Motorozási technikák, 24. rész: MOTOROZÁS UTASSAL

Létezik persze olyan szemlélet is, hogy az igazi motor egy személyes. És tényleg vannak kétkerekűek, ahol lehetőség sincs utas szállítására, mert ülés vagy épp lábtartó sem teszi ezt lehetővé. Ugyanakkor vagyunk sokan, akiknek a motorozás része a magánéletünknek is, és kimondottan szeretjük megosztani két keréken szerzett élményeinket életünk párjával – vagy akár nagyobb gyerekeinkkel. Akik már nagyon sok kilométert tettek meg kettesben, azoknak lehet, hogy nem is fog újat mondani sorozatunk jelen része – persze az is lehet, hogy igen. Akik viszont nem rutinosak a kettesben motorozás terén, azoknak biztosan. Nézzük hát végig, mit kell tudni nekünk motorosként, ha valaki felül mögénk – és mit kell megbeszélni az utassal, mielőtt felül. Sőt, ha egyszer az életben mi kényszerülünk a hátsó ülésre, akkor is idézzük majd fel mindezeket!

Gyorsan szedjük csokorba, miket kell néhány szóban átbeszélnünk egy rutintalan, esetleg motorra először felülő utassal, mielőtt elindulnánk közösen motorozni – és mire kell a rutinos hátul utazóknak is minden alkalommal odafigyelniük.

Az abszolút alapok

• Felszállás előtt érdemes egyeztetni, hogy elfoglalja a hátsó ülést – és az is legyen számunkra tiszta, melyik oldalról teszi ezt. Hiszen azon nekünk erősen kell tartani a motort, hogy minél kisebb kilengései legyenek.
• Az utas megfogja a vállunkat, fellép a lábtartóra, majd kényelmesen átemeli lábát az ülés fölött és leül. Ezzel a módszerrel sportmotorra és nagy hátsó dobozzal rendelkező túramotorra is könnyű feljutnia. Amennyiben egy korlátozott csípőmobilitású férfit kell magunk mögé vennünk, ő sem izzad le tőle.

Stabilan és súlytalanul

• Menet közben az utas dolga, hogy saját testének tehetetlenségét ugyanúgy megtartsa, ahogy mi is tesszük a mienkkel. A tapasztalatlanabbak szoktak panaszkodni, hogy “de hát neked ott a kormány, én mit fogjak?” Azt mi ugye pontosan tudjuk, hogy a kormány sem kapaszkodó. Még egy vészfékezéskor sem. A hátul ülő éppen úgy a combjaival és törzsizmaival kell hogy tartsa felsőtestének stabilitását, ahogy mi. Csak ő nem a tankot, hanem a mi medencénket kell hogy szorítsa. Dinamikus motorozáskor ezt mi végig kell is, hogy érezzük – akkor tudjuk, hogy “együtt élünk” a fedélzeten.
• Természetesen az utas kezeit is használhatja. Ennek mikéntje már erősen függ a motor felépítésétől: egy sportosabb gépen a tankon támaszkodik, túrásabbon használhatja az utaskapaszkodót. A mi derekunk pedig mindig adott: át is kulcsolhatja, de foghatja is. Ez utóbbi egy jó segítség ahhoz, hogy felsőteste együtt dolgozzon a miénkkel – ez pedig sokkal kiszámíthatóbbá teszi a motor viselkedését.
• Azt már indulás előtt beszéljük meg az utassal, hogy a hirtelen mozdulatokat kerülje. Amikor meglát valami szépet az út mellett, ne derékból és főleg ne hirtelen forduljon arra. Ezzel ugyanis akár a motor egyenesfutását is képes lehet kis mértékben befolyásolni.

A tekintet

• Fontos, hogy neki a hátsó ülésről is tisztában kell lennie, mi van előttünk. Lássa a forgalmi helyzeteket és azt is, milyen kanyar jön majd. Így sisakunk mellett muszáj mindig előre is figyelnie. Ezt egyenesebb részeken bármely oldalon teheti – csak ne “kapkodja” a bukósisakját. 🙂 Kanyarban célszerű az ívbelső oldalon előre tekintenie – így javít a motor tömegközéppontján és még messzebbre is lát.
• Egyes esetetekben – főleg nem nagyon gyakorlott utassal motorozva – segít, ha egy rövid pillanatra a sisakunk hátuljára fókuszál. Ilyenek azok, amikor egy hirtelen manőver során nem teljesen egyértelmű számára, mi merre mozdítjuk a felsőtestünket. Szűk megfordulás vagy éppen egy hirtelen kikerülő manőver – ezeket sokféle felsőtest-mozgással csinálhatjuk. Az viszont fontos, hogy ilyenkor mindketten ugyanarra mozduljunk. Az összeszokás idejére tehát ilyenkor utasunk nézheti bukónkat – amikor már pontosan ismer minket és tudja, mit fogunk csinálni, ennek jelentősége elveszik.

Leszállás

• Végezetül a leszállás megegyezik a felszállással, csak fordított sorrendben: megfogja a vállainkat, feláll, átlép, leszáll, végül lelép az általunk is előre ismert oldali lábtartóról.

Természetesen nagyon fontos a megfelelő futómű állítás. Nem véletlenül lehet szinte minden motoron szabályozni a hátsó rugóstag (vagy rugóstagok) előfeszítését. Ez készíti fel a felfüggesztést a nagyobb alapterhelésre. Az előfeszítést olyan mértékben kell megnövelnünk, hogy a hátsó segédváz ugyanannyit üljön össze két személlyel is, mint amikor mi egyedül vagyunk a fedélzeten. Ha sokkal mélyebbre ül, megváltozik az egész geometria – sokkal rosszabb lesz irányítani a gépet, plusz előbb ér le valami vasdarab az aszfaltra.

Végezetül pedig egy nagyon fontos dolog. Mindig olvasni hőskölteményeket arról, hogy a rutintalan utas “ellentartott, ezért estünk be az árokba”. Sajnos azt kell mondani, hogy ez teljes világtalanságra utal. A motor elsődlegesen a kormánnyal, valamint a hajtóerővel és a fékekkel mindig a vezető irányítja. Amikor utassal megyünk és ő rossz felé dől – vagy épp nem dől -, akkor a motor még ugyanúgy arra kell hogy menjen, amerre én akarom. Legfeljebb nagyobb kormánytolást kell alkalmaznom. Vagyis ha ketten leesünk az árokba a kanyar közepén, az mindig a mi hibánk. A legfontosabb, hogy semmi hasonló ne történjen velünk, hanem két személlyel is éppen úgy élvezzük a motorozást – és mindketten!