Mesés Onroad.hu Évadnyitó: 6 fok, napsütés, 82 motor, 124 kilométer

Valahogy az évek alatt sikerült egyfajta hagyományt teremteni azon motoros társaink – és olvasóink – körében, akik egyrészt Budapest elérhető közelségében élnek, másrészt télen sem utasítják el zsigerből, hogy felüljenek motorjukra. Ami az új évtized első napján történt, az azonban élőben egy kisebb fajta csodára emlékeztetett. Szokás szerint nagyon későig vártam az esemény kiírásával, hiszen az időjárás-előrejelzés bizonytalansága miatt egy hétre előre tippünk sem lehet, szakadni fog-e a hó, vagy süt a nap és pluszba szalad a higanyszál. December 30-án már bíztunk benne, hogy tényleg az utóbbi az esélyes, így némi álmodozás mellett – miközben Messengeren, e-mailben és SMS-ben folyamatosan érkeztek a kérdések, lesz-e közös elsejei gurulás – meghirdettem az Onroad.hu 2020-as Évadnyitó motorozását.

Mertem nagyot álmodni: többféle útvonaltervet készítettem Budapest közelében. Aztán amikor elsején délelőtt láttam, mennyire csodálatos idővel lepett meg minket az Újév, jött egy negyedik útvonal-ötlet. Arra gondoltam, hogy ha ilyen szikrázó napsütés van és tényleg sokan leszünk, akkor kell valahol egy jó csoportkép. Így került képbe egy hatalmas, csillogó katona alakja. Pákozdon Miskahuszár szobra körül ugyanis van sok hely, parkolási lehetőség, domboldal a fotózáshoz, meg minden. Aztán megérkeztem a találkozási pontként megadott benzinkúthoz, és komolyan megdöbbentem. Katonás rendben parkolva a kút körüli minden négyzetmétert betöltöttek a motorok – pedig nem egy szűkös töltőállomáson randiztunk. Elképesztően sokan voltunk – így azonnal ráugrottam a navigációra és elkezdtem útvonalat tervezni.

Kellemes Évadnyitó gurulás

Hamar össze is állt a terv, így az előzetesen meghirdetett 13 óra előtt összegyűltünk egy kupacba. Megkérdeztem a jelenlévő motoros társakat: van-e kedvük egy kicsit komolyabbat gurulni, mint amit előzetesen belengettem. Néhány jelenlevőnek ugyan akadt beütemezett családi- és egyéb elfoglaltsága, így nem tudott velünk tartani. A többség azonban rábólintott a 66 kilométerre levő célpontra. Így aztán egykor elindult a 85-90 motorból álló oszlop – ami azért január elsején elég szürrealisztikus látvány volt.

A Biatorbágy – Etyek – Alcsútdoboz – Lovasberény – Székesfehérvár – Pákozd útvonalon ugyan néhányan leváltak rólunk, de végül 82 motor oda is ért a hatalmas fém emlékműhöz. Az útvonalon sok árnyékos rész volt, amely fel sem száradt és kissé tényleg csúszott. De itt nem a tempó volt a lényeg, hanem az együtt motorozás. Egységes 80-90-es tempóval, elképesztően fegyelmezetten haladt az Évadnyitó népes csapata – a hosszabb egyenesekben olyan csodás látványt nyújtottunk, hogy komolyan bepárásodott a szemem a meghatottságtól.

Miskahuszár szobra a maga nemében egyedülálló alkotás: 100 tonna betonból készült és 13,01 méter magas. 12 év alatt készült el nem kevesebb, mint 100 millió forint magántőke bevonásával. A huszárhagyományok ápolása művészet és tradíció – ez a gondolat teremtette a Miskahuszárt megálmodó és létrehozó magyar alkotói összefogást. A monumentális huszár szobor Pákozdon, az úgynevezett Bogár halmon áll. Ott, ahol a mondák szerint Jellasics horvát bán és császári-királyi táborszernagy állt 1848. szeptemberében. A Miskahuszár szobor a magyar huszár szimbóluma, egy magyar katonai hungarikum emlékműve, amely a magyar katona hősiességét és bátorságát hivatott megörökíteni. Ez a szobor a győztes magyar katona jelképe is egyben, hiszen a pákozdi diadal helyén áll és arra emlékeztet. A huszár egyik kezében a nemzeti színű győzelmi zászlót tartja, a másik kezét viszont a kardján nyugtatja – jelezve, hogy bármikor készen áll a harcra és hazája védelmére.

Egy nagyon boldog csapat

Senkinek nem volt melege, mégis nagyon jókedvűen fotózkodtunk egy kicsit, beszélgettünk egymással, majd három óra körül elindultunk vissza. Célállomásunk a Budai Kuckó volt, ahol ezeket a “rendezvényeket” immáron hagyományosan be szoktuk fejezni. Ide már logikusan sokkal kevesebben érkeztünk meg. A többség levált, hogy még világosban hazaérjen. Az Ugocsa utcában amúgy 80 motor nem is tudna hova parkolni…

Akik elkísértek ide is, azokat Oldi barátunk megvendégelte egy forró teával vagy kávéval. Kicsit beszélgettünk itt is, majd szépen lassan mindenki elszivárgott hazafelé. A lényeg azonban megtörtént: sok jó motoros az Újév első napján egy közös Évadnyitó keretében köszöntötte a 2020-as motoros szezont – már csak a motorozásra tényleg alkalmas, tavaszi időt kell kibekkelni. De így könnyebben megy majd. Köszönjük, hogy eljöttetek!

fotók: Egresi Péter