A kérdés

Jó napot Tisztelt Szerkesztőség! Eddigi pályafutásom során (kb. 1 év) egy 50 ccm-s robogóval szeltem az utakat, akár városi rohangálás akár hosszabb túrák (130km-150km között) és ma reggel úgy ébredtem hogy leteszem az A1-s jogosítványt! Tehát elkezdtem motorokat nézni, azt a szempontot nézve, hogy egy városi szaladgálós és egy túrázásra alkalmas motort szeretnék. Két példány is meg tetszett az egyik a Honda XL 125 V(Varadero), a Hondánál meg fogott a V2-es és a nagy testvéreihez hasonló idomzat, a másik pedig egy Derbi Terra 125, erről a motorról a BMW Gs széria jutott eszembe az első sárvédőről és azért tetszett meg! Nem tudok dönteni se abban hogy melyik lenne az ideális se pedig abban, hogy használt vagy új/bemutató motort vegyek szalonból ha eljön az ideje. Ebben kérnék egy kis tanácsot, de ha tud javasolni más motort is ebben a kategóriában akkor azt nagyon meg köszönném.

Üdv.: Gábor!

Tisztességes méretű „kis”motorok

A válasz

Kedves Gábor!

Köszönöm, hogy megtiszteltél minket a kérdéseddel. Azt feltételezve fogok elmélkedni rajta, hogy a korod miatt vagy hidegvérű objektivitásból választottad az A1 kategóriát, nevezetesen felfedezni magadnak ezt a csodálatos világot amiben mi a mindennapjainkat éljük. Mivel egészen konkrét típusokkal kapcsolatos a kérdésed, nem is vesztegetem az időt, beszéljünk ezekről. Sok lustább erőforrással szerelt nyolcadliteres nem maxolja ki még a kategóriában megengedett 15 lóerős teljesítményt sem, de most mindkettő gépezet simán kirázza a kisujjából a 15 lovat. Ez azt is jelentheti, hogy egy kis okosítással találhatsz majd még bennük néhány elkóborolt musztángot, ami nagyon nem mindegy ebben a kategóriában. Tudomásul kell venned, hogy ha ilyen motort veszel, akkor bár látszatra nagymotorossá válsz, A-kategóriás motorokkal nem fogsz tudni együtt túrázni – hacsak nem a világ legtürelmesebben és legpötyögősebben motorozó társaságába csöppensz, vagy földutaztok nagyendurókkal. A korlátozott teljesítménynek és a túraendurós jellegnek viszont lesz egy óriási előnye, ha bírod fenékkel: a Hondával simán elmész legalább ötszáz kilométert két tankolás között és akkor még maradt tartalékod is! (Azért nem kell félni a Derbitől sem, ott szűk négyszáz kilométer a biztosan elérhető távolság.) Mindkét motor ad némi szélvédelmet – a Honda ebben jobb a nagyobb fizikai mérete miatt. Pozitívum, hogy mindkét motort már a szalonban fel lehet öltöztetni teljes világkerülős-szettbe, mivel mindenféle túrázós-védős-nagyobbítós dolog van hozzájuk már gyárilag is – utángyártva természetesen még inkább. Ebben a Honda jobban el van eresztve. Azt is tudomásul kell venned, hogy mindenféle, az andalgásnál dinamikusabb tempónál óriási cimborák lesztek a digitális gázkezelési technikával, és nem lesz szokatlan a 8-9’000-es fordulatszám még az egyhengeres Derbin sem.

Komoly kalandmotornak néz ki

A Derbi Terra 125 a kettő közül a terepképesebb. Ha később megőrülnél, és rákapsz a tereptúrázásra, ez a motor lesz az ideális választás. Praktikus a felépítése, rendes, terepre való fűzött kerekei vannak és több mint 30 kilogrammal könnyebb a másik jelöltnél! Ugyanakkor a hagyományos küllők miatt szórakozhatsz belsős gumival. Ha már Derbi Terra, akkor figyelmedbe ajánlom az Adventure kiadást, ami sokkal világvége-endurósabb: ha valóban komolyan játszik a szalonmotor vásárlása, én elgondolkoznék ezen a verzión. Amennyiben nagyon magas vagy, akkor jobban jársz a spanyollal, mert némileg magasabb az ülése – de ez sem egy hardcore raligép. A Derbinek egyértelműen modernebb a műszerfala (részben digitális egérmozival), így kicsit jobban a 2010-es években érezhetjük magunkat a nyergében ülve. Meglepő, de a Derbi a gyári honlap szerint még karburátoros, míg a Honda már hosszú évek óta befecskendezővel működik – amit én kicsit jobban szeretek.

Na, így azért nem semmi!

A Varadero mellett szól mindenekelőtt a komoly, felnőttes kiállás és a vagány kéthengeres erőforrás. Ha képes vagy megállni a nagyobbra váltást több szezonon keresztül, akkor ezzel leszel optikailag a legjobban megelégedve. A lámpánál zajló farokméregető versenyen simán megtéveszthetsz nem annyira rutinos versenyzőket a nagytermetű kismotorral. Fentebb már említettem az elképesztő hatótávot, újra el kell mondanom, hogy őrület, hogy mennyit elmegy ez a motor két tankolás között! Ráadásul az újabb, injektoros változatnál többen esküdöztek 2,5 literes fogyasztásra is (állandó, 80-90 közötti tempónál elképzelhetőnek tartom), ami a 17 literes tankkal számolva már egészen hihetetlen távolságra visz két tankolás között. A műszerfal teljesen hagyományos: kerek analóg órák és állapotjelző lámpák fénye világítja meg az éjjeli motoros orcáját, ami főleg az idősebb és konzervatívabb kismotorrajongóknak lehet kedves. Ha igazi túramotorként szeretnéd használni, jobban bejöhet majd a Honda magasabb végsebessége, de egy szabályos országúti tempót mindkettő könnyedén képes tartani.

Egyértelműen két világ

A „használt vagy új” témában annyi lehet fontos, hogy ezeket a motorokat jellemzően kezdők veszik, akik egy szezon tanulgatás után már lépnek is tovább, ezért nem gyűlik beléjük számolatlanul a kilométer. A technika mindkét esetben tartós, nem kell izgulni az idő előtti kapitulációja miatt. Talán a Hondánál lehet szempont, hogy a régebbi változat idomai nagyobbnak, komolyabbnak mutatják a gépet, viszont az újabbnak már modern befecskendező adagolja az üzemanyagot. Ha a terepezést el tudod engedni és nem vagy 190 centi fölött, megkockáztatom, hogy a legjobb nyolcadliteres, amivel túrázni is lehet normális minőségű utakon, a nálunk is járt Honda Forza 125. A Forza simán kicsapta a 130-as végsebességet, míg a Varadero 120 körül megy, a Derbi pedig jobb napon talán megfutja a 115-öt, és bár ezek nem tűnnek nagy különbségnek, igazán nem mindegy, hogy azt a 90-es utazót mennyire viszi könnyedén a túrázásra használt kismotor. Más felnőtt méretű 125-öst nehéz ajánlani, nagyjából megtaláltad amire én is gondoltam volna hasonló helyzetben!