A klasszikusság nagykövete: Kawasaki W800 (2019) teszt

A királytengelyes vezérlés optikailag is komolyan ki van hangsúlyozva: a fekete léghűtéses blokk mellett ezt a részt krómozták, így azonnal magára vonzza a tekintetünket. Szerencsére a másik látványosan krómozott alkatrész, az immáron Euro4 szabványoknak megfelelő kipufogógázokat szabadba vezető két kipufogócső is mestermű. És nem csak elkeskenyedő, klasszikus végződései miatt, hanem a tényleg szép hangja miatt is. Nem tolakodó, hanem simán szép. Városban gyorsításkor az aszfaltról visszaverődve is hallod, és közben ugyanúgy örül a lelked, mint amikor a szemeddel gyönyörködsz a W800-asban. Ennek a különleges járműnek ez adja az igazi lényegét!

Fejlődés minden téren

Egyébként alig maradt egyező részlet az elődmodellel. Áttervezték a vázat – számos módosítás után merevebb, mint volt. Masszívabbak az első teleszkópok, nagyobb az első féktárcsa és immáron hátul sem dobfék lassít. Széria az ABS – összességében azt mondhatjuk, hogy a fékrendszer messze többet tud, mint amire a W800-nak feltétlenül szüksége lenne. Az egyetlen lassulást rontó dolog a gyári abroncsok közepes tapadása. De ebben a méretben – mert az elődöknek emléket állítva most is 18-as kerekeken gördül a vas – valószínűleg nem nagy a választék. Mivel azonban a W800 tényleg nem a száguldásról szól, ez sem ébreszt komoly hiányérzetet a pilótában.

A “fejlődés” egyik kissé sajnálatos része a tömeg növekedése is. A 2016-os előd 216 kiló volt, most pedig már 221-nél járunk. Igaz, egy literrel nőtt a meseszerűen gyönyörűen ívelt formájú üzemanyag-tartály befogadóképessége, meg mint már tudjuk, merevebb a váz – de a tény ettől még tény marad. Főként, ha visszalapozunk a katalógusokban és szembesülünk egy hajdani W3 hasonló adatával. Ami akkor éppen 181 kilogramm volt – és akkor, közel ötven évvel ezelőtt ahhoz 53 lóerő társult. Ez persze nem a Kawasaki “hibája” – a váz, a futómű és a fékek a 21. században nagyságrendekkel jobbak és sokkal kevesebb mérget is pöfög ki magából a léghűtéses sorkettes.

Az első lámpa klasszikusan kerek maradt, belvilága azonban modernizálódott. Immáron teljesen ledes, gyönyörű szép a fénye és látványosan jó az észlelhetősége is. Hiába, a 17 centis átmérő és hófehér ledfény csodákra képes! Mivel az nem passzol a motorhoz, én sem közlekedtem vele agresszíven, sőt. Mégis folyamatosan húzódtak le az autók – aztán az is lehet, hogy csak oldalról is meg akarták csodálni az őket éppen megelőző W800-ast. 🙂 Amit a vezető is folyamatosan csodál, hiszen a két kerek műszer – amelyek a mai világban már kisebb csodaként megtartották döntően analóg mivoltukat – megint csak hibátlanul illik a W800 teljes arculatába.

Kényelmes időgép

A W800 egész történelme során a kényelmes motorozásról szólt. Van ugyan ma is egy Café változata, amely fejidommal, csutka kormánnyal és egy személyes “versenyüléssel” van felszerelve, de az igazán klasszikus Street kivitel – vagyis tesztalanyunk – egy elképesztően komfortos masina. A nagyon hosszú ülés nem magas, mégis úgy sikerült pozicionálni a lábtartókat, hogy teljesen jó legyen a térdszög. A széles és kellően hátranyilazott kormánynak hála teljesen egyenes a hát, plusz könnyű a motor irányítása is. Már az alacsony pilóták is jól leérnek a talajra és az egészen magasra nőttek sem nyomorognak. Ennyire széles testmagasság-tartomány számára komfortos motor kevés van.

Ráadásul kényelmes az utasnak is. A hátsó rugóstagokat könnyen elő tudjuk feszíteni a két személyes használathoz – még körmös kulcs sem kell hozzá. Igaz, mind a két oldalon meg kell tennünk a műveletet, hiszen ez a masina központi rugóstaggal brutális illúziórombolás lenne. A Kawasaki formatervezői és mérnökei pedig ilyen szarvashibát nem követnek el. Egyébként ha már futómű: ő is inkább a komfortot, mint a sportosságot részesíti előnyben. Bár inkább úgy mondanám, hogy teljesen jól illik abban az összképbe, amely az egész W800-at jellemzi.

Örökkévaló fensőségesség

Mindent egybevéve a Kawasaki W800 egy egészen különleges motor. Annak idején, 2013-ban a Honda CB1100-zal hasonlítottuk össze – közösen is motoroztunk a két időgéppel. Tisztán megmaradt, hogy bár az szárnyas masina minden szempontból jobb motor volt, mégis állandóan visszaosontam a Kawasaki nyergébe. Mert az valahogy egy különlegesebb fílinget adott. A 2019-es változat – főleg így, a klasszikus Street kivitelben – pedig ugyanazt hozza. Úgy, hogy közben gyakorlati tudását tekintve a motor minden része fejlődött. Lényegesen jobb motorozni vele, a fíling azonban hibátlanul jön most is.

Kinek való ő? Mindenkinek, aki szereti az igazi szépséget és szeretne magáénak tudni egy ilyen guruló szobrot. Amely nem feltétlen hosszú távú expedíciókra szolgál és hátsó dobozt szerelni rá is igazi merénylet lenne. Rá maximum két hozzá illő oldaltáska passzol, de az is inkább a napi apróságok szállítására. A W800 tökéletes a mindennapi közlekedésre, kisebb hétvégi túrákra. Akár két személlyel is. Nem alkalmas a száguldozásra, a huligánkodásra, és korlátozottan mutat jól vele a durván szabálytalan közlekedés is. Egyszerűen körüllengi egy olyan fíling, amely átragad a nyeregben ülőre is, és megváltoztatja. Jobb emberré válsz, lenyugszol, apró mosoly bujkál a szád sarkában és a motorozást egészen másért fogod élvezni, mint az adrenalin. Ezt a kisugárzást és jellemformáló képességet pedig nagyon kevés motor mondhatja el magáról. Ettől igazi különlegesség a Kawasaki W800.

Az utolsó oldalon már csak a pontozásos értékelés és a részletes műszaki adatok jönnek. Lapozz egy utolsót!