Morocco Desert Challenge 5. nap: végre a sivatagban!

Kárpáti Péter azért állt rajthoz a világ egyik legkomolyabbnak számító sivatagi versenyén, a Morocco Desert Challenge-en, hogy valódi sivatagi tapasztalatokat szerezzen. Neki a távlati tervei között szerepel a Dakar Rally teljesítése is – ott meg nem olyan a homok, mint Európában bárhol. Sajnos a Hortobágyon és a fóti homokbányában nem lehet felkészülni az igazi dűnék leküzdésére. Mivel azonban ez az első ilyen versenye, a 2019-es viadalnak úgy kezdtek neki – mint arról írtunk is beharangozónkban –, hogy végig egymást támogatva mennek Horváth Lallerrel.

Az ötödik napon – azaz tegnap – a verseny elérte azt a területet, amely miatt érdemes volt rajthoz állni rajta. A 308 kilométeres napi szakasz eleje még az előzőekben megszokott tájon vezetett, majd a nyolcvanadiktól indultak a dűnék! Mint Péter mesélte, az első 10-15 kilométeren azért okozott ez neki némi meglepetést, hiszen ilyen jellegű homokkal tényleg csak az igazi sivatagban lehet találkozni. Aztán – részben Laller segítségével – ráérzett, hogy kell motorral közlekedni az igazi sivatagi talajon.

Az egyik nagy trükk, hogy nem szabad az autók és kamionok által már összetúrt nyomokban menni, hanem lehetőleg mindig egy kicsit mellette. Ott ugyanis még mindig keményebb a talaj – és ha eléri a motor a megfelelő sebességet, akkor rendesen lehet irányítani. Ezzel együtt nem haladtak túl fényesen a fiúk – aminek sajnos az egyik jelentős oka Laller egészsége volt.

Ő ugye komolyan sérült lábbal állt rajthoz. A sérülése miatt logikusan többet is esik a kelleténél – egy ilyennél pedig az első nap zúzódott valamelyik bordája is. Így mostanra – több mint 1.500 versenykilométer után – igazi élet-halál harccá vált számára a Morocco Desert Challenge.

Átmeneti feladás

Persze nem csupán a dűnék jellemzik ezt a tájegységet. Amikor nem a klasszikus sivatagi homokdombokon kell motorozni – ahol a csúcson átbukva, a meredek lefelé vezető oldalon is csak komoly gázra jut le a motor –, akkor az úgynevezett fesh-fesh uralkodik. Ez a leginkább púderszerű homok, amire még a Dakar élmenői is azt mondják: nem lehet élvezni, csak túlélni. Annyira finom a talaj anyaga, hogy a porfelhőtől szó szerint semmit nem látnak – és itt fordul elő leggyakrabban a tevefű is, amelyben meg jó nagyot lehet esni. Ilyet is kaptak kóstolóként.

A tegnapi napon nagyjából 120 kilométerük volt a célig, amikor az egyik ellenőrző ponton – már a késő délutáni órákban – Laller nem bírta tovább. Hogy ne kelljen az egész versenyt feladni – csak a nap hátralevő részét –, úgy döntöttek: a célig hátralevő részt közúton teszik meg. Ezért cserébe beírtak nekik egy laza 50 óra 30 perc büntetést. Többet, mint amit eddig motoron töltöttek. Viszont ma folytathatják a sivatagi harcot – amely nem hogy könnyebb, hanem nehezebb lesz a tegnapi „ízelítőnél”.