Sorozatunk legutóbbi epizódjában megtanultuk helyesen megtervezni a kanyarunkban azt a nyomot, amelyen a lehető legbiztonságosabban – és nem mellesleg viszonylag tempósan és jó ritmusban – tudunk végigmenni motorral. A hozzászólásokból sajnos kiderült, hogy nagyon sokan nem hogy nem alkalmazzák a módszert, de nem is akarják megpróbálni sem, mert szerintük az veszélyes és csak a versenypályára való. Egy dolgot nagyon fontos tisztázni: a helyes ív nem elsősorban arra szolgál, hogy te látványosabban és mélyebbre borított motorral, a lehető legnagyobb sebességgel száguldozz a közúton. Sokkal inkább arra, hogy több tartalékod legyen – vagyis ugyanolyan sebesség mellett éppen hogy kevésbé lesz bedöntve a motorod.
Így minden kétkedőnek azt javaslom – tényleg a legjobb szándékkal -, hogy kezdje el alkalmazni a helyes íven kanyarodást motortípustól és tempótól függetlenül. Csak nyerhet vele. És értelemszerűen – ahogy a sorozat előző részében azt le is írtam – csak a sávunknak azt a részét használjuk, ahol erre alkalmas a burkolat. Akár rossz minőségű, akár szennyezett az aszfalt, azt nyilván elkerüljük. Ha csak másfél méter széles a használható terület szélessége, az ív felépítése akkor is ugyanaz marad! És már ekkora helyen jól felépítve a gyakorlatban ideális nyomot is sokkal laposabbá teheted a görbét, mélyebben beláthatsz a kanyarba – vagyis sokat teszel önmagadért!
Akad azonban egy olyan bökkenő, amikor menet közben feltűnik valami előtted. Méghozzá pontosan azon a nyomon, ahol éppen haladni tervezel. (Amúgy ez újabb érv amellett, hogy a lehető legmesszebbre nézz bele a kanyarba: nagyon nem mindegy, mikor veszed észre a bajt!) Lehet ott egy mély kátyú, olajfolt vagy éppen némi sóder. A lényeg, hogy ha te arra nem akarsz rámenni – mert az álmoskönyv szerint például olajon nem az igazi motorozni -, akkor bizony valamit változtatni kell az eredeti terveken… Egy nem tanácsos: úgy igazán parasztból rányúlni az első fékre. Az általában nagy szájon csúszással szokott végződni. Inkább keressünk jobb megoldást!
Amennyiben módosítani kell az íven, az általában többszöri irányváltást jelent. Lehet, hogy közben a motorodnak rövid ideig arra kell haladni, ahol előtte valami nagyon nem kívánt – vagyis kerülendő – dolog van. Mondjuk a murvás útpadka vagy a szembe vezető sáv. Sajnos tisztában kell lennünk egy emberi alaptulajdonságunkkal. Olyan az agyunk természetes működése, hogy amikor valamilyen veszélyes akadály bukkan fel előttünk, nagyon hajlamosak vagyunk rámeredni. Amikor pedig nem tudjuk levenni a szemünket a kátyúról – ezt talán már mind megtapasztaltuk -, akkor bizony bele is fogunk menni. Hiába mondogatjuk magunkban, hogy “ki kell kerülni, jajdeméééély!!!” – ha ránézel, bele fogsz menni! Éppen ezért életbevágó megtanulni, hogy azonnal vegyük le a szemünket az akadályról, amint megláttuk azt – és csak azt nézzük, amerre ki szeretnénk kerülni!
Ezt a módszert akkor tudod alkalmazni, ha nem vagy nagyon mélyre ledöntve. Amennyiben teljesen határon fordulsz, azonnal ugorhatsz is a másik opcióra. De közúton ugye tanácsos hagyni tartalékot a teljes bedöntésig – éppen az ilyen szituk miatt is. Mert lehet, hogy az ív külső része a szennyezett, és arra nem tudsz menekülni. (Például a teherautók a gázolajat és a sódert is a kanyar külső oldala felé szokták elhagyni – mert a fizika rájuk is vonatkozik.) Tehát ha szűkítened kell a kanyar ívén, akkor a belső oldali kormányvégen gyakorolt folyamatos nyomást (ezzel tudod tartani a kanyarodást – ezt már tisztáztuk egy korábbi, nagyon fontos epizódban) kell dinamikusan megnövelned. Ne próbálkozz testsúly-áthelyezéssel – az normális, országúti tempónál lassú és pontatlan, vagyis abszolút nem hatékony.
Miután leszűkítetted az ívet és elsuhantál az akadály mellett, újabb korrekciók kellenek. Hiszen most szűkebben kanyarodsz, mint azt az út vonalvezetése igényli. Tehát először kicsit függőlegesebbre kell állítanod a motort. Ehhez csupán annyi a dolgod, hogy kissé megtold az ív külső oldala felé eső kormányt. Majd egy újabb ívbelső oldali tolás kell ahhoz, hogy az immár végleges ívre visszaborítsd a gépet és folytasd a kanyarodást. Mindezt habozás és bizonytalanság nélkül, elég gyorsan kell végrehajtani! A helyes kivitelezés időzítéséhez és ritmusához a kulcs pedig nem más lesz, mint a tekinteted tudatos vezetése. (A jelentősége miatt ismétlem meg.) A legfontosabb dolgod tehát: mindig azt a nyomot nézd, ahol majd haladnod kell. Amennyiben tisztában vagy a helyes kormányzással, a többit az agyad már tudat alatt “intézni” fogja.
Az ív szűkítésének módszere mindig rejteget egy kis rizikót. Simán előfordul, hogy határig kell döntened a motort. Amennyiben bármilyen okból tapadást veszít közben az első gumi, könnyen elvesztheted a meccset. Némileg jobb módszer a másik irány – persze csak abban az esetben, ha a külső részen használható az aszfalt. Ilyenkor a teendőd a következő: a külső kormányvég megtolásával szinte függőlegesig felállítod a motort, így kerülöd el az eredeti nyomon levő veszélyforrást. Persze nagyon kell figyelni, nehogy a tekinteted engedd kivándorolni mondjuk az útpadkán levő murvára, aztán oda is menj és jól eless vagy az árokban fejezd be… A másik sávban éppen szembe jövő autóra sem kúszhat át a szemed fókusza!!! Ezek a túlélés alapvető kulcsai! Miután elkerülted a bajt, persze vissza kell döntened a gépet, hogy folytasd a kanyarodást.
Ennek a manőver típusnak a fő rizikója éppen ezen a részen következik be. Az ugyanis sajnos puszta fizikai tény, hogy itt majd mélyebbre kell borítanod a holmit, mint ahogy eredetileg kanyarodtál. Az ok prózai: az előre megálmodott, szép okosan megtervezett ív felborul és jóval szűkebb lesz. Amihez ugyanazon sebesség mellett sajnos mélyebb bedöntés tartozik. Tehát ha a manőver előtt már nagyon mélyre voltál borítva – és mondjuk ezért fel sem merült a szűkítés lehetősége -, akkor itt a sávod elhagyása előtti visszadöntés bizony kritikus lehet. Csakhogy van egy komoly menekülési lehetőséged!
A visszadöntés előtt ugyanis egy szakaszt szinte függőleges motorkerékpárral teszel meg. Ugyan tuti nem tízen-méterekről beszélünk, de mivel közel sem lesz az útra merőleges a haladási irányod, azért értékelhető ez a távolság. És többnyire fel is tudod használni egy nagyon fontos dologra: FÉKEZHETSZ! Nagyon fontos, hogy ne marj rá az első karra, hanem ilyenkor is használd a vészfékezés során megismert progresszív technikát. Néhány méter alatt is egészen komolyat csökkenthetsz a sebességeden – de itt a kicsi is rengeteget számít! Nagyon fontos, hogy még a visszadöntés – vagyis az újabb belső oldali kormánytolás – előtt engedd el a féket, és csak ez után tedd újra ívre a motort.
Végezetül véssünk be a tudatunkba nagyon mélyen két meghatározó fontosságú dolgot. Az egyiket már leírtam fentebb: SOHA NE NÉZZ AKADÁLYRA! Amin nem akarod átvezetni a járművet, azon a tekinteted fókusza legfeljebb addig lehet, amíg felfogod, hogy kerülendő a dolog. A másik pedig a HIDEG FEJ. Amikor kapkodni kezdesz, az pánikreakció – és az sem vezet jóra. A motorozás egyik kulcsa – régi mondás! -, hogy gyorsan csináld lassan. (Ezt még nagyon sok éve tanultam Tottitól, és azóta is hálás vagyok neki érte.) Vagyis ne tökölj, hanem cselekedj azonnal. De ne kapkodj, hanem pontosan azt csináld, amire a motornak szüksége van – de csak a fizika adta lehetőségeken belül. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a technikákat biztonságos körülmények között gyakorold be – és ne akkor kísérletezz, amikor egyből egy dobásod van!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »