Hirdetés
1916 óta minden nyáron versenyt rendeznek itt, hogy ki ér fel gyorsabban. Indulhat autó, motor, teherautó – mindegy, csak az idő számít! A csúcs 4’302 méteren van, a szerpentin hossza 20 kilométer és az út felfelé 156 kanyarból áll. 3’000 méter felett a Kawa már észrevette, hogy kevesebb az oxigén: minden megállásnál azonnal le is állt. Hol a felhőkben, hol napsütésben, de végül felértem a csúcsra. Hatalmas szél és felhők: kellett pár perc, mire átmelegedtem a fűtött pihenőben. 4 fok volt, de az erős szélben mínusz négynek éreztem.
Az ide vezető legendás versenyt nem véletlenül hívják úgy, hogy Race to the Clouds, azaz futam a felhők közé
Szerettem volna délután még néhány száz kilométert haladni Keletnek, de ahogy ereszkedtem vissza a városba olyan felhőszakadás jött, hogy egy perc alatt csontig áztam. Így a hegy lábánál kerestem egy motelt és kényszerpihenőt tartottam. Persze másnap a napfelkeltével már úton voltam: csak nem mehetek úgy haza hogy a Kawával, hogy ne menjek vele is a híres 66-os úton! Így fél napos kitérővel visszaugrottam a múltba: 66-os Múzeum, korabeli étterem és -benzinkút, vagyis újabb életre szóló, felejthetetlen élmények. Az út minősége már sok helyen kevésbé élvezhető a Z750 nyergében, de hát ez mégis csak a Route 66!!!
Nagyon régi vágyam volt ide eljutni. Pláne motorral!
Következő célpontom már egy újabb “szent hely” volt: Indianapolis. A motorozás mellett a másik nagy szenvedélyem ugyanis nem más, mint a V8. A drag pályán minden szerdán (!!!) szabadon lehet gyorsulni és próbálni a gépeket. Egy sima hétköznap néző alig, de olyan autók vannak a pályán, hogy Európában ez már komoly rendezvénynek számítana. Mivel kicsit gyanús kezdett lenni a kuplung a Kawán, gyorsulás nem volt – de csak felmentem a ragacsos negyed mérföldre egy gurulás erejéig. Egy nyújtott villás Hayabusa mögé.
Ilyenek csak úgy gyakorolgatnak Indianapolisban
Ahogy haladtam Keletre, egyre zöldült a táj és sűrűbben jöttek a települések. Mivel nagyon sok idő ment el azzal, hogy a Z750 átjusson USA-ba (és akkor még nem tudtam, milyen lesz a folytatás!), a napi távok felét mellékutakon nézelődve, másik felét viszont autópályán tettem meg. Így aztán legalább annyira vártam a new york-i érkezést, mint erős pár hete a vlagyivosztokit.
A Z750 sem hagyhatta ki, hogy itt guruljon!
Az utolsó napra már csak úgy 200 kilométert hagytam, hogy legyen időm egy kicsit gurulni a városban, mielőtt leadom a motort. Az első ember, akit megállítottam hogy készítsen egy képet rólam azonnal egy 1985-ben kiköltözött magyar srác volt. Eltelt pár perc, mire kiderült hogy mindketten magyarok vagyunk. Ő például soha nem látott még EU-s felségjelű magyar rendszámot.
Nem jár haza és a nyelvet sem használja egyáltalán, de nagyon szépen beszélt magyarul. Elmesélt pár dolgot 9/11-el kapcsolatban, ott volt akkor is, megmutatta az emlékművet. Kölcsönösen nagy élmény volt a találkozás, aztán mindketten gurultunk tovább.
Ez volt a célom!
A motort leadtam, hogy szállítsák át Európába. Azután irány Manhattan: a következő pár napban bejártam és megnéztem, amit csak tudtam. Lenyűgöző a város. A fények, a méretek, az állandó nyüzsgés, a rengeteg ember, a kilátás éjszaka az Empire State Building tetejéről – leírhatatlan élmények! New York nem Amerika: New York az New York. Nagyon nagy élmény volt ezt a szakaszt is megélni, és átmotorozni az USA-n a saját motorommal. Jöhet Európa!!!”
Az amerikai szakasz vége. Tartalmasra sikerült!
Attila ekkor még nem sejtette azt, ami következett. Megbeszéltük, hogy az amerikai élményeit akkor tesszük közzé, amikor újra a Z750 nyergében szelheti az európai utakat és úton lesz hazafelé. Csakhogy a Vlagyivisztok-San Francisco átszállítás sima ügy volt a második transzporthoz képest. A fenti sorok megírását követően ugyanis a Kawasaki szó szerint elveszett. A speditőr cég sem tudta pontosan, merre jár és mikorra fog megérkezni. Így Attila kénytelen volt hazarepülni. Azonban ne legyenek kétségeitek: a motor végül megérkezett – hamarosan tehát jön a folytatás!
Cimkék:
A múlt heti bonneville-i sós tavas rekordhajhászás során egy különleges motor is futott új csúcsot. A veterán Yamaha tankjában vodka volt.
Elolvasom »Henry Crew egy igen céltudatos brit fiatalember. Ő akar lenni a legfiatalabb motoros, aki egyedül és igen alaposan megkerüli a Föld bolygót.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »