SMK gyárlátogatás, avagy kik készítik a legtöbb bukósisakot a világon?

És akkor lássuk, hogy élesben mit tud

Mit is érne ez az egész, ha nem tudnám elmondani, hogy milyen felvenni egy ilyen bukósisakot? Szerencsére készültek a szervezők egy kis motorozással, így a Delhiből Jaipur felé vezető úton volt lehetőségünk ki is próbálni azokat. Azt, hogy milyen Indiában motorozni, majd külön is meg fogom énekelni. Most koncentráljunk a tökhéjakra.

Az aerodinamika el lett találva – nem rángatja a fejet a menetszél

Jó érzékkel kiválasztottam a kínálat alján helyet foglaló Stellar teli bukósisakot, ami jelen pillanatban német nyelvterületről 80.- euró – tehát 28’000.- forint körüli összegért rendelhető meg, és úgy vélem, hogy a képességeit ennek tükrében kell vizsgálni. Persze most már könnyen beszélek, de azt azért nem árt tudni, hogy egy teszt – legyen szó motorról, sisakról vagy kempingszékről – alapos önismereti próbával indul. Úgy gondoltam, hogy én mentes vagyok az előítéletektől, elvégre szociális munkásként dolgoztam korábban. Szép is lenne, ha nem a megismerésen alapuló értékítéletben hinnék. Mégis legbelül valami nehéz szörnyetegre számítottam az indiai gyártól. Tévedtem és rá kellett jönnöm, hogy tökélyre fejlesztettem a borivás, de vizet prédikálás művészetét.

Ár-érték arányban jó vásárnak tűnik

Az SMK bukó ugyanis kellemesen meglepett. A sisak 1’450 gramm, ami a háztartásban lévő Marushin és Zeus zárt sisakokkal összevetve a legkönnyebb versenyző. Igaz, csupán 50, illetve 30 grammokkal. Az öreg japán bukó mentségére legyen felhozva, hogy abban van beépített napszemüveg is.

Kézben forgatva sem keltett gagyi benyomást. A gyors-csathoz tartozó szíjat azonban máris kikezdte a nyakamon lévő két napos borosta – ejj, ejj, ez nem jó pont. Pedig az anyagválasztás kellemes. Kényelmes, komfortos érzés belebújni és a belső úgy csinál neked hörcsögpofát, hogy az igazából egyáltalán nem kellemetlen. Márpedig új bukósisak esetén ezzel még nem találkoztam. Minden pozitív benyomásom ellenére azonban itt meg kell fogalmaznom a legdurvább kritikámat. A Stellar ugyanis zajos. És még ha csak az lenne. Van egy sebességtartomány úgy 80 kilométer/óra környékén, amikor egyenesen fütyül, mint a lassító vonat. Ennél kisebb és nagyobb tempónál megoldja a dolgot az – egyébként nagyon eltalált – aerodinamika, de aki tartósan ezen a ponton szeretné használni, az jobb, ha számol vele.

Instant hörcsög face – az anyagválasztás jó, nem egy izzadós sisak

Éles teszt

Amikor odaadták a bukókat kipróbálásra még senki nem gondolta, hogy lesz, aki élesben fogja a képességeit próbára tenni. A szlovák kolléga ugyanis megcsúszott a vízummal és csak a második nap elejére érkezett meg, így reggel kiválasztott egy ugyanolyan Stellar bukót, mint én és útnak eredtünk. Ő viszont ugyanazt élte át, mint mi az előző napon, de ahelyett, hogy szólt volna, hogy erre ő most nincs alkalmas állapotban, inkább megpróbálta kihasználni az alkalmat és húzni egy kicsit a gázt. A Jaipur felé vezető úton pedig szó szerint elaludt motorozás közben és százas tempónál nekivezette a Royal Enfield Himalayant az útpadkának.

Miroslav itt még nem tudta, hogy hamarosan gyakorlati tapasztalatokat szerez a Stellar védelmi képességeiről

Így aztán élesben tesztelte azt, amiről korábban beszéltek nekünk. Az SMK-s srácok ugyanis úgy gondolják, hogy a Bell jó úton jár, amikor a becsapódáskor a bukósisak külső héját ért forgó erőhatásokra helyezi a hangsúlyt. Ők is sokat kísérleteznek ebben az irányban. Miroslav szerencsére jól van, kutyabaja sem lett. Mi pedig elmondhatjuk, hogy ha ekkora sebességnél nem jön szembe teherautó – vagy fa -, akkor a sityak láthatólag működik.

Alig várjuk az SMK bukósisakok hazai tesztelését – akkor több modellt is közelről górcső alá veszünk majd!