Kínai vagy olasz? Benelli Tornado 302 ABS (2017) teszt

Több a soknál

A Benellinél a fordított első teleszkópokat és a dupla tárcsát nem csak látványelemnek szánták, valóban jól teszik a dolgukat, igazából kicsit túlméretezettnek is mondhatjuk őket. Ebbe a vázba, minden más megváltoztatása nélkül bőven elférne egy két-háromszor ekkora blokk is, amivel még mindig könnyedén megbirkózna a csomag többi része. A gumi is szerencsés kézzel lett kiválasztva, cseppet sem rossz nevű Metzeler papucsok feszülnek a 17-es felniken. Az igényesség és az odafigyelés további jele, hogy fémhálós erősítésű fékcsövek futnak a nyergekig és állítható a fékkar. 300 köbcenti mellett még nem lenne feltétlen indokolt az ABS sem, de ez mégis az alapfelszereltség része. Amit – ez sem megszokott – ki is lehet kapcsolni, ha az embernek radírozni támad kedve.

Nem csak az a kunszt, hogy 300-as létére ABS-es, de ki is kapcsolható!

Szolidan szeles

Nevével ellentétben az idomozás miatt a Tornado-n szinte egyáltalán nem fúj a szél. Ott, ahol még nem hajtjuk ki a belét, egész kellemesen lehet vele 100 környékén gurulgatni, a légáramlat körülbelül mellkasközépig ismeretlen fogalom. Nincs semmilyen bukósisakra vert turbulens szélzaj egészen addig, amíg meg nem próbálunk ráhajolni a paripára. A “csutkakormány” megérdemli az idézőjelet, mert igazából rendes szélességű, és nincs is túl mélyen. A csuklónkat sem kell valami groteszk tartásba behajtogatni, kényelmesen, laza könyökkel, amolyan igazán kényelmes sport-túrásan helyezkedhetünk el a vason.

A futómű ebben a kategóriában az élmezőnyhöz tartozik

Az ülés a vezetőnek nem a kényelem csúcsa, kicsit talán puha a tömése, de 1-1,5 órás etapokat vidáman el lehet még viselni rajta. A teljességgel érthetetlen formájú, koptatócsavar nélküli lábtartó elhelyezése normális méretekkel megáldva is kényelmes, inkább túrás, mint sportos a térdszög. Vízálló utas híján a hátsó traktusról nem sikerült tapasztalatokat szerezni, de a teljesítmény hiánya miatt nem is igazán erőltettem volna a kétszemélyes üzemmódot.

Mint a búcsúban

A műszerfalat szemlélve sem lesz hiányérzetünk. A legfontosabb információkat megkapjuk, és még annál is kicsivel többet. A másfél kategóriával feljebb játszó Honda CB650F-ből például hiányoltuk a vízhőmérséklet- és a fokozat kijelzését, a Tornado 302 műszerfalán ezeket is felleljük. Pici fanyalgásra csak a fordulatszám-mutató kicsit darabos mozgása adhatna okot, de ez betudható akár a nullkilométeres állapotnak is. A kormányról a kicsit olcsó hatású kapcsolókkal semmit sem vezérelhetünk. Ezzel is együtt lehet élni, mert minden infó egyszerre van a szemünk előtt, jól áttekinthető módon. Egyedül a napi számlálókat és az összes megtett kilométert tudjuk léptetni a kijelző széléig kinyúlva.

A műszeren olyan infót is megtalálunk, amit a majdnem kétszer ilyen ilyen drága CB650F-en nem

Egy szép barátság kezdete?

Az A2-es kategória szereplőit egyre nehezebb úgy egymás mellé tenni, hogy az ár/érték arányban ítéletet mondjunk. A Kawasaki éppen a napokban jelentette be, hogy a legkisebb Ninja immáron 400 köbcentis blokkal indul a vásárlók kegyeiért. A Honda szintén kéthengeres CBR500R-jét megint nem lenne igazságos mellé rakni, ahogy a KTM RC390 versenygénekkel rendelkező sportmotorját sem. A Suzuki pedig még mindig az Inazumához gyártott 250-es blokk köré próbál építkezni. A legközelebb talán a drágább Yamaha YZF-R3 áll hozzá, ahol a futómű/fék oldalon tetten érhető műszaki tartalom gyengébb, bár a kezelése talán egy egészen picivel precízebb.

A hátulnézet is tetszetős

Egy szó mint száz: első találkozásom a Benelli Tornado 302-vel a “figyelemre érdemes márka” skatulyában helyezte el őket a fejemben. Türelmetlenül várom a tavaszt, ahol remélem, hogy az elsők között kaparinthatom majd a karmaim közé a ránézésre is izgalmas, 500 köbcentis Leoncino-t.

Lapozz a pontozásos és szöveges kategóriánkénti értékelésért!