Autóval sem tartozik a kellemes dolgok közé, amikor elillan a levegő az abroncsból: emelőt kibányászni, az egész fémdobozt megemelni, lefeszegetni az esetleg 8-10 éve a csomagtartó alá kívülről felfogatott irdatlan mocskos pótkereket a berohadt csavarjaival, fetrengeni a koszban – esetleg mindezt az autópálya leállósávjában. Kiváló élmény, mi? De még mindig jobb mint ugyanez motoron, ahol a híres-neves Vespa – meg az oldalkocsis Ural – kivételével ugye nincs pótkerekünk… Ott ha lesújt a defekt réme, akkor pechesebb esetben először is talpon kell maradni a vassal, majd megállva valahogy el kell hárítani a bajt – lévén hogy a defektmentes abroncs még nem tartozik a kétkerekűek kiváltságai közé. Ha erre nem vagyunk képesek – mert mondjuk nem gondoltunk rá előre és nem vagyunk felkészülve -, akkor bizony jöhet a tréler, amit a legritkább esetben úszunk meg olcsón. Létkérdés hát minden motoros számára, hogy tudja, mi a teendője defekt esetén.

A defektmentes gumi motoron még utópia – sajnos

A magam részéről abban a “szerencsés” helyzetben vagyok, hogy valami elképesztő mennyiségű gumileengedést tudhatok magam mögött. Ezek egy kivételével a hátsó kereket érintették, ami logikus is – a hajtott abroncs ugyanis mindig többet forog mint az első (már amikor húzzuk a gázt), így könnyedén “felkap” az útról bármit, ami ott hever – és azzal a mozdulattal “bele is állítja magába”. Az egyetlen első defektem viszont még 2008-ban történt autópályán: valami fémdarab úgy tíz centiméteres hosszban szétvágta az első gumi futófelületét. Az volt az egyetlen eset, amikor teherautóban jött haza a motor, hiszen ott a javítás lehetetlen volt. Minden “hagyományos” nyomásvesztést sikerült meggyógyítani.

A legegyszerűbb módszer a defektjavító hab: csak belenyomod, és már mehetsz is tovább!

Három, a motorosok körében elterjedt módszer van a defekt megszüntetésére: a javítóhab, a “hagyományos” hernyós lukbetömés és legújabban a Slime névre hallgató, akár hosszabb távú megoldást kínáló cucc. A magam részéről évek óta az utóbbit részesítem igazán előnyben – sokszor segített rajtam is, és rengetegszer javítottam vele túrákon más motorosok lukas gumijait. A beszerzése ugyan kicsit macerás, mert nem túl elterjedt a forgalmazása – azonban a közelmúltban a teljes rendszer megjelent a MotoPartsShop kínálatában, így tőlük kaptunk egy hernyós szettet és egy flakonos Slime-készletet is a teszt céljára. Kerestünk egy megfelelő helyszínt, hogy ha nem járnánk valamelyik módszerrel sikerrel, akkor ne kelljen szállítgatni a motort: Érden a Majer Gumi udvarán nekiálltunk kiszurkálni a cserére ítélt abroncsokat. Náluk helyben igen jó áron sikerült beszerezni a defektjavító habot is, így nekiállhattunk a tesztnek.

Hab

A spray egyik legnagyobb előnye, hogy hihetetlenül egyszerű a használata. Letekered a szelepsapkát, felrázod a flakont, fejjel lefelé az egész tartalmát – valami fehér trutymót a hajtógázzal együtt – belenyomod a gumiba, ameddig ki nem ürül az egész. Aztán rögtön indulsz is tovább, hiszen így némi nyomás is kerül az abroncsba. Hátrányai, hogy a haboknak aránylag hamar lejár a szavatossága – ha egy évet hurcolászod a dobozodban, nyugodtan dobd ki, mert úgysem fogja eltömni a lukat -, illetve hogy használat után a lehető leggyorsabban le kell cserélned a gumit, mert a benyomott folyadék felesleges része ott fog lötyögni a belsejében és megszünteti a centírozás minden eredményét. Általános megoldásnak nem rossz – sok évvel ezelőtt én is erre esküdtem, de miután többször csütörtököt mondtam vele, leszoktam róla.

A hab után egy folyamatosan lötyögő lé marad a gumid belsejében

Mechanikus javítókészlet

Az egyik leginkább elterjedt módszer két kézi szerszámból, néhány önmagában is ragadós gumicsíkból, egy kis tubus gumicementből és általában néhány nagy nyomású partonból áll. Itt először ki kell húznunk a defekt okát jelentő fémdarabot, a reszelős eszközzel jól kitágítani a lyukat – és megtisztítani a széleit -, majd a megragasztózott javítócsíkot a másik szerszámmal betömködni, kicsit visszahúzni és levágni a felesleget. Ezután a patronokban levő túlnyomással kell annyira “felpumpálnunk” a gumit, hogy eljussunk a következő kútig vagy kompresszorig – éppen ezért legalább három ilyen patront mindig magunknál kell hordanunk. Be kell vallanom töredelmesen, hogy ezt a módszert életemben nem használtam – bár mások az én gumimat többször javították meg vele. Volt, hogy sikerült és többször előfordult, hogy maradt egy lassú defekt amúgy utóhatásként. Ugyanis – ezt egyszer egy gumis nem csak elmagyarázta, hanem meg is mutatta – a leeresztést okozó fémdarab szinte soha nem merőlegesen áll bele a gumiba, mi viszont a javítás során a futófelülethez képest mindig 90 fokban dolgozunk. Így azonban gyakran előfordul, hogy az eredeti furat éppen a javítószett tövénél “ér ki a felszínre” – ez pedig egy nagyon lassú, de folyamatos szivárgást fog eredményezni.

A “hernyós” néven elhíresült módszer talán a legelterjedtebb, de nem biztos hogy a legjobb

Éppen ezért a magam részéről hosszú évek óta a harmadikként kipróbált módszert alkalmazom – eddig a legteljesebb sikerrel. Külön érdekesség, hogy a Slime márka termékeiből kaptunk ilyen rendszert is a MotoPartsShop választékából, a csomagoláson azonban rajta volt, hogy kizárólag autó- és teherjármű abroncsokhoz használható, kizárólag a futófelület lapos részén – pedig a beltartalma pontosan megegyezett az európai motoros szettekével…

Slime

A Slime készletével megjavíthatjuk a lukas kereket és könnyedén, a motor elektromos rendszeréről fel is fújhatjuk azt

Az amerikai cég legjobb terméke az a sűrű zöld trutymó (magyarul különösen találó a neve, ami kiejtve “slájm”), amely anyagszerkezetének köszönhetően minden tíz milliméternél kisebb átmérőjű (!!!!!) lukat képes eltömni. Megkaphatjuk egy nagyon praktikus készletben is, amely tartalmaz egy 12 voltról működő kompresszort és a világ legzseniálisabb, soha el nem romló és halál pontos nyomásmérőjét is. Jómagam egy ilyen készletet nyúzok vagy 7-8 éve – csak a zselés flakonokat kell mindig cserélnem, amikor felhasználom őket vagy a saját motoromon – vagy másén.

A Slime egy sűrű, szemcsés anyagot tartalmaz

A technika roppant egyszerű: kivesszük a szeleptűt (kapunk hozzá szerszámot), belenyomjuk a trutymót, visszatesszük a szelepet, a kompresszorral felfújjuk az abroncsot (sokat teszteltem: valóban 2-3 perc alatt üzemi nyomásig pumpál egy motorkereket!), majd azonnal útnak indulunk, hogy néhány kilométer alatt egyenletesen szétterüljön a zöld matéria a gumi belsejében. Nagysztenderrel rendelkező motoroknál ezt meg is úszhatjuk, ha az elpakolás idejére hagyjuk hatodikban pörögni a kereket – már ha hátul volt a sérülés. A habhoz képest nagy előny, hogy hátsó kerékben huzamosan járhatunk is vele tovább – elsőben nem javasolják az esetleg előforduló vibrációk miatt. (A közelmúltban megjelent a Slime Pro, amelynek újdonsága a finomabb szemcseszerkezet által elért rezonanciamentesség – így azt akár egy új abroncs felszerelésekor benyomhatjuk, és megoldottuk a defektmentesség problematikáját.)

A Slime-ot kiemelt szeleptű helyén át kell az abroncsba juttatni, majd a hozzá kapott kompresszorral felfújni – és mehetünk

Összességében a teszt során mind a három módszerrel meg tudtuk szüntetni a művileg okozott defekteket. Mindegyiknek van előnye és hátránya is – remélem cikkünkből és videónkból ezeket megismertétek. A magam részéről továbbra is az évek óta jól bevált módszeremet, a Slime rendszerét fogom használni – de ha neked valami máshoz van bizodalmad, nem beszéllek le róla. A lényeg, hogy soha ne indulj útnak motorral defektjavító nélkül!