Az elektromos motorok egyik nagy előnye, hogy a hajtásról is gondoskodó elektromotor képes generátorként üzemelni – ilyenkor akár hatékonyan lassítja a járművet és persze energiát termel vissza az akkumulátorba. Az Energica fejlett fedélzeti elektronikája részeként ez a motorfék-hatás állítható is: három erőssége mellett ki is kapcsolhatjuk. Megvallom őszintén, annyira élveztem, hogy szinte végig a legerősebb beállítással használtam az EsseEsse9-et. Olyan motorféket képzeljetek el, amit belsőégésű motor talán soha nem produkált. A műszerfal szerint 48 Nm fékezőnyomaték ébred, és a motor 80-100 körüli tempóról akkorát lassul a gáz teljes bezárására, hogy rendesen meg kell szorítani combbal a tankot, mert másképp rá is hasalnál.
Egyébként a rendszer úgy működik, hogy a potmétert csak hátrafelé tudjuk csavarni – mint egy “rendes” motoron -, de a nulla állásba érés előtti nagyjából egy centis tartomány során tudjuk szabályozni vele a motorféket. Annyira erős az elérhető lassulás, hogy még aránylag dinamikusan is elközlekedhetünk úgy, hogy az üzemi lassítóberendezéshez hozzá sem nyúlunk – legfeljebb a megállás előtti utolsó pillanatban. Vagyis egy körforgalomhoz simán odaérhetünk úgy, hogy ha éppen elsőbbséget kell adni, akkor egy ujjal leheletfinoman megállíthatjuk a motort.
Azért kapott üzemi fékeket is az Esse Esse9. Méghozzá abszolút csúcs-szintűeket. A teljes rendszer a Brembotól jön, az ABS-t pedig a Bosch szállítja. Elöl két darab 330-as tárcsa, négy dugattyús radiális nyergek, és tényleg mindenből a legjobb. Hátul egy 240-es fémlap van, de még azt is két dugattyú fogja. És a lábfék tényleg lábfék, tehát nem a hiányzó kuplung helyéről működtetjük, hanem jobb csizmánkkal. Eleinte nem értettem, minek ekkora cintányér, ha ilyen állat motorfékünk van. Aztán amikor először sikerült egy leheletet későn elzárni a hajtóerőt egy körforgalom előtt – nem mondom meg, mennyivel… -, rá kellett döbbennem: baromi nagy szükség van minden milliméternyi üzemi fékre! A rendszer tehát nem túlméretezett, hanem létfontosságú – és nagyon szépen teszi a dolgát.
Ehhez a menetdinamikához persze – mivel olasz motorról beszélünk, nem egy amcsi krúzerről – kell egy megfelelő futómű is. Az Energica EsseEsse9 rendes utcai motor lévén oda optimalizált felfüggesztést kapott. Elöl 43-as Marzocchi fordított teleszkópok, hátul pedig egy központi rugóstag dolgozik. Érdekesség, hogy utóbbit nem tudták a megszokott módon, a motor hasa alá építeni – vélhetően nem volt elég hely az elektromos erőműtől. Elöl minden – előfeszítés, húzó- és nyomófokozati csillapítás – testre szabható, hátul a nyomófokozat nem. Szerszám még a hátsó előfeszítés bizgerálásához is kell – és ilyenkor bizony nagyon jól jön a szabadon levő rugózó elem! Az egész cucc gyári hangolása nem túl sportos, inkább a komfort irányába van belőve. Ettől a hazai utak egészen viselhetők vele – persze ha rendesen megindulsz és még váltott kanyarok is az utadba esnek, akkor nem lesz az igazi. Na de pánikra semmi ok: aki túl himbilimbinek találja, az majd nekiáll csavargatni és belövi az igényeihez.
Az elektromos motoroknál a legnagyobb mai kérdés az, hogy mennyi a hatótáv és meddig kell tölteni. “Majd ha öt perc alatt megtankolható, akkor érdekel!” – szokott hangzani a kinyilatkoztatás. Nos, az EsseEsse9 alapváltozatának akkupakkja 13,4 kWh kapacitású és 300 V nominális feszültségen működteti a rendszert. Ezzel az energiával életszerűen és normálisan, ergo közlekedésre használva nagyjából 130 kilométeres valós hatótávot ad meg a gyártó. Csak városban és nyilván takarékosan motorozva 200 kilcsi is lehetséges, Sport módban és nullára vett motorfékkel pedig 108-at kommunikálnak. Saját – nem tartós használatra épülő – tapasztalataim alapján ezt lehet is tartani. Persze ebbe már egy 10 fokos külső hőmérséklet jelentősen belerondíthat… Aztán ha Sport állásban elkezdesz esztelenkedni – én főleg ezt csináltam… -, akkor simán lemész 100 km alá. De bőven.
Az utolsó lényeges pont az újratöltés. Ebben viszont már komolyat villant az Energica, ugyanis az ülés alatt található csatlakozón keresztül villámtöltővel is regenerálható az energiatároló. Így a gatyára merült akksi 20 perc alatt 85%-on van – és mehetsz is tovább. Ez pedig – én azt gondolom – már kezd élhetővé válni. Persze “apróságokra” figyelni kell. Csak olyan töltő jó, amelyen van kábel is – mert a vastag és nehéz kanócot nem tudod magaddal cipelni motoron. Na meg olyan, ahol előzetes regisztráció nélkül tudsz fizetni – én két erre alkalmatlan villámtöltő előtt is ott toporogtam, majd jöttem el “üres kézzel”. Hogy az alkalmas berendezéseket megtaláld, abban segít az Energica telefonra telepíthető alkalmazása is – de azt ő sem tudta, hogy a Vár oldalában levő egységet csak akkor tudom használni, ha előbb valahol a Kapisztrán téren levő irodában regisztrálok és szerzek egy kódkártyát.
Túrázáskor ugye ez nem túl életszerű – na de majd ezen a téren is fejlődni fog a világ. Csak a sztori teljessége kedvéért a töltős vergődésem vége az lett, hogy beszaladtam a Vizsla utcai Nissan Centrumba, mert hogy ott legalább értenek az elektromos járművekhez. Az urak roppant segítőkészek voltak, és mire dumáltunk kicsit az EsseEsse9 tudásáról – meg Őrmezőn egy giroszosnál megebédeltem -, telivágták nekem a járgányt, hogy a forgatáson ne kelljen spórolnom a gázkezelésen. Persze az otthoni töltésre abszolút megvan a lehetőséged itt is: ebben az esetben 7 óra alatt lesz fullon a teljesen lemerült akku. Amely amúgy 1.200 töltési ciklus után még garantáltan legalább eredeti kapacitásának 80 százalékát fogja tudni, vagyis 150-180 ezer kilométeren át biztosan számíthatsz rá.
A fenti, hatótávval kapcsolatos anomáliák áthidalására van már megoldás az olasz gyártó háza táján. Ugyanis létezik az EsseEsse9+ jelű típus, ahol a kis összeadás-jelecske igen sokat számít. Annak a változatnak ugyanis 21,5 kWh kapacitású az akkuja, ráadásul legnagyobb nyomatékát is “felcsavarták” 200 Newtonméterre. A városi hatótáv akár 400 kilométer is lehet, de még tisztán országútra is 180-at ad meg a gyártó. Tehát mondjuk normálisan túrázva már lehet akár 200-as távokkal kalkulálni a villámtöltők között – azzal meg már lassan teljesen élhetővé válik a történet. Igen, tudom: egy utas jelentősen felborítja a sztorit, ahogy az is, ha egy alpesi hágón belecsúszol egy 5-6 fokos hőmérsékletbe – hozzá komoly emelkedővel. Na de mi most egy nagy, jármű-történeti utazásban veszünk részt, amelyben az Energica EsseEsse9 bizony komoly szerepet vállal fel.
Akik most szavaznak bizalmat az elektromos járműveknek, azok vitán felül tiszteletre méltó úttörők. Hiszen tesztmotorunk elég komoly kompromisszummal használható – de használható! És bizony mondom nektek: olyan élményt ad, hogy a sok véres szájú “nekem soha nem kéne ilyen” szemléletű ellenző nagyon megszeppenne, miután kipróbálta. Belátnák, hogy ez minden csak nem halk – és annyira gyors, hogy az közútra már simán komolyan veszedelmes. Újra kiemelem: a márka belépő modelljéről van szó – az összes többi erősebb nála!
Persze mint egy úttörő dolog – amely kis darabszámokban, majdnem kézműves igényességgel készül – nem is olcsó. Nagyon nem. Az alap EsseEsse9 bruttó hazai listaára – igaz, már fogalomba helyezéssel együtt – bruttó 8.880.000.- forint. A nagyobb akkus “+” viszont “csak” kerek 9 millió. De például a korábbi évjáratú modellek jelenleg 7,1-re vannak leárazva – egy olyan tesztmotort, ami például nálunk is járt pedig még kevesebből haza lehet vinni. Aki felizgult, annak érdemes megkeresni a hazai forgalmazót.
Magyarul mindenképpen drága mulatság egy ilyen különleges motor. De aki megengedheti magának és beleugrik, az nagyon fogja imádni a kényelmetlenségeivel együtt. Mert amikor elcsavarod azt a kis potmétert és visítva megindulsz… Én még mindig nem tettem túl magam a menetpróba okozta élmény-sokkon, pedig azóta számos kvarckristály lepergett a homokórán. Alig várom, hogy igazán életképes legyen a kategória, és készüljön belőle jó túraenduro is. Addig a szép csupasz motorok szerelmesei közül az innovatív gondolkozású pioníroké marad a lehetőség, hogy nap mint nap élvezzék ezt az élményt.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »