Inkognitóban tesztmotorozás a BMW-nél

Azért jó kevésbé ismert újságírónak lenni, mert egy kvázi ismeretlen arc mögött nem a kéretlen firkászt látják meg elsőre emberek. Úgyhogy simán megtehettem azt, hogy elmentem a BMW-hez, hogy megnézzem magamnak, milyen az általuk szervezett tesztmotorozás Parádfürdőn. Na azt nyilvánvalóan nem tagadhatom, hogy az inkognitóban való részvétel enyhén bizsergető izgalommal töltött el. Pont csak annyira, hogy úgy éreztem magam tőle, mint egy túlsúlyos James Bond, aki a vodka-martini helyett a szalámis szendóra van rápattanva.

Természetesen GS Adventure nélkül elképzelhetetlen lett volna a nap

Motorozni mentünk kettecskén

A program regisztrációhoz volt kötve, hogy valóban a motorozásé legyen a főszerep. Egy ingyenes eseményen nem ritka, hogy a türelem a valuta. Ketten vettük célba a tesztmotorozást a testvéremmel és mindent úgy csináltunk, mint ahogyan azt bárki más is tenné. A BMW honlapján megkerestük a lehetőséget és kitöltöttük a kérelmet, ami után várakozó álláspontra kerültünk. Csupán annyi trükköt vetettünk be, hogy ugyanazon a délelőttön küldtük el az igényünket, hogy egy kosárba kerüljünk és egy napon tudjunk menni. Ennyi óvintézkedés nem is ártott, hiszen ahogyan azt az ügyintézőtől is megtudtam nagyon sok jelentkező van egy ilyen eseményre. Mi magunk is két hónapot vártunk a lehetőségre. A szervezésben okozott egy kis fennakadást, hogy több motorra is ráböktünk amivel mennénk egy kört. De ennek következtében azon kívül, hogy többen többször is felhívtak telefonon, hogy átadják az információt, hogy mikor menjünk és hova, ez semmilyen kellemetlenséggel nem járt nekünk.

Reggel még szakadt az eső, de hamar ránk mosolygott a szerencse

Szerencsénk volt

Szombat reggel a viharok miatt egy kicsit még aggódtunk. Azonban telefonon keresztül gyorsan megnyugtattak a srácok, hogy nincs mitől félni, nem marad el a buli. Nagyon extrém időjárási körülmények között persze nem lett volna sok értelme, de egy kis víztől még nem olvadunk el. Ez jó jelnek ígérkezett. Nem voltak ráfeszülve a fiúk, nem akartak mások helyett okosak lenni és nem ment a fölösleges parázás. Hiába, van abban valami szép, amikor az embert önálló, felnőtt entitásként kezelik aki képes döntéseket hozni a saját képességei és komfortzónája ismeretében.

Szerencsére az esőpara fölöslegesnek bizonyult, bár mi így duplán is nyertünk az ügyön. Hiszen amellett, hogy csodaszép napsütéses időben róhattuk a Mátra útjait – miközben szerte az országban ömlött az égből az áldás – még azzal a jóleső tudattal is felvértezhettük magunkat, hogy minket aztán nem ijesztett meg egy kis nedvesség, szóval egy újabb rövid ideig lepereghet a vállunkról a papírkutyaság vádja.

Az R1200RS meglepően ügyesen bánt el az úthibákkal – igazán a Mátrába termett jószág

Aztán indulhatott a buli

A helyszíni papírmunkát gyorsan letudtuk. Csupán személyi igazolványra, lakcím kártyára és jogosítványra volt szükség. Ezek gyors ellenőrzése és az adatok felvétele után aláírtunk egy kölcsönadási szerződést és fel is világosítottak arról, hogy ha esetleg valami gubanc lenne, akkor csupán a Casco önrésze terhel minket. De hiába a megnyugtató információ, a tesóm homlokán így is megjelent egy kövér izzadtságcsepp amikor kiderült, hogy mégsem a NineT modellekkel kezdünk, hanem a K1600GT-re kapott zöld lámpát. A kezdeti zabszem szindrómát a motor meglepően gyorsan semlegesítette. Pedig az otthoni R1200R után a sorhatos böszmeség egy igazi hodálynak tetszett. Aztán mégis: már az első kanyarokban felemelt hüvelykujjal jelezte, hogy minden oké.

Böszme nagy egy dög ez közelről

Amíg a bátyám a túlméretes jachtot terelgette egyik kanyarból a másikba, addig én a telelevertelen R1200RS-el próbáltam közelebbi barátságot kötni. Nem volt nehéz, hiszen már a kikanyarodásnál éreztem, hogy szinte magától irányba áll a gép. Hogyan is mondták a filmben? Befekszik a kanyarba, mint cica az ágyba. Ezt abszolút hozza. És ez igazán meglepett, hiszen a tesztmotorozás előtt megfordult a fejemben, hogy ismeretlen géppel Mátrázni még tán akkor is egy kicsit erős, ha a környéken nőttem fel. Az RS nyergében viszont elöntött az önbizalom és meglepődve vettem észre, hogy a saját megszokott tempómnál gyorsabban és lazábban veszem a szerpentint. Tehát mégegyszer: gyorsabb és magabiztosabb voltam vele, mint a saját motorommal. Az azért elég jól jelzi, hogy jól eltalálták a futóművet, nem?

A következő oldalon a NineT modellekkel folytatódik az inkognitós élménybeszámoló, kérlek lapozz!