Ugyanaz sokkal jobban: Honda Gold Wing Tour DCT teszt

Luxus és komfort a köbön

A Honda Gold Wing maga a megtestesült luxustúrázás. Hiszen nagyjából ő maga teremtette ezt a kategóriát és a neve eggyé is vált vele. A komfort és a felszereltség terén tehát nem köthetett kompromisszumot. Annyira nem kötött, hogy személyes véleményem szerint a friss modell lényegesen kényelmesebb elődjénél. Jobb az üléspozíció – valószínűleg a megváltozott első futómű miatt közelebb került kormány javított hatalmasat a “szent háromszögön” (lábtartó-ülés-kormány). Nekem a régin megfájdult a hátam alsó része – most teljes kényelemben ültem.

A vezető is nagyon kényelmesen ül, az utas dolga viszont egyenesen fejedelmi

Az utas helyzete hasonlóan parádés – ezen a téren inkább a futómű javulása lesz érezhető plusz. A szélvédelem pedig megint csillagos ötös: a végre motorosan állítható plexi aerodinamikailag annyira jól sikerült, hogy szinte nem is tudok hasonlót mondani. Legalábbis nem sokat… Még bőven elláttam felette, amikor már sem szél, sem szélzaj nem volt. A legnagyobb durranást pedig akkor produkálta, amikor visszavitel közben ronggyá áztam egy negyed órás intenzív záporban. Azaz csak a kesztyűm, mert SEMMI MÁS nem kapott egy cseppet sem! Igaz, nem is lassítottam 60 alá, de akkor is csoda, hogy még a vállaim is por szárazak voltak. Pedig nem csöpörészett, hanem rendesen szakadt!

Elképesztő gyönyörűen muzsikál a hat hengeres boxer!

A felszereltség pedig parádés. 7 colos színes kijelző, amit napsütésben is remekül látunk. Itt fut a teljes menü és a navigáció is. Az audiorendszer zseniálisan szól nagy tempónál is – de olyan jó a kipufogó hangolása, hogy én inkább azt hallgattam. A fedélzeti hang már kapcsolódik a sisakkommunikációhoz, így nem kell vezetékekkel bíbelődni. Hallgathatjuk az amúgy remekül szóló zenét a bukóban is – majd egyszer, ha meguntuk a gurgulázó boxer-muzsikát. Meg persze van tempomat, ülés- és markolat-fűtés és minden, amit csak szeretnénk.

A bosszantó hibák

A motor tehát összességében nagyon ott van. Akadt mégis néhány apróság, amit nem tudtam hova rakni. Az első az úgynevezett “sétáló funkció”. Ez arra szolgál, hogy ha már megvetted a DCT erőátvitelt, ne kelljen tologatnod a monstrumot. Üresbe teszed, megnyomsz egy gombot a bal oldalon, majd az erőátvitel + és – gombját nyomogatva tudsz előre és hátra mozogni. Csigalassan és kizárólag teljesen vízszintes helyen. Mert ha van egy 2 centis szintkülönbség, pár másodperc múlva simán lefullasztja a boxert. Szóval nagyon jó, de a végén én inkább tologattam…

A bal markolatról állíthatjuk a menüt, az audio rendszert, váltunk manuálisan, állítjuk a szélvédőt. Ja, meg dudálunk és indexelünk. A bal alsó gombbal tudjuk aktiválni a “sétáló módot”, majd a DCT + és – gombjaival mozgathatjuk a motort előre és hátra

Ennél azonban sokkal nagyobb baj van a tükrökkel, főleg a jobbossal. Na nem a hátrafelé mutatott képével – az teljesen rendben van. Viszont ha behajtod a tükörházat – mert be lehet -, majd balra fordítod a kormányt, a fékkar beleér a tükörlapba. És azonnal lesatuzza a komplett fékrendszert. Amennyiben ilyenkor mozog a motor, a jó isten – meg egy erős bal láb – ment meg a felborulástól. Azt hiszem legalább tíz másodpercet birkóztam a bálnával, de szerencsére karcmentesen tolhattam vissza.

Ezen ledöbbentem: a tükör szó szerint lesatuzza a féket! Ezt nagyon elszúrták…

Ekkor jutott eszembe, hogy előző nap a budapesti dugóban folyamatosan behajtott tükrökkel közlekedtem az autók között. Tényleg csak a puszta szerencsén múlt, hogy ott nem volt szükségem egy nagyobb balos kormányzásra – mert akkor lehet hogy nem úszta volna meg sértetlenül a tesztmotor a dolgot. Ja, mellesleg ilyenkor a kormányzárat sem tudod aktiválni – vagyis behajtott tükörrel parkolni sem lehet! Valljuk meg: ez tervezői szarvashiba, amiért nagy kár…

Ára van

Az alapos ismerkedés után az eredmény egészen pozitív lett. Pozitívabb, mint amiben előzetesen bíztam. Az új Gold Wingről ki merem jelenteni, hogy egy baromi jó motor lett. Nagyságrendekkel jobb, mint bármely elődje – pedig valamitől azok is sokak által imádott ikonok lettek. Persze, bizonyos részekbe bele lehet kötni: van egy-egy területe, amiben közvetlen kategórián belüli vetélytársai jobbak nála. De ezek már nem akkora hibák, amelyek miatt én egyértelműen megpróbálnék lebeszélni róla bárkit.

A dobozok kisebbek, de azért ennyi motyót beléjük lehet gyűrni. Vagyis egy közepes családi bevásárlásnak még nekiindulhatsz a Gold Winggel

Az egyénisége megmaradt, a lemaradásokra pedig azt lehet mondani: van, amiben mondjuk egy K1600GTL jobb, van, amiben egy Electra Glide Ultra Classic, és van, amiben a Gold Wing. Sehol nincs akkora különbség, hogy az perdöntő lehetne. Ami pedig ennyire jó, az nem lehet olcsójóska – és a Gold Wing sajnos nagyon nem az. A topcase nélküli alapkivitel 7’989’000.- forint – ez még talán emészthető. A Tour 9’989’000.- (veszélyes!), a fullos kivitel – mint a tesztmotor – pedig 11’089’000.- forintot kóstál. Ez utóbbi pedig a versenytársakhoz képest is életveszélyes!!!

Az utas kicsi lábacskájának helyzetére sem panaszkodhat

Figyelembe kell venni olyan apróságokat, mint a ritka gumiméret (lásd a műszaki adatoknál) – tehát a motor fenntartása sem lesz vélhetően filléres tétel. Persze aki meg tudja venni, az ezt is képes lesz kifizetni. De annyiban kár érte, hogy kicsit rontja az ember lelkesedését a vaskos árcédula. Pedig a motor maga valóban kimagaslóan a legjobb Honda Gold Wing, ami valaha készült. Alig-alig lehet belekötni, az én véleményem is teljesen egyértelműen és elvágólagosan pozitív. Igazán acélos versenytársa konkurenseinek – de ezt sajnos a Honda szalonok pénztárosai is tudják.

Az utolsó oldalon jön a pontozásos és kategóriánként szöveges értékelés, de megtalálod a részletes műszaki adatokat is. Lapozz egy utolsót!