Tavaly a nyár legvégén érkezett meg tartós tesztre a hazai piacon 2015-ben egészen új termékként megjelent WayteQ xRIDER motoros navigáció. Akkor csak egy gyors bemutatót láthattatok és olvashattatok róla – azonban időközben természetesen használatban volt, így számos pozitív és némi negatív tapasztalatot is gyűjtöttem róla. Ezeket most mind szeretném megosztani veletek, a legfontosabbakat két videóba összefoglalva. A cikkből azonban nem csak az profitálhat, aki xRIDER-t vagy Sygic platformot használ, hanem reményeim szerint szinte mindenki, aki motorral túrázik és ehhez navigációt is igénybe vesz.

Teljes felszerelés: WayteQ xRIDER, SJ4000Wifi és egy telefontok (abban futott az RBiker)

Tervezz előre!

Az egyik legnagyobb kérdés az volt a teszt elején – amire akkor én sem tudtam a választ -, hogy hogyan lehet egy túrát előre megtervezni a készüléken. Itt rögtön egy negatív tapasztalattal kell kezdeni, amelyhez kicsit el kell mélyedni a készülék és a rajta futó navigációs szoftver sajátosságaiban. A Sygic ugyanis alapvetően Androidra lett kifejlesztve, ennek megfelelően menüjének gombjai a képernyő szélétől széléig tartanak – egy kapacitív telefon kijelzőn ez semmilyen működtetési gondot nem okoz, hiszen ujjunk jól el tudja különíteni a görgetés és a gomb “megnyomása” közti eltérést.

A WayteQ xRIDER Sygic szoftverének egyik gyenge pontja a teljes szélességű gombok rendszere: nehéz görgetni anélkül, hogy belépnénk oda, ahova nem is szeretnénk

Motoros navigációhoz azonban az ilyen képernyő teljesen alkalmatlan, hiszen kesztyűben lehetetlen kezelni – így a WayteQ készüléke is hagyományos rezisztív kijelzővel rendelkezik. Ezt némileg meg kell nyomni, hogy érzékelje az ujjunkat – így viszont az xRIDER esetében nagyon nehéz megkülönböztetni a görgetést és a gomb aktiválását. Ennek eredménye, hogy az ember állandóan belép a menü pontjaiba, holott csak görgetni szeretne.

Az ITN Converter Google térképpel operál, amelyen a nézeteket is tetszésünk szerint állíthatjuk (útvonalak vagy műhold)

Érdekes módon kesztyűben sokkal jobban kezelhető a cucc, mint szabad kézzel – na de egy túrát előre megtervezni otthon a szobában szoktunk. Számos útvonalpontot bevinni pedig olyan lassú és körülményes, hogy az elején el is keseredtem: mi lesz ebből így? A Sygic nem ad számítógépen futó szoftvert erre a célra – így hát nekiálltam keresgélni, hátha van megoldás. Rá is találtam egy olyan – igazából teljesen univerzális – programra, amely hihetetlenül könnyűvé teszi ezt az előzetes tervezést.

Az ITN Converter zsenialitása, hogy egy Google térképet tol a képünkbe, amelyen könnyedén kereshetünk, jelölhetünk ki pontokat, sőt az utcaképet is bármikor megkukkanthatjuk, hogy éppen ott van-e az adott benzinkút vagy milyen arrafelé az út minősége (én például ez utóbbira rendszeresen használom).

Bármikor egy mozdulattal igénybe vehetjük a Google Streetview anyagát, ami nagy segítség tervezéskor

Természetesen be tudjuk állítani, hogy miket szeretnénk elkerülni (például fizetős utak), és közbenső útvonalpontok segítségével arra terelhetjük leendő menetirányunkat, amerre csak akarjuk. Lényeges, hogy tényleg viszonylag sok útvonalpontot tegyünk be, hiszen az ITN Converter csak ezeket fogja áttolni a készülékre, amely majd újratervezi az egészet – és ha kevés a kőbe vésett érintendő hely, akkor könnyen másfelé vihet, mint amit mi előre megálmodtunk.

A térképre bökve villámgyorsan rakhatunk be átmenőpontokat, amelyeket az ITN pontosan az aszfaltra tesz (ha így állítottuk be)

Amikor a tervezés kész, az útvonalat tetszés szerinti néven elmenthetjük, majd az xRIDER belső memóriájában a Res/Itinerary mappába másolva már át is juttattuk leendő menetirányunkat (jobban mondva annak előre meghatározott pontjait) a készülékbe. Úgyhogy irány a motor, indulhat a túra!

A kész útvonal – de csak a pontok kerülnek átvitelre, így azokból kellően sokat kell beillesztenünk a tervbe

Lássuk a gyakorlatban!

Nagyon egyszerű a dolgunk: a menüből behívjuk az Útvonal pontot, azon belül kérünk egy beolvasást, és már látjuk is a PC-ről áttöltött tervet. Ezt elindítva a készülék újratervezi azt (be kell vallani, hogy ezen a téren a WayteQ nem a világ leggyorsabbika: egy 5-600 kilométeres napot érdemes legalább két részre osztani az előzetes munka során), és már mehetünk is!

Menet közben könnyedén válthatunk a két- és három dimenziós nézetek között, illetve a térkép léptékét is gyorsan állítgathatjuk. Természetesen van rajta optimális és folyamatosan változó nagyítás, de ezt azonnal kikapcsoltam: az évek alatt teljesen hozzászoktam a 2D és Észak felül nézethez. Ennek hatalmas előnye számomra, hogy ugyanúgy látom “magam” mintha egy térképet néznék, és az is elsőre tiszta sor, hogy éppen merre tartok “égtájilag”.

