Ultrakomoly motoros túra és Africa Twin tartósteszt jön!

2016. március 13. - Macko - Cikk / Események Kiemelt tartalom

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Legtöbben csak vágyakozunk egy olyasmi „igazi” motoros túra után, mint amivel Ewan McGregor és Charley Boorman világhírűek lettek. Pedig vannak honfitársaink, akik hasonló kalandokra vállalkoznak. Bike-R mindig is a különleges célok iránt vonzódott – neki nem volt kihívás a Glockner meghódítása, sokkal inkább az ismeretlen, vadregényes helyek. Ezek pedig Kelet felé találhatók.

Lena Highway. Igen, Szibériába ilyen utakon lehet eljutni. Ez ott autópálya…

Járt már Mongóliában, és két évvel ezelőtt eljutott Magadanba is, amely Oroszország tőlünk legtávolabb fekvő városai között van. Idén a félig balul sikerült 2014-es túra tökéletesítése a cél, de oly módon, hogy mindenben a legjobbra törekszik. Ezúttal egy kis magyar csapattal megy együtt, és a teljes táv nem kevesebb mint harmincezer kilométer lesz. Igaz, közben igénybe veszik a Traszszibériai Expresszt is, de jó 23 ezret így is motoroznak majd.

Rengeteg folyó fölött csak a vasúti hidakon, a sínek melletti keskeny részen lehet átjutni

Mivel a fenti nem kis távnak közel a fele burkolatlan utakon zajlik majd – például érintik a Góbi sivatagot is -, csak megfelelő motorral lehet nekivágni. Előző két nagy túráját egy némileg módosított Suzuki DR-Z400 nyergében teljesítette, mert a Varaderot nem ítélte alkalmasnak rá. Most azonban reményei szerint minden eddiginél tökéletesebb járműve lesz: a Hondáját ugyanis lecserélte egy új Africa Twinre. Ennek átvételén beszélgettünk néhány mondatot a terveiről.

Videónk a gépátvétellel egy időben készült, és az első métereket is láthatjátok benne

A nyáron induló komoly kaland tehát több szempontból is különlegesnek ígérkezik. Először is reményeink szerint szinte „élőben” követhetitek honfitársaink motoros túráját: amikor megfelelő adatátvitel áll rendelkezésére, Bike-R mindig küld majd néhány sort, pár fotót és esetleg egy-egy rövid videót is a történtekről. Ezek pedig a 65 napos út során nagyjából hetente olvashatóak lesznek az Onroadon.

Kolyma Highway. Ideális körülmények az Africa Twin számára

Másrészt a leghitelesebb Honda Africa Twin teszt kerekedhet ki a vállalkozásból – ennél „rendeltetésszerűbben” nem hiszem hogy bárki ki fogja próbálni az aranyszárnyasok legnagyobb 2016-os újdonságát. Amennyiben bármilyen gyermekbetegsége lenne a japán kalandornak, az itt most biztosan ki fog derülni. De persze mindannyian annak szurkoljunk, hogy semmi ilyen ne legyen, és egyben hazaérjenek motorosaink!

Végezetül álljanak itt Bike-R tegnap esti mondatai. Ugyanis az átvétel után egy rövidet gurult az Africa Twinnel – amelyet ő is úgy vett meg, hogy egy métert nem tudott menni vele -, majd hazaérve így foglalta össze a legelső benyomásait:

Hazaértem. Hát Srácok, ez a motor brutálisan jó. Pont olyan, amilyenre vágyom már évek óta. Könnyű, nagyon jól tol (még így 4 ezer alatt is), a fékjei hihetetlenül jók (végre No Dual CBS, és a hátsó fék is hatékonyan lassít). A blokkolásgátló is jól teszi a dolgát (első ABS-es motorom!), a kipörgésgátlót meg még nem állítgattam, de 3-as fokozatban olyan érzékeny, hogy szerintem még jégen is el lehet vele indulni. A hangát IMÁÁÁÁDOM!!!! Erre nem kell tuning dob, az is már csak rontani tudna rajta. Az ülés nekem kényelmes, tetszik, hogy előrecsúszva (endúrós pozicióban) is jól el lehet rajta ücsörögni, meg hátracsúszva, ahol jóval szélesebb az ülőlap.

Az átvétel boldog pillanata

A széles kormányt szoknom kellett az első pár kilométeren, a sorok között nem is mertem menni emiatt, meg a kanyarodást is úgy hajtottam végre, mint aki most jött a motoros iskolából. 🙂 A műszerfal jól látható, élvezem, hogy van végre fokozatjelző és üzemanyagszint mérő. A pillanatnyi fogyasztás kijelzés ritkábban frissül mint a Varán, kíváncsi leszek a pontosságára (mert az a Varán nagyon precízen mért). A markolatfűtés „nem túl tolakodó módon” melegíti a tenyeret, vagyis még legmagasabb fokozaton is csak közepesen meleg, viszont a markolat vastagsága azonos a fűtés nélküli kialakítással. Ez számomra lényeges volt, hogy terepezéskor jól tudjam fogni. A kapcsolója észrevétlenül lapul meg a bal oldalon, bekapcsolva viszont (főleg most félhomályban) már zavaró a kapcsolón világító LED szép zöld fénye. A világítást nem volt lehetőségem teljesen sötétben kipróbálni, talán majd holnap.

Az első méterek

Ami kicsit furcsa, hogy 3’500-as fordulaton van egy jó adag vibráció az egész motoron. Alatta-felette nincs az a hangyás rezgés. Az anti-hoppingot is szokni kell, már nincs lehetőség a hátsó gumi jó kis csikorgatására kanyar előtt 1-be visszatéve. Mondjuk így talán a lánc is tovább bírja. Az index és a vészvillogó kapcsolóját állandóan keresnem kell és ez zavar, majd idővel hozzá fogok szokni, most többnyire dudálok indexelés helyett, és vészvillogtatok induláskor 🙂