Nem újkeletű dolog, hogy egy motoros elesik a kanyarodás közben. Természetesen van olyan helyzet, amikor annyira elkottázod a sebességet az ív elején, hogy élő ember nem tudja megoldani akkor és ott azt a feladatot, és garantáltan borítékolva van a zakó – de legyünk őszinték, ez a valós hasonló esetek egészen kis százalékát teszi ki. A kanyarban történő elesések döntő része simán megoldható lenne, azonban a képzetlen vezető nem meri jobban bedönteni a motort – vagy akarja, de nem tudja, hogyan tegye. Nézzünk gyorsan két igazi elrettentő példát! Az elsőben a lengén öltözött párocska a vezető butasága miatt – ahelyett, hogy mélyebbre döntött motorral simán befordulna – egyre kijjebb sodródik, majd a végén a csekély tempó ellenére simán nekimegy a mellettük teljesen szabályosan közlekedő autónak.
Másik „versenyzőnk” talán még amatőrebb hibát vét: amikor az autópálya-lehajtóra érve meg kellene dönteni a gépet, nem meri azt megtenni, helyette inkább határozottan berántja az első féket. Amelynek eredményeképpen logikus módon azonnal szájra is esik – de legalább ő fel volt öltözve. Pedig az előtte haladó motoros kollégákat nézve egyértelmű lehetett volna számára, hogy simán befordulhatna – valószínűleg fogalma nem volt, mivel kellene mélyebbre dönteni gépét, és mivel rossz módszerrel próbálkozott, megijedt a kisodródástól, így pánikból inkább a fékhez kapott. Végzetes, de szintén teljesen jellemző hiba!
Nézzük tehát, mi lehet a megoldás! Először is tisztázzuk, mitől megy egyenesen egy motorkerékpár. Hiszen lassú tempónál a kétkerekű instabil szerkezet, amely mindig arra fordul, amerre az első kereket mi irányítjuk. Amikor azonban sebességünk eléri a kritikus határértéket (motorfelépítés függvényében 30-40 kilométer/óra környékén), a két kerék fordulatszáma által gerjesztett giroszkopikus erők nagysága már elkezdi egyenesen vinni a járművünket. Innentől nekünk az a dolgunk, hogy kibillentsük az egyenenesfutásból a vasat. De hogyan tehetjük ezt meg? Szerinted mi a leghatékonyabb módszer? Mondd ki magadban, te hogyan csinálnád – és csak utána olvass tovább.
Mi volt a tipped? Testsúllyal lejjebb húzod a motort? Ez a legáltalánosabb. Nyugodtan próbáld ki: gyorsíts fel hatvan kilométer/óra környékére, rakd üresbe a váltót, engedd el a kormányt és próbálj irányt váltani. Csak a felsőtested mozgasd, esetleg nyomd a lábtartókat, ahogy tudod. A jármű reagál erre, de nagyon határozatlanul. Biztos, hogy nem ez a leghatékonyabb módszer. Esetleg arra voksoltál, hogy eltolod magadtól a motort a kanyar irányába? Ezt is kipróbálhatod: amennyiben kizárólag oldalirányba mozgatod a kormányt, meglepve fogod tapasztalni, hogy a motorod teljesen egyenesen halad tovább – magyarul a kanyarodásnak a legkisebb jelét sem mutatja. Mi tehát a helyes módszer? Íme, így csinálja Casey Stoner szuperlassítva (20 másodperctől nézd!):
A helyes módszer tehát a köznyelvben ellenkormányzásként elterjedt szisztéma. Miről is van szó? Az egyenesen haladó motor első kerekét kis mértékben balra fordítva a jármű kibillen egyenesfutásából, és ledől jobbra. A te dolgod tehát mindössze annyi – és jegyezd meg nagyon jól! -, hogy az ívbelső oldali kormányvéget kissé megtolod. Azért ezt javaslom memorizálni, mert így csak egy irányba kell koncentrálnod: jobbra nézel és azon az oldalon is tolsz. Ráadásul az ember a toló mozdulatot tudja finomabban adagolni, nem a húzót. Most vedd elő a fenti üresben gurulós módszert, és próbáld ki ezt is: tolj kicsiket a kormányvégeket, és figyeld meg, mennyire gyorsan és hatékonyan reagál a motorod! Kezdj el tudatosan motorozni: amikor kanyarban meg kell döntened a vasat – vagy az ív közepén mélyebbre fektetni, mert mondjuk az szűkül -, csak nézz oda, ahova menned kell (a sávod legtávolabbi pontjára), és finoman told a kanyar irányába eső kormányvéget (logikusan minél gyorsabban mész, annál erősebben kell ezt tenned, hiszen a giroszkopikus erők egyenesen arányosak a sebességeddel)! Semmi egyebet nem kell tenned, és a kanyarvételed elkezd szépen egyre magabiztosabbá válni – azért érdemes a határok közúton való feszegetése helyett akár egy kisebb versenypályán begyakorolnod, ahol tuti nem jönnek szembe és az ív sem lesz murvás). Mert a motoron nincs lehetőség a hibázásra, így csak egy módszert használhatsz: a leghatékonyabbat. Jó motorozást, sok élvezetes kanyart!
Ilyen vezetéstechnikai írások jöhetnének még, segítség azoknak, akik még nem jutottak el oktatásra. Ezeket lehet önállóan is gyakorolni és talán bátrabban megy az ember képzésre is 🙂
Nem a giroszkópikus hatás miatt megy a motor egyenesen, hanem mert az első keréknek előfutása van. Azaz az egyenes ami a teleszkópszár képzeletbeli meghosszabbításából a földet éri, az előrébb van, mint a gumi érintési ponja – a kettő közötti távolság az előfutás… Persze néhány speciális himbás elsőfelfüggesztés esetén inkább a váznyak egyenesét kellene mérni… Tulajdonképpen ez az előfutás olyan mint a zongorakerék, csak ott a villa függőleges, és a kerék a villa mögött van, így a kerék mindig irányba fordul. Motornál az egész meg van döntve, és persze nincs elengedve a kerék tengelye. De ha motoron is elengeded a kormányt akkor magától beáll arra, amerre a motor megy, mint a zongorakerék.
Xebulon: amennyiben csak ezen múlna, a motor kis sebességnél is egyenesen menne. De nem megy. Sőt, a hátsó traktusnak sem lenne egyenesfutása. Pedig van. Ezért nem mozdul el oldalra a hátsó kerék ameddig gördül, és teszi meg miután blokkolt. Szóval a fő ok a giroszkopikus erő. Amely mellett természetesen a motor járműfizikájában nagy szerepe van a villaszögnek és az utánfutásnak – a kormányimpulzusnak is emiatt van kibillentő hatása. A cikkben igyekeztem a legegyszerűbben fogalmazni és nem elveszni a rengeteg részletben, ezért mindenből csak a LEGfontosabbat és LEGhatékonyabbat emeltem ki. Volt aki már szóvá tette, hogy a hátsó fékkel is lehet szűkíteni egy kanyart, illetve sokan kiemelték a stabil gáz fontosságát. Ezek is természetesen mind igazak, azonban nem a leghatékonyabb módszerek. Sőt az egyetlen, amit minden esetben KELL alkalmazni, az a kormánytolás.