Kezdjük egy kis modelltörténettel – talán alaposabban és kicsit sztorizósabban a megszokottnál. A Fat Boy – és tulajdonképpen az egész Softail vonal – létrejötte egy Bill Davis nevű st. louis-i motorépítőnek köszönhető. Ő a saját garázsában nekiállt az általa leginkább kedvelt merev vázas Harley-kat átalakítani a hosszabb utazásokra alkalmas, azaz hátul is rugózó motorokká. Egy 1972-es gyártású Super Glide-ot módosított oly módon, hogy a központi rugóstagot teljes mértékben elrejtette az ülés alatt – a masina kívülről továbbra is “rendes” merev vázas képet sugallt. 1976-ban mutatta be munkáját a Harley-Davidson főhadiszállásán, majd néhány évnyi finomhangolás és persze anyagiakat is érintő tárgyalások után 1982-ben megszületett a végleges megállapodás. 1984-ben pedig bemutatták az újdonságot, a Softail-t.

A modell Arnold Schwarzenegger és a Terminator2 segítségével vált világhírűvé

Néhány évvel később, 1990-ben a Softail család tagjaként került a szalonokba a Fat Boy, amely azonnal elképesztő sikert aratott. A köznyelv a “The Gray Ghost” – vagyis “A Szürke Szellem” – nevet akasztotta rá, mivel ekkor csak szürkében lehetett kapni. Ennek oka talán részben a Fat Boy név megfejtése, amely annyira érdekes, hogy szintén érdemes kitérni rá. A néphiedelem szerint ugyanis az 1945-ben Hirosimára és Nagasakira ledobott két atombomba nevének (az egyiket “Fat Man”-nek – kövér férfi -, a másikat “Little Boy”-nak – kisfiú – becézték a katonák) az összevonásából jött létre.

Hosszú, nagyon lapos és mindenhol kövér a Fat Boy ültetett kiadása

Az elméletet alátámasztották azzal is, hogy a Fat Boy pontosan ugyanabban a színben lépett piacra, amilyenre a két B-29-es, az Enola Gay és a Bock’s Car voltak festve, különleges felnijei pedig szintén a B-29-esek kerekeit idézték fel megszólalásig hasonló módon. És még nincs is vége: a két ezüst színű bombára ugyanis hét-hét darab sárga csík volt festve – a Fat Boy megjelenésekor pedig szintén ugyanennyi és ugyanilyen gyűrűt viselt ügyesen elrejtve a motor különböző részein. Van tovább is: a Fat Boy emblémája ugyanis erősen emlékeztetett az U.S.A.F. szárnyas címerére. A fentiek igazságtartalmának ellentmondani látszik, hogy egyrészt mindez megtalálható a “The Urban Legends” (városi legendák) nevű gyűjteményben is, valamint hogy a Harley hivatalos formában a kezdetektől cáfolja valamennyi állítást.

Jól látjátok, ugye? A bácsi nem annyira Arnold…

A név eredeténél azonban talán érdekesebb és fontosabb a modell világhírnevéhez vezető út. 1991-ben ugyanis a mozikba került a Terminator2: Judgement Day (Az Ítélet Napja), a halálosztós kultuszfilmek második része, ahol a jövőből érkező T800-as (Arnold Schwarzenegger) igyekszik megvédeni a tizenéves John Connor életét, ezt pedig számos jelenetben motorral teszi. A motort persze egy útszéli ivóban rekvirálta a megszokott és meztelenül előadott “szükségem van a ruhádra, a csizmádra és a motorodra” módszerrel, és amely történetesen egy Harley-Davidson Fat Boy volt.

A híres leugratós jelenet. 1991-ben ezt még nem megrajzolták, hanem tényleg felvették

A film egyik jelenetében egy csatornába ugrat be jó néhány méter magasról a motorral – ismerjük meg, hogyan is vették fel ezt a képsort! Mert 1991-ben még nem jött divatba a számítógéppel rajzolt filmtrükkök világa, így hát egy Peter Kent nevű kaszkadőr valójában be is ugratott a több méteres mélységbe. A Fat Boy futóműve persze nem bírta volna ki ezt a megrázkódtatást (ahogy a pilóta gerince sem), úgyhogy a motort néhány erős acélsodronnyal egy magasban levő sínhez erősítették oly módon, hogy a földet éréskor mindössze 80 kilogramm terhelje a rugózást. A szikraeső persze nem ettől keletkezett, de ezt talán mindenki sejti. A sodronyok aztán az utómunkálatoknál természetesen eltűntek. Most azonban elég volt a sztorizásból – bár lenne még mit mesélni a típusról -, nézzük inkább meg milyen motor is a 2015-ös Harley-Davidson Fat Boy Special.

Alacsony és feltűnésmentes

Az Open Road Fest keretében megrendezett sajtótúrán sikerült megkaparintani az általam nagyon régóta áhított masinát – nem írtam a hosszúra nyúlt bevezetőben, de ritka nagy Terminator-rajongó voltam akkortájt, ezt a részt sem tudom megtippelni sem hogy hányszor láttam még VHS kazettáról… Ez azonban nem is a típus jelenlegi alapváltozata, hanem a 2011 óta kapható Fat Boy Lo, vagyis alacsony építésű változat európai kivitele, amely itt mifelénk a Special névre hallgat.

Brutál combosak az első teleszkópok

A futómű rugózó elemeit ugyanis több mint 30 milliméterrel rövidebbre vették, így elérték a márka legalacsonyabb, mindössze 670 milliméteres ülésmagasságát. Ehhez az ülés elejét is erősen elkeskenyítették, így az orvosi értelemben véve is törpenövésű motorosokon kívül nehéz olyan rájdert elképzelni, aki nem éri el határozottan a talajt a nyeregből. Azonban a nevén kívül megjelenésében is különlegessé akarták tenni az altípust a dizájnerek, így számos egyéb részlethez hozzányúltak.

A hátsó rugózást nagyon eldugták: a cél a merev vázas külcsín megtartása volt

Először is az alap Fat Boy krómozott kerekeit matt feketékre cserélték – ezzel párhuzamosan pedig a lehető legtöbb ponton megszüntették vagy legalábbis erősen lecsökkentették a krómozott alkatrészek mennyiségét. Fekete lett a váz, a lámpatest, a kipufogó első része – de a végdobok is selymesen csillognak csak a hivalkodó krómozás helyett. Az üzemanyag tartály középen kapott egy meglogózott bőr borítást, és a kormány is minimálisan keskenyebb és alacsonyabb elhelyezésű, mint az alapkivitelen.

Ez erőmű? Az bizony!

Alapjáraton nagyon ráz – mert ilyennek kell lennie

A jelenlegi Softailek leggyakoribb erőforrása a korábbi tesztekből jól ismert 103 köbinches, azaz 1’690 köbcentiméteres V2-es blokk. A Fat Boyban teljesen léghűtéses és csillapítás nélkül van a vázhoz csavarozva. Az üzemanyag-befecskendezés elektronikusan vezérelt és hengerenként szekvenciálisan történik, ily módon érik el, hogy a hatalmas V2-es teljesíti a szigorú tengeren túli környezetszennyezési normákat is.

A hajtómű teljesítményét direkt nem adják meg – ebben az esetben megtalálni sem volt könnyű

A 103-as teljesítményét jó szokása szerint nem adja meg a Harley, de most valahogy az átlagosnál is nehezebb volt megtalálni. Elsőre döbbenetesen karcsúnak tűnik a 78 lóerő, még a büszkén hirdetett 132 newtonméter ellenére is. Kész szerencse, hogy menet közben soha egy pillanat nincs, amikor gyengének éreznénk a Fat Boy szívét: szó szerint minden fordulaton készségesen tol, nem kell agyon gépészkedni magunkat az amúgy sarokkal is kapcsolható és jól kezelhető hat sebességes váltóval.

A tankba épített műszeregység alján levő picike LCD valóságos információs tárház – még a fordulatszámot és a váltófokozatot is megjeleníthetjük ott

A motor végsebessége a macsós testhelyzet és a szélvédelem teljes hiánya miatt abszolút érdektelen adat lenne. 100-120 között van a kényelmes haladás felső határa, majd a hazai legális autópályatempó felett olyan harc indul az elemekkel, amely élvezhetetlenné teszi a motorozást. Úgyhogy garantáltan maradunk a szabályos sebességek környékén, ott viszont minden megtett méteren és minden egyes gyorsításnál fülig ér a szánk.

Egy tárcsa bő négy mázsára?

Egyetlen féktárcsa van a teli kerék bal oldalán. Négy dugattyú szorítja össze, és meglepően határozottan állítja meg a nem könnyű Fat Boy-t

Igen, a teli első felni jobb oldalán nem találunk féktárcsát, csupán a balon. A Fat Boyban meg van anyag: több mint 330 kiló menetkészen, tehát pilótával együtt esélyes hogy túl van az alcímben jelzett határon. Menni pedig tisztességesen megy, még ha a magas sebességekre mérsékelten vágyunk is a menetszél miatt. Ennek a mozgó tömegnek a megállítására az egyetlen acéllapot szorító négy dugattyú nem tűnik túl biztatónak. Persze hátul is komoly féktárcsa dolgozik, és azt igen fontos dolgoztatnunk is a jobb talpunk alatti hatalmas pedállal.

A hátsó fék nagyon komoly jelentőséggel bír, így méretes pedált is kapott

A Softaileknél ma már megszokott módon alapfelszerelésként kapunk blokkolásgátlót, de jeladó-gyűrűt nem találunk hozzá: a marketingesek addig rugdosták a mérnököket, hogy ügyeljenek a látszatra, mígnem a gyártók közül egyedül a kerékagycsapágyba integrálták az ABS információ-forrását. Ezzel együtt hibátlanul működik az egész rendszer: nagyon komolyakat lehet lassulni a Fat Boy nyergében. Ebben persze szerepe lehet a 140-es első guminak is, ami elég rendes tapadófelületet hoz létre maga alatt, ha jól kezeli a vezető a jobb markánál levő kart. Az üléspozíció miatt viszont nehéz magunkat megtartani a lassulás közben – az egyetlen szerencse hogy ilyenkor a félpedálon nagyon jól támaszkodik a jobb talpunk.

Hátul is egyetlen tárcsa van

Az örök rejtély…

Számomra ezeknek a motoroknak a legnagyobb titka a futómű: elöl puhának tűnik, hátul meg nagyon keménynek. A valóságban, kint az úton meg valami hihetetlen összhang van az egészben: rossz úton teljesen komfortos (mert ugye ezért jött létre a Softail…) és még a kanyaríveket is szépen tartja – tényleg semmi nem hozza ki a sodrából. A 200-as hátsó abroncs ellenére úgy terelgethető, mint valami könnyű bicikli – és 1’630-as tengelytáv ide vagy oda, nagyjából hat méteres körön meg lehet fordulni vele.

200-as a hátsó gumi, mégis olyan könnyű fordulni vele, mint egy biciklivel. Tényleg

Egy komoly hátránya van a Fat Boynak kanyarokban, ez pedig a bedönthetőség csekély mértéke – vagy mondhatjuk, hogy hiánya. Az alapváltozat esetében sem több 27 foknál (egy átlag túramotor azért valahol 40 közelében tud), a nálunk Special névre hallgató alacsonyított verzió viszont 25 foknál alig dől le jobban.

Ennyi, és szól a trepni…

Az egyetlen szerencse, hogy a lábtartó trepni zajos lekarcolásakor minden merev alkatrész, amely a kerék kiemeléséhez és a motor irányíthatatlanságához vezethetne még centikre van az aszfalttól. Aki tehát annyira sietni nem szeret az íves útszakaszon, viszont élvezi ha minden körforgalomban zajongva hívhatja fel magára a járókelők figyelmét, az karmolni fogja a Fat Boy ezen tulajdonságát.

Kényelem és csend

Mindössze 670 milliméter magas

Ugyan a Fat Boy Special vállaltan a mélyebbre nőtt motorosok célcsoportjának akar kedveskedni, hihetetlen módon a magam fajta nyúlánk és hosszú lábú testalkatnak is hibátlanul kényelmes. Az ülés-kormány-lábtartó háromszög végeredménye ugyanis egy teljesen egyenes gerinc, amely folyományaként pedig semmilyen feszültség nem keletkezik az alsó csigolyákban – így valóban nem okoznak gondot a hosszú túrák sem.

Hihetetlenül kényelmes a testtartás. A szélzaj – turbulencia hiányában – elmarad…

A szélvédelem hiánya – mint az már elhangzott – nagy sebességnél nem túl jó, cserébe semmi nincs előttünk, amitől örvényleni kezdene a szemből érkező levegő. Ennek végeredménye pedig a motorosok nagy mumusának, a szélzajnak a nagyjából teljes hiánya. A Nolan N40 Full nem tartozik a halk bukók közé, de ezen a motoron példaértékűen teljesített.

Legendás és örök stílus

Taposólemez, amely szinte egyfolytában a földön van. Szerencsére amikor leér, minden merev rész még igen messze van az aszfalttól

A motorgyártás történetének egyik meghatározó és stílusteremtő, ha névről nem is, de megjelenését tekintve nagyon sokak által ismert példánya a Harley-Davidson Fat Boy Special. Aki bizalmat szavaz neki, egy garantáltan gyakran felismert és megcsodált vas nyergében róhatja a kilométereket – arról nem is beszélve, hogy egy szénfekete kivitel hátán minden áldott nap terminátornak érezheti magát. Reggelente otthonról elindulva simán búcsúzhat úgy szeretteitől, hogy I’LL BE BACK…

Műszaki adatok

Az embléma is jelentőséggel bír a legenda szerint