A legnagyobb mutatvány: szinte bármilyen navigációs platformra átvihető a végeredmény

Az állandó nagyítás nagy előnye pedig, hogy amikor az ember megtalálja a számára megfelelő viszonylag közeli nézetet, pontosan látja, milyen kanyarok jönnek – egy szerpentinen pedig ez hatalmas segítség tud lenni, olyan mint egyfajta “itiner”. Lényegesen ritkábban lep meg egy szűkülő jobbos, mintha enélkül nyomnánk dinamikus stílusban a kanyarvadászatot.

A másolás egy mozdulat az egérrel

A BMW Bike Maraton Repeta Túráján belefutottam egy nagyon kellemetlen hibába. Valószínűleg sokaknak ismerős az a helyzet, amikor egy előre letett útvonalponton nem megyünk pontosan át – ezt okozhatja, hogy a térképen véletlenül nem a főútra tettük, de egy szimpla elterelés is. Itt is ez történt: elmentünk a képernyőn látható kis zászló mellett, mert pont azt az utcát útépítés miatt lezárták. Innentől kezdve viszont az xRIDER egy valódi buldog szívósságával még száz kilométer múlva is meg akart fordítani, hogy ha-törik-ha-szakad menjünk át azon a koordinátán. A végén inkább leállítottam az egészet…

Az átvitt útvonalat ugyanazon a néven találjuk meg

Hazaérkezve persze a végére kellett járni a problémának, hiszen ez alapjaiban meg tud keseríteni egy hosszú utat. A WayteQ menüjében szerencsére teljes használati útmutató található a készülékhez, így abból kiderült az amúgy döbbenetesen egyszerű és frappáns megoldás. Amikor menet közben észleljük, hogy nem fogunk pontosan áthaladni a zászlócskán – vagy már el is mentünk mellette – simán rábökünk kesztyűs ujjunkkal egyet. Erre a lobogó sarkában megjelenik egy kis X, amelynek megbökésével azonnal kitörölhetjük az adott átmenőpontot. Ekkor a ketyere azonnal újratervez, és már ki is pipáltuk a dolgot! (Ugyanehhez a régi Garminomon hosszan kellett nyomkodni a menüt, ami menet közben azért rejtett némi veszélyt magában.)

Szívós útitárs, de vigyázz rá!

Normál esetben egy motoros navigációt állandóra felszerelünk kedvenc vasparipánkra – az xRIDER alapcsomagja tartalmazza is a fix 12 voltos bekötés minden kellékét. Az én esetemben ez nem járható út, hiszen rendszeresen kell tesztmotorokon is működtetnem a készüléket – mint történt az az októberi Onroad túrán vagy éppen a fenti videóban történt bejáráson is. A Suzuki GSX-S1000 például semmilyen áramvételi lehetőséget nem kínált, így aznap feketén-fehéren kiderült, mit bír a ketyere akksija.

A fényerőt és a világítás időtartamát is beállíthatjuk, így nagyon hatékonyan takarékoskodhatunk az akkumulátorral

A menüben a háttérvilágítást annyira levettem, hogy éppen csak lássam a kijelzőt, de az folyamatosan ment. Így pontosan 7, azaz hét óra üzemidő után mondta azt, hogy aznapra megadta magát – ez pedig szerintem remek eredmény. Azóta tovább javítottam a helyzetet, ugyanis úgy is be lehet állítani a világítást, hogy tíz másodperc után (ami lehet persze több is) kikapcsoljon. Így amikor működik, tehetünk rá lényegesen több fényt is, hogy erős napsütésben is lássuk. Legutóbb így használtam, és az áprilisi Onroad gasztrotúra közel kétszáz kilométerének nagyjából 3,5 órányi bejárása alatt félig sem merült le az akksi.

Nem volt csontig töltve a készülék, de 3,5 óra navigálás után ennyi volt még az akksiban

Az utolsó jelen cikkben megemlítendő tapasztalatom az xRIDER-rel kapcsolatban a rezisztív kijelző viszonylagos sérülékenysége. Ami persze nem ezt a készüléket jellemzi, hanem valamennyi ilyen típusú képernyőt, hiszen a működésükhöz egy aránylag puha felső réteg szükséges. (Szegény Garmin Oregonom nyolc éves korára úgy nézett ki, hogy a pici monitor alsó harmada nem is látszott a karcoktól.) Érdemes leszokni róla, hogy amikor a térkép elhúzásához piszkáljuk a képernyőt, azt körömmel tegyük – illetve nem mindegy, hogy mi mellé tesszük be a zsebünkbe a készüléket. Egyszer dobtam be a kulcscsomóm társaságába, ameddig a garázstól hazasétáltam – sajnos már ez is meglátszik rajta. Természetesen a WayteQ Europe-nál beszerezhető hozzá külön tok – egy ilyenre még biztosan beruházok!

Ne tegyük a kulcscsomónk mellé a zsebünkbe – ezt sajnos saját károm alapján írom le

Eddig bevált

Mindent egybevéve az elmúlt hónapok során – persze a téli időszakban főleg az asztalomon pihent a narancsdekoros dobozka – szerzett tapasztalatok alapján azt kell mondanom, hogy ma is simán vennék magamnak WayteQ xRIDER navigációt motoros használatra. Autóban soha nem vettem igénybe – hiszen arra ma már jobb egy okostelefon -, de a motoron való jó láthatóság, vízállóság és kesztyűben is tökéletes kezelhetőség olyan előnyök, amelyek messze bármilyen, nem kimondottan erre a területre fejlesztett készülék fölé emelik. Az ár-érték aránya pedig annyira remek, hogy szerintem kevés jobb vétel akad nála egy motoros számára.

A WayteQ Europe tényleg nevetséges 1’600.- forintért kínál hozzá védőtokot. Én biztosan veszek egyet!