Aegon motoRun 2017: élmények egy motoros tájékozódási túraversenyről

Thumbnail
Aegon motoRun 2017: élmények egy motoros tájékozódási túraversenyről

Aegon motoRun 2017: élmények egy motoros tájékozódási túraversenyről

2017. július 24. - - Kiemelt tartalom Közúti gurulás / Túrabeszámolók


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Amikor mi este már sörözgettünk, a szervezők számára még nem jött el a pihenés ideje: az adatokat kellett összesíteni, hogy megszülethessen a végeredmény. Szerencsére a verseny fődíja nem olyan, amiért annak szellemiségével totálisan ellenkező módon csalásra, vagy jobb helyezésért óvásra biztatna. (Mondjuk az első díj, egy BMW-s vezetéstechnikai képzés azért nem semmi!) Nincs vita a módosított szakaszok kapcsán, a szervezők is belátták, hogy megtévesztő volt „a feszületnél balra” utasítás, ezért az ott begyűjtött plusz időt és kilométert kikorrigálták.

Ennyi csalás belefér, de több NEM!

Vasárnap reggel a motorok már fölmálházva, de nekünk már nem kell azon törni a fejünket, hogy hova gumi-pókozzunk fel egy serleget. Mivel kis odafigyeléssel a megadott átlagsebesség intervallumba könnyen bele lehetett férni, érezhető volt, hogy az elején nagyon szoros lesz a verseny!

A győztes pedig…

Az eredményhirdetés hátulról indul, óriási tapsot kap az utolsó helyezett is, hiszen igazából mindenki nyert, aki ezt a két napot végigcsinálta! Van aki tényleg Kassára futott be, pedig oda még szovjet (vagy német?) bombázók is csak nagy ritkán tévednek, a túraútvonalban nagyon nem szerepelt. Másokkal a gyönyörű táj feledtethette, hogy az átlagsebességre figyelni kell: 15 km/h-val haladták meg azt, 150 hibapontok kaptak „jutalmul”.

Eredményhirdetés

Végül holtverseny alakult ki a 6., a 4., sőt még az 1. helyen is! A győztesek előtt pedig tényleg le a kalappal, mindössze 4-4 hibaponttal végzett az élen a 18-as és a 28-as rajtszámú egység!

Ha nem telefonálunk, hármas holtverseny lett volna a 4. helyen?

Hazafelé pedig Petőfi Sándor (vagy inkább Nyomasek Bobó?) szelleme adott ihletett a múzsa csókja helyett:

FÜSTBEMENT TERV

Egész úton odafelé
Azon gondolkodám:
Miként fogom hazavinni
Az idei kupám?

Mit számolok először is
Távot vagy az átlagot?
Tíz hibapont ha sietek?
Ezek biz’ állatok!

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mikor a templomnál balra
Követtem az utat.

S a célvonalba toppanék…
Csak nyolcadik? Anyám…
S én csüggtem… Ajkán? Egerben!
Mint Mackó a fán! 😉

Jövőre, Veletek, ugyanitt?

Oldalak: 1 2 3