Így élvezd a telet: Bombardier Ski-Doo 1000 hószán teszt

A motorosszánozás egészen eddig egy teljesen ismeretlen sport volt számomra. Éppen ezért nagy várakozással mentem Erdélybe, hogy megismerjem, mit tudnak ezek a gépek. A meghívás lényege az volt, hogy a Gyimes legszebb részén, a Piposz Tanyán a téli hónapokban folyamatosan szerveznek ilyen túrákat, ahol a rutinnal nem rendelkező laikus – és akárhogy tudsz motorozni, ebbe a kategóriába tartozol, ha hószán hátán még nem verettél soha – érdeklődőket az alapoktól megtanítják a kategóriával kapcsolatos tudnivalókra. Elméletben és gyakorlatban egyaránt.

Elképesztő élmény ezekkel a gépekkel, profi felvezetéssel kirándulni a téli Erdélyben

Az ugyanis már az első eligazításon kiderült, hogy ezeket masinákat nem is olyan egyszerű vezetni. Őszintén szólva én úgy képzeltem, hogy csak húzzuk neki és kész. Már a húzás sem igaz, hiszen a gázt a quadokéval megegyező módon, hüvelykujjal adagolhatjuk. A hószán hátán hegyoldalban például egész testtel ki kell ülni, különben felborul – mi pedig repülünk szépen lefelé róla.

A Bombardier egyik legvadabb gépét használja István, a túravezető

A súlypont elhelyezése létkérdés, például egy komoly emelkedőn a motorokhoz képest éppen ellenkezőleg, hátra kell terhelni – hogy a talp jól harapjon. A gázt esetenként erőszakosan kell kezelni, főleg hegymenetben – különben elássa magát és vége. Rengeteg helyzetnek viszont az a megoldása, hogy a lassú megindítás után azonnal nyélgázt adunk a technikának. A variátoros kialakítás miatt a motor előbb felpörög, majd nagyon hirtelen harap, azaz kezd tolni. A motorerő még az  alapkivitelű, 500 köbcentiméteres és 70 lóerős Arctic Cat szánnál is több mint elég.

Egy literes, kétütemű erőforrás mozgatja elementáris dinamikával

Videónkban azonban túravezetőnk játékszerét, egy igazi vadállatot szeretnénk bemutatni nektek. Egy 2007-ben gyártott Bombardier Ski-Doo Summit a vas, amelyet 1’000 köbcentiméteres, kétütemű Rotax SDI motor mozgat – egészen elementáris módon. A soros kéthengeres injektoros erőforrás gyárilag 170 lóerős, amely gazdájának nem volt elég, így egy kis chiptuninggal feljebb húzták. Állítólag most 185 lóerőt szabadít a némileg megkopott gumitