerős kétütemű motor, dacára a karburátoros keverékképzésnek, olyan tisztán működik, hogy azt jó néhány négyütemű motor megirigyelhetné. Ez elsősorban a terhelésnek megfelelően adagolt kenőolajnak, és a katalizátornak köszönhető. A végeredmény, teljesen füst és szagmentes üzem, még hidegindításkor is. A konstrukció magában rejt még két tartalék lóerőt, mely a fojtás szakszerű eltávolításával és beállításokkal előcsalogatható. Így már rászolgál a „sportrobogó” titulusra is, városi körülmények között minden igényt kielégít a teljesítmény.
A fogyasztási adatot a gyártó – amúgy olasz szokás szerint – 30 kilométer per liternek adta meg (átszámítva ez 3,3 liter/100 kilométer), ezt én a 65 kilogrammos testsúlyommal úgy is tudtam tartani, hogy a gázmarkolatot leginkább a két végállásban használtam. Mindehhez kapcsolódik a gyönyörű, kétütemű mivoltát körbeharsogó motorhang, amely 50-es létére könnyedén udvarias félrehúzódásra serkenti az autósokat. Csak a füstöt keresik hiába mögötte…
A sportrobogó jelzőhöz a futómű is hozzásegíti a kis Runner-t és ez nem csak megjelenésében tükröződik. Mert mit sem ér a fordított teleszkóp, ha nem nyújtja az elvárt kapcsolatot talaj és kerék között. A rugózás inkább feszes, de mégis mentes a felütéstől, pattogástól. Az elöl 14, hátul 13 colos abroncsok is segítik a megfelelő talajfogást – a széles abroncsok pedig a remek dönthetőséget. Szó szerint élvezet kanyarodni a motorral, közben el is felejtjük, hogy robogón ülünk. A videó készítésekor egy chopperről készültek a haladós felvételek. Szegény kollegámnak esélye sem volt tartani a lépést a körforgalmas felvétel közben.
Meglepő, hogy a robogókra amúgy jellemző „keményen rugózó” hátsó traktus, amelyet a viszonylag nagy rugózatlan tömeg okoz, a kis Runner-nél nem érezhető. Külön dicséret illeti a tervezőket a feketére fényezett rendkívül szép formájú kerekekért, a látványt fokozza az élénkpiros felnicsík, amely tökéletesen harmonizál a teljes fényezéssel.
A Runner fékjei tulajdonképpen nem is érdemelnek külön fejezetet, hatásosan és könnyedén lassítják a csöppnyi tömeget, ami a termetes első féktárcsának és a kétdugattyús első féknyereg erénye. Nyomáspontja határozott, és jól adagolható. A széles abroncsok és a kis tömeg nagyon rövid fékutat eredményez, csak győzzünk visszagyorsulni. A Runner-nél is – mint minden hasonló felépítésű robogónál –, érdemes a hátsó féket is használni, ugyanis a jármű tömegeloszlása miatt hatásosan lassít a fékezett hátsó kerék. Főként, hogy itt is tárcsát találunk egy fékdugattyúval és nem dobot.
Azt nem lehet mondani, hogy elsőként lő ki a lámpától, de ha már belendült, akár a városban megengedett sebesség dupláját is elérheti a kis Runner. Tegyük hozzá, hogy a gyorsulást nagymértékben befolyásolja a vezető testsúlya. Az én fentebb emlegetett tömegemmel dinamikusan tudtam elindulni mindenhol, kollégám bő mázsájával már nehezebben. Neki már a sárgára váltó lámpánál el kellett kezdeni tekerni a markolatot, hogy a zöldnél mozgásba lendüljön a robogó.
Azon túl, hogy praktikus városi közlekedési eszköz, remek szórakozás húzni a gázt és hallgatni a pörgős kétütemű motor hangját. Az ülés kényelmes, az eleje felé elkeskenyedik a jobb talajfogás érdekében, bár az éppen száz kilós járművet egy gyerek is könnyen kezelheti. A lábtér nagy, többféle elhelyezkedést kínál, burkolata megfelelő szél- és esővédelemmel rendelkezik. Ha már van lendületünk, akkor a kanyarodás az egyik erőssége, jól dönthető, a széles gumik biztonsága szinte kézzel fogható. Nem hiszem, hogy lenne olyan kamasz, aki visszautasítaná a segédmotoros vizsga megszerzése után, az SP 50-est, de fiatalos, sportos külseje sok hívet szerezhet robogózást kedvelő és a városi-belvárosi közlekedést kikerülni nem tudó „felnőttek” – egyaránt a dinamikus hölgyek és urak – között is.
MŰSZAKI ADATOK | |
Motortípus | Folyadékhűtéses, kétütemű, egyhengeres Piaggio HI-PER2 típusú motor |
Hengerűrtartalom (cm3) | 49,4 |
Furat x löket (mm) | 40×39,3 |
Keverékképzés | Karburátor |
Teljesítmény (LE) | 4 |
Sebességváltó | Fokozatmentes, röpsúlyos tengelykapcsoló |
Első felfüggesztés | 30 milliméteres fordított teleszkópvilla, 75 milliméteres rugóút |
Hátsó felfüggesztés | Szimpla hidraulikus lengéscsillapító, tekercsrugó |
Első fék | 220 mm-es féktárcsa, kétdugattyús féknyereggel |
Hátsó fék | 175 mm-es féktárcsa, egydugattyús féknyereggel |
Első kerék | U keresztmetszetű alumíniumöntvény, 120/70 R14 abronccsal |
Hátsó kerék | U keresztmetszetű alumíniumöntvény, 140/60 R13 abronccsal |
Ülésmagasság (mm) | 810 |
Száraz tömeg (kg) | 99 |
Üzemanyagtartály (l) | 7, ebből 1,7 tartalék |
Ár (2007.június) | 649900 |