Rég vártunk rá, de megérte: Yamaha Ténéré 700 menetpróba

Az ülés is inkább az enduro irányt erősíti, mintsem a túrát, de az online extralistát végiglapozva többféle verzió is létezik hozzá. Az alapfelszerelésként kínált ülés keskeny, nem túl vastag tömésű, persze egy túramotorhoz viszonyítva. Egy versenyendurohoz képest maga a mennyország. Szerencsére itt nem követték el azt a hibát, amit az elődjénél. Nincsen lépcső az első és a hátsó ülés között, így könnyebben segíthetünk a nehéz terepen való manőverezésben a saját súlypontunk áthelyezésével.

Mivel összesen körülbelül száz kilométert hajtottuk a technikát, azt is elég változatos testhelyzetekben és aktív motorozással töltve, így a térdszög hosszú távú kényelméről sokat nem tudok mondani, de a gyors menetpróba alapján nem tűnt vészesnek. Simán elképzelhetőnek tartom, hogy akár egy tankot kimotorozva sem gémberedik el a térd. Ha mégis, akkor a hosszú lábú pilóták legfeljebb tesznek rá egy picivel magasabb ülést. A szélvédelem elegendőnek tűnt, de azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok híve a felhőkarcolói magasságokba emelt plexiknek és egyéb szélterelő berendezéseknek.

A nyeregből kiállva már éreztem, hogy nem vagyok egy konfekció méret és szükségem lenne egy kicsivel magasabb kormányra. Ez azonban nem a motor hibája. Ha emiatt reklamálnék, azt legfeljebb a közeli hozzátartozóimnál tehetném, hogy miért csináltak ekkorára. Azt viszont meg kell, hogy említsem, a hátsó fékpedált nem sikerült mindig megtalálnom álló pozícióban. A nyeregben ülve tökéletesen ott van, ahol lennie kell, de amint kiálltam, a motorblokk jobb oldalán a kuplungfedél egy kissé útban volt és annyival kijjebb fordította a lábamat, hogy nem mindig sikerült a hátsó fékre rátaposnom.

Tudatosítanom kellett magamban, hogy a jobb bokámat egy kissé fordítsam beljebb, ha fékezni szeretnék. Hosszabb távon lehet, hogy hozzászokik az ember vagy egy kicsivel más pozíciót vesz fel, de elsőre meglepő volt, mikor a köves ösvényen az előttem lévő motoros virító féklámpával vészesen közeledett felém. Amúgy kellőképpen keskeny a motor dereka, hogy jól meg lehessen fogni térddel és vádlival, így biztosítva a megfelelő motorkontrollt laza talajon is.

Jó, jó, de mi hajtja?

A teljesen új fejlesztésű acél vázban az MT-07-ből jól ismert CP2-es, sorkettes erőforrás dolgozik. Alapjaiban megegyezik azzal a 690 köbcentiméteres motorblokkal, amelyik a Tracer 700-ban és az XSR700-ban is szolgálatot teljesít. Ezek a modellváltozatok azonban kizárólag utcai használatra lettek kifejlesztve, így a Ténéré 700-ba szerelt motorok más befecskendezési térképpel és eltérő, rövidebb váltóáttétellel dolgoznak. Az izgága MT-07 gázreakcióján némileg finomítottak – nem mintha az kezelhetetlen lenne a maga 75 lóerejével, de mind a laza talajon való motorozáskor, mind pedig a mélyre ledöntött kanyarokból való kigyorsításkor jól jött a finomabb teljesítmény leadás.

Papíron is megmutatkozik az eltérés, itt ugyanis 73 lóerővel gazdálkodhatunk. Igen ám, de milyen 73 lóerővel! A lágysága ellenére kellőképpen robbanékonyan gyorsított ki minden egyes kanyarból és könnyedén elforgott a leszabályozás közeli fordulatszám tartományba. Itt persze érezhető volt, hogy nem ez lesz a kedvenc elfoglaltsága, és érdemes inkább a combosabb középtartományt használni. A kéthengeres konstrukció azért is előnyösebb az előd egyhengeres légkalapács jellegű működésénél, mert már alacsonyabb fordulatszámon is dologra fogható. Olyan szituációkban, ahol ez a gép könnyedén tolt felfelé kettes, hármas fokozatban a köves emelkedőn, ott a 660-as csak a láncot rángatta volna visszaváltásért könyörögve.

Nem elég, hogy nagyszerű élmény, amikor dolgozik alattunk az erőforrás, de az is egészen meglepő volt, ahogyan előadja magát. Először ugye egy Akrapovič bácsi mesterművével szerelt változatot sikerült kipróbálnom. Talán mondanom sem kell, hogy fület gyönyörködtető módon szólalt meg rajta keresztül a sorkettes hétszázas. A 270 fokos főtengely elékelésnek köszönhetően V-motor jellegű a hangzásvilág, ami egészen vérpezsdítően hat ránk menet közben.

Ezek után egy kissé tartottam a gyári kipufogótól, nem szerettem volna csalódni. Szerencsére nem is kellett. Először el sem akartam hinni, hogy 2019-ben ilyen jól szólhat egy gyári dob, ami nincs megokosítva különféle plusz kamrákkal és csappantyúkkal. Az MT-07 erőforrására épülő modellcsalád összes többi tagja finoman szólva haloványan muzsikál a gyári dobokkal. Bezzeg a Ténéré 700 már így sem unalmas! Alapjáraton szépen dohog, fordulaton úgy szól, mint egy V2-es, a gázmarkolatot visszaengedve pedig jókedvűen öblöget, olykor vissza is durrog, ha úgy támad kedve.

Az utolsó lapozást követően meghallgathatod a sorkettes hangját is, valamint összegzem a benyomásokat. Lapozz!