Fantasztikus 48 óra az osztrák várkastélyok között

Úgy gondolom, sokak nevében állíthatom: nagyon vártuk május utolsó hétvégéjét. A hagyományokhoz híven ekkor került megrendezésre az Onroad.hu 48h motoros teljesítménytúra – immáron kilencedik alkalommal. A meteorológiai előrejelzést figyelve bíztam benne, hogy igazi motoros idő vár majd ránk. Tervezni sem lehetett volna jobban! Amikor az ember 48 óra alatt sok száz kilométert kell hogy lemotorozzon – közben folyamatosan navigálva és tájékozódva – nagyon nem segíti a hideg és esős idő. Most azonban erről szó sem volt!

Néha nehéz volt eldönteni, hogy az útra vagy a környezetre figyeljünk jobban

Visszatekintés

A 48 órás teljesítmény túrának igazi történelme van. Az elsőre 2009-ben került sor, és Magyarország megkerülése volt a cél. Ezután a túra körbe járta a magyar várakat, nemzeti parkokat, hegyeket, tavakat és megyeszékhelyeket. 2015-ben az útvonal elhagyta Magyarország területét: ekkor a Felvidéki várakat kerestük fel, majd tavaly az ország legjobb fagyizóit motoroztuk körbe. Az eredeti lebonyolítás szerint tetszőleges létszámú csapattal vagy akár egyedül kellett a távot 48 óra leforgása alatt teljesíteni – péntek déltől vasárnap délig. Így két rövid éjszakai pihenőt is be lehetett iktatni.

A 150 motor kevesebb mint 1,5 óra alatt átesett a regisztráción. Mindenki kapott itinert, tájékoztatót, leírást a várak történetéről, no meg emlékmatricát

Eleinte a rajt és a cél állomás szabadon választható volt, majd a túra után egy héttel egy közös ebéd alkalmával mindenki megkapta az emlék pólóját és -lapját. Ezt 2012-től felváltotta a közös rajt és cél. A követendő útvonalat egy szöveges leírás tartalmazta, valamint egy-egy kérdés, amire válaszolva igazoltuk ott jártunkat. Mivel ellenőrző pontok sehol nem voltak, így csakis önmagunknak kellett bizonyítani, hogy képesek vagyunk-e teljesíteni 48 óra alatt. Eddig hat túrán vettem részt, de egyszer sem teljesítettem 48 óra alatt. Inkább a biztonságos, kényelmes, nézelődős motorozásra koncentráltam.

Sok újdonság

Meglepő módon a 151 motor és bő 200 fönyi legénységük simán elfért az Alpokalja Panzió parkolójában. Itt éppen zajlik a tájékoztató

Az idei évre nagyot változott a túra: közös szállás péntek és szombat estére, a szöveges leírást felváltotta egy klasszikus roadbook jellegű itiner, a téma pedig az ausztriai várak és kastélyok voltak. Így még izgatottabban vártuk a péntek reggelt. Pénteken fél 9 körül érkeztünk meg a kőszegi Alpokalja panzió parkolójába, ahol már akkor jó pár motor várakozott. Több motoros is már előző este Kőszegen töltötte az éjszakát, ahogyan mi is. Hivatalosan 9 órakor kezdődött a regisztráció, ahol mindenki megkapta az itinerét és matricáját. Egy órával később már látszódott, hogy igen nagy létszámú lesz az idei megmérettetés.

Turi Szabolcs átadja a Motoflywear szemüvegeket Dalia Dávidnak, a Mentőmotorosok képviselőjének

A regisztráció mellett kapott helyet a Motoflywear standja – ugyanis lehetőség nyílt arra, hogy sok résztvevő tesztelhesse terméküket, valamint a tesztelők között ki is sorsoltak egy szemüveget. Jómagam is a tesztelők táborát gyarapítottam. A regisztráció végeztével a 48 órás szülő atyja és szervezője, Sárvári Zsolt alias Macko megtartotta rövid, de annál fontosabb tájékoztatóját. Itt minden lényeges információ átadásra került, valamint akinek kérdése volt, feltehette azt.

Léka vára az indulástól 12 kilométerre volt

Ekkorra már mindenkinek nagyon mehetnékje volt, de még egy kicsit várnunk kellett. Turi Szabolcs, a Motoflywear megálmodója egy igen nemes felajánlást tett, ugyanis 36 szemüveget ajánlott fel az OMSZ mentőmotoros szolgálatának, amelyet itt és most ünnepélyesen át is adott. Ezek után viszont nem volt más hátra, mint hogy nyeregbe pattanjunk és az aznapi majd 300 kilométert sikeresen teljesítsük.

Németújvár várába fel is lifteztünk. Megérte!

Indul a buli!

A tumultust elkerülendő mi még vártunk egy fél órát. Ez idő alatt a négy fős csapatunk hatra duzzadt. Fél egy körül aztán végre nekilódultunk. A lendületünk nem tartott sokáig: pár kilométer elteltével határátlépés, majd hamarosan máris az első várnál voltunk, Lékán. A vár tövében leparkoltunk és gyorsan végigolvastuk a néhány mondatos leírást a várról, amelyet az itiner mellé kaptunk. Ekkor szembesültem azzal, hogy idén nincsenek kérdések. Nekem hiányoztak.

Meseszép panoráma

Néhány fénykép elkészítése után tova robogtunk, egészen Németújvár váráig. Mivel úgy ítéltük meg, hogy ezen a napon még belefér az időnkbe a nézelődés, fel is lifteztünk a várba. Jól döntöttünk. Egy nagyon szép és rendezett vár fogadott, csodás panorámával a környékre. Itt is a „kötelező” képek elkészültét követően indultunk tovább.

Volt kanyar bőséggel mindkét napon

A következő célpont Riegersburg vára volt. Ide már nem mentünk fel, sőt még rendes fényképet sem sikerült csinálnunk. Kezdett fogyni az időnk és volt még hátra jó néhány kilométer, így folytattuk utunkat Fraknó felé. Egy útszéli parkolóban megálltunk szusszanni egyet, és rögtön láttuk, hogy jó döntés volt. A parkoló mögött egy kis domb helyezkedett el, melynek tetejéről pazar kilátás nyílt a környékre. Kattogtak a fotó apparátok…

Fraknó vára volt az utolsó pénteki célpont

Miután kinézelődtünk magunkat, újra nyeregbe szálltunk és meg sem álltunk Fraknóig. Mivel az itinerből pontosan tudtuk, mekkora a hátralévő távolság, így engedélyeztünk magunknak egy kis nézelődést. A hátralévő cirka 50 kilométert letudva még este nyolc óra előtt értünk célba. Elégedettek voltunk a pénteki nappal: nagyszerű utakon, sok látnivalóval fűszerezett túra volt.

A második oldalon a szombati nap több mint 600 kilométeréről és a 48 órás összegzéséről is olvashatsz. Lapozz!