Azok vannak, méghozzá bőven és intenzíven. Egyetlen szívfájdalmam a már-már túlzottan könnyen járó gázkar, pláne a teljesítményhez képest. Ettől néha kissé idegesen vezethető volt a motor, de miután hozzászoktam, az öreg BMW-men tűnt betegnek a gázkar. Miután átvettem az MT-10-et, talán egy percig tudtam tartani magam, mielőtt teljesen elvesztem. Már attól motorbőgető telepi/motorostalálkozós hülyegyerekké válik az ember, ahogy a spéci gyújtássorendű erőforrás felugat a gázkar rángatására. Állandóan túráztatni kell, nem lehet kibírni. Mint már említettem, a tesztmotoron volt gyorsváltó is. Ez a legkirályabb dolog amiért pénzt adnék az ABS után! Kilősz a lámpától és csak rugdalod felfelé: paaaapaaaaapaaaaapaaaa! A hanghatás olyan lesz, mint amikor olajdinasztiák milliárdos ifjoncai durrogtatják aranyfestésű lambóikat London belvárosában. Általában felesleges (az első fokozattal autópályán is kaphatnánk büntit…), de nagyon király!
Természetesen videón is megmutatjuk az MT-10-et
Mivel nem lett túl kicsi a vas, ezért nincs rajta kuporgós érzés, a sarkunkat sem kényszeríti a seggünkbe, a kormány is elfogadhatóan magas és széles. Azért 160 lóerőnél már a magasítgatással is csínján kell bánni, hiszen olyan elmebeteg sebességekre ugrunk egy szempillantás alatt, ahol a menetszél nagyobb ellenség mint a háromlábú mögött figyelő pintérbérenc. Ami nakedhez képest meglepő volt, hogy maradt a szinte sportmotoros kormányelfordíthatóság, ami első nap okozott meglepetéseket és egyúttal tili-tolizásokat a belvárosi forgalomban. De amint zöldre vált a lámpa vagy kiszabadulunk egy nyílt országútra, értelmet nyer minden. Amikor ilyen csupaszt is lehet vásárolni, totálisan értelmét vesztik a csutkakormányos pucsítógépek, hiszen lefogadom, hogy akár hegyen, akár a pályán is gyorsabb lesz a földi halandó egy ilyen üléspozíciójú és műszaki fejlettségű géppel. Egyedül a kerekezési hajlamot nem bírtam megszokni, hiszen bár az elektornika nem engedte hanyatt vágódni, mégis ijesztően ugrált fel az eleje a két engedékenyebb üzemmódban. Ezen nem segített az sem, hogy az elképesztő gyorsulás miatt nem sok idő után már az apró popsitámasznak feszítettem az alfelem, amitől kevésbé kellett kapaszkodni, de még inkább jött föl az eleje. Persze aztán az ember elkezd bízni a cuccban és minden kigyorsításnál húzza a fülét, mintha kötelező lenne villogtatni a menetstabilizáló diódáját.
Érdekes módon nem tört össze annyira mint vártam. Anno a Suzuki GSX-S1000 tesztjének második napján hazafelé már vicsorogtam a fájdalomtól, pedig az elvileg sokkal utcaibb darab. Itt ilyesmiről szó sem volt, holott szinte ugyan azt az útvonalat jártam be az MT-10 nyergében. Hiába tette rá az importőr ezt a szélvédőnek csúfolt plexidarabot, a csupaszsága semmit nem csorbult jó és rossz értelemben sem. A megvásárolható gyári merevített oldaltáskákkal még azt is kinézem belőle, hogy komolyabb túrákat is bevállalnék vele különösebb halál nélkül. Egyedül utas nem lennék, de városi-, vagy kisebb országutas körökhöz elviselhető a hátulja. Azért legyen bomba csajunk, hogy a pucsításával minden arra járónak kellemes pillanatokat okozzunk! Nekünk úgysem lesz őszinte a mosolyunk, mert az asszony sportmotorosan belénk fog csimpaszkodni a sisakunkat koccolgatva. Azt mondanom sem kell, hogy a superbike erőforrásból ömlik a forróság, biztos vicces lehet nyári délutánokon a körúton araszolva, de ez ilyen biznisz, fingból nem lesz teljesítmény!
Azt hiszem, a japánok ezzel a motorral nem csak hogy felzárkóztak az aktuális európai rosszfiúk mellé, de komolyan aggódnék is az öreg kontinens fejlesztőmérnökei helyében. Külsőben mindenen túlmutat, a teljesítmény több mint elég, és elfogadható mindennapi gépnek is ha nem kell időjárás-védelem és csomagtér. A Hayabusányi teljesítmény pedig a rövid áttétellel azt hiszem mindent elmond. Erről mesél az a tény is, hogy igen kevés tesztmotort kapunk meg kicsit is megcsukva, de az MT-10 kifogott egy mazsolább tesztelőn – innen a nyomok a kipufogón, és a hiányzó légterelő jobb hátulról. Ezzel a motorral te lehetsz a király minden placcon, de ember kell hozzá!
Az értékeléssel és a műszaki adatokkal folytatjuk. Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »