A fékek nagyon jól fognak. Kicsit tompa a nyomáspont, de nem kell túl nagy erő hozzá. Érdekes tapasztalat, hogy a fékbetét kopásával az élettartama vége felé csökkent a fékhatás, nagyobb erővel kellett taposni a hátsó féket. A betét cseréjekor ez helyre állt, ismét hibátlanul működött a fék. Egy alkalommal sárban elakadás után a fékhatás megszűnt, csak pumpálva jött vissza, de pár méter után helyre állt a rend.
Az ABS remekül teszi a dolgát, a hátsó talán kicsit korán avatkozik be, de ez inkább a súlypontnak köszönhető. Mivel 2018-ban már vészfékezéskor villogtatja a hátsó indexeket, a hátul motorozók sűrűn találkozhatnak ezzel a jelenséggel egy-egy dinamikusabb szakaszon. A tapasztalatom szerint ez a villogtatás csak 50 kilométer/óra feletti tempónál az ABS bekapcsolásakor lép működésbe.
A DCT váltó miatt egy rögzítő fékkel is rendelkezik a motor, hiszen lejtőn letámasztva simán elgurulhat és feldőlhet a masina. A behúzott kéziféket P betű jelzi a műszerfalon, viszont sajnos nincs tiltás, így rögzített állásban is el lehet indulni. Egyszerű lenne egy kapcsolót beletenni – az oldalsztenderhez hasonlóan -, és megszűnne a figyelmetlenség veszélye.
A csomagoknak a gyár kínál oldalsó és hátsó dobozokat, amelyek jól passzolnak a motorhoz. Számos egyéb kiegészítővel szerelhetjük fel kedvencünket, mint a markolatfűtés, túraplexi, bukócső, középsztender, vagy a kiegészítő lámpa, 12 voltos csatlakozó, komfort utas lábtartó, magasabb és alacsonyabb ülések.
Szerviztörténetünk nagyon egyszerű: minden oké, irány tovább a sok tízezer kilométer felé. Persze nem ennyire rövid, de nem írtam semmi valótlant. A tartósteszt Africa Twin szervizelését a Honda Dream végezte. 1’000 és 12’000 kilométernél egyszerű olajcsere és átvizsgálás történt, az elsőnél mindkét olajszűrő, a másodiknál pedig csak a fő szűrő lett cserélve – ekkor a váltó szűrője maradt. A 24’000-es szerviznél már a folyadék csere mellé szelep ellenőrzés- és állítás is hozzájött, bár nem volt vészes az eltérés.
Itt akadt egy kisebb gond, miszerint az NGK gyertyapipa csapja letörött, így azt garanciában cserélte a Honda. Ez menet közben nem fordulhat elő, csak a pipák lehúzásakor. A folyadékok cseréje mellett új légszűrőt is kapott a gép, valamint egy alapos átvizsgáláson esett át – a világítástól kezdve egészen a küllők állapotáig. A két kerék sebességkülönbségét hibaként tárolja a motor, így egy hibatároló törlés is történt.
A hátsó fékbetétek 22’000 kilométert bírtak ki, az első betétek még bírják, talán a dupláját tudják a hátsónak. Persze ez csak feltételezés, hiszen erősen függ a használattól is. A lánchajtás megfelelő karbantartást kapott, majd 30’000 kilométer után még nem volt élettartama végén. A gyárilag felrakott Dunlop gumik párban cserélődtek: 10’000 kilométer után már nem volt értelme visszatenni őket, bár 1-2’000 még lehetett volna bennük.
1’000 kilométernyi Michelin Anakee Wild használatot követően egy szett Bridgestone A41 került fel. Ez sokkal stabilabb guminak bizonyult a Dunlopnál: vizes úton is meggyőzőbb volt – a hátsó élettartama itt sem volt több tízezernél, az első viszont közel 18-at futott, így majdnem kiszolgált két hátsó gumit. A 90-es első gumi miatt semmilyen hátrányt nem éreztem kanyarvadászatkor sem, a 21-es első kerék és a 18-as hátsó nagyban hozzájárult a rossz utak és a terepmotorozás kihívásainak megkönnyítéséhez.
Privát szerviz tapasztalom szerint – amelyeket a kiegészítők felapplikálásakor szereztem – meglehetősen jó szerelni a motort. Ésszerűen van felfogatva az idom, az ülés, a szerszámtartó. Minőségi anyagokat használtak, a csavarok, patentek is logikusan lettek lehelyezve. A plexi szereléssel gyűlt meg a bajom párszor: a gumianya nem hozta a kívánt formát. A Kappa bukócső felszerelése is okozott fejtörést, de ott az évjárat volt a ludas. Ránézésre ugyanis a 2018-as modell ugyanúgy néz ki, de alul mégis néhány helyen változtatott a Honda. Ha nem a gyári dobozokat választjuk, esélytelenek vagyunk egy korábbi évjáratra való konzolt felszerelni.
Összességében a Honda gyár megalkotta az igazi kalandmotort. A szlogen szerint ezzel eljuthatsz bárhova, tökéletesen megállja a helyét. Mivel pedig a legendássá vált Africa Twin típusról beszélünk, nem csupán eljuthatsz, hanem vissza is… – újabb kihívásra várva. Az Africa Twin tesztelés túravezetéssel egybekötve 2019-ben is folytatódik!
A cikk eredeti változata – még több képpel! – IDE KATTINTVA található.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »