Igazi 21. századi újjászülető: Malaguti Madison 300 teszt

Mindennapi praktikum

Természetesen egy napi használatú robogó esetében kiemelkedően fontosak azok a dolgok, amik miatt robogót használunk és nem valami három decis „rendes” motort. Oké, hogy alulról véd, de milyen a szélvédelme? Na ezen a téren hatalmasat lépett előre a Madison az egykori Nexus-hoz képest. Kapott ugyanis egy eléggé méretes, ráadásul nagy tartományban állítható szélvédőt. Amelyet négy állásban rögzíthetünk. Az én magasságomhoz is tökéletes volt: egészen minimális zajt generált, de a szelet abszolút levette rólam. Sőt, külön hatalmas dicséret illeti az első idomot is, amelynek szélei úgy vannak megformálva, hogy a kezeket sem éri direktben a légáram. Így a teszt idején néha nulla fok körüli hőmérsékleten sem hiányzott a markolatfűtés – ami nélkül a saját túraenduromon olyankor már minden bajom van…

Van aztán a következő elengedhetetlen fontosságú terület, a tárolóhelyeké. Van külön telefontartónk a bal oldali idomban – igaz, itt kemény műanyagok között hányódik a mobil, és a hely sem túl nagy. Az ülés alatt viszont egy kellemes méretű rekeszünk van. Léteznek ennél persze nagyobbak is a robogóipar történetében, de a 34 literrel (ez még Gilera-adat, de aligha változott…) azért normálisan el lehet lenni. Főleg, hogy igényesen van benne világítás, töltőaljzat, kis polc a mobilnak, ésatöbbi.

A vezető kényelméről már beszéltünk, úgyhogy egyetlen mondatot ejtsünk az utasról is. Nagy panaszra neki sem lehet oka. Szép méretes az ülése, jók a kapaszkodói és a kihajtható lábtartók pozíciója is rendben van. Persze nem két méteres férfiállatra van mindez méretezve – de hátul nem is az a leginkább jellemző. A hivatalosan 182 kilós terhelhetőségből induljunk ki – amilyen utas abba belefér egy átlag pilóta mögé, az általánosságban kényelmesen el is fog férni.

Ici-picit kínai

Egy egészen rövid fejezet erejéig azért szeretnék kitérni arra is, ami nem tetszett – bár említettem hasonlókat korábban is. A nagy kézerőt igénylő első fékkel vagy a magas embernek nem túl kényelmes kormány-kialakítással azonban könnyebben megbékélek, mint a picit igénytelen műanyagokkal. Ezek a kormánykapcsolókon, az idomok szélein és illesztésein mind tetten érhetők. Utóbbit még foghatom arra, hogy korai szériás gyártás meg hasonlók – de a markolatok piros-kék gombocskáit azt nem. Ezen a téren pici odafigyeléssel elég nagyot lehetne dobni.

Na jöjjön a nagy durr!

Kezdhettem volna ezzel is az egész cikket, mert végső soron a Malaguti Madison 300 egyik legnagyobb durranása a műszerfal. A KSR marketingesei remekül kihasználták a huszonegyedik században elénk kerülő lehetőséget, amely előállítási költségében is olcsóbb egy analóg egységnél, és használati értéke is sokkal jobb. Nem véletlenül terjednek annyira valamennyi márka új modelljeinél. Az olasz robogó egy kimondottan nagy méretű „kistévét” kapott a kormány előtti részre – igaz, erős napsütésben a külső borítás hajlamos becsillogni. De ez a leolvashatóságot csak rontja, nem nullázza le. És érdekes módon akkor szinte nem is problémás ez a jelenség sem, amikor világos a kijelző háttere.

Alapból két „műszerfal” képet kapunk. Mindig a Sport nevűvel indul a motor, a kormányon levő gombbal pedig válthatjuk a képet az Eco fantázainevűre. Van egy csomó fedélzeti számítógép-adatunk, de például átlagfogyasztást nem mér, csak pillanatnyit. Ezzel együtt elég informatív az egész – mindenki azt használhatja, ami az ő szívének szimpatikusabb. A lényeg ugyanis nem ez, hanem a telefonunk tükrözhetősége. Egy alkalmazást letöltve és az internet-megosztást bekapcsolva néhány mozdulattal összeköthetjük a mobilunkat a Malaguti műszeregységével. Ez után pedig a műszerfal helyén levő tabletünk képének nagy részét a telefonunk tükrözött képernyője tölti ki.

Nézhetünk filmet is a Youtube-ról menet közben – már ha elég nagy marhák vagyunk ehhez. (Úgyis csak némafilmként fut…) Mert az értelme nem ez, hanem a navigálás. Beírod mondjuk a Waze-ba vagy a Google Maps-be hogy hova szeretnél menni, a telefont bekapcsolt kijelzővel, töltőre dugva beteszed mondjuk az ülés alá fektetve, lecsukod és indulsz is. Innen az összes menetadatot, board-cumputert, ésatöbbit látod alul, felül és kétoldalt, középen pedig végig nagy méretben ott az útvonal. Ennél zseniálisabb a mindennapi, nagyvárosi dzsungelben való rohangászáshoz konkrétan nincs is!

Rentábilis vétel

A Malaguti Madison 300 nem annyira olcsó, mint azt talán a kínai gyártás miatt várnánk. De nem is drága. Összehasonlítva mondjuk a tavaly tesztelt Honda Forza 300-assal találunk nagyságrendileg negyed millió forint árelőnyt. Méretben, tudásban abszolút hasonlót nyújtanak. A Honda gyártási minősége vagy végsebessége egyértelműen jobb, viszont a Malaguti futóművével vitán felül – és nem is kicsit – elveri a japán versenytársát. És akkor még ott van a kistévé, ugye – ez a modern technika híveinek komoly haszonérv lehet. Egyszóval a kép még ebben az esetben is abszolút érdemes arra, hogy komolyan mérlegeljünk döntés előtt. Lefordítva magyarra: egy teljesen versenyképes alternatíva lépett piacra az újjászületett olasz robogó képében.

A harmadik oldalon jön a pontozás, valamint a részletes műszaki adatok. Illetve találsz még néhány képet is. Lapozz még egyet – ehhez elég csak ide kattintanod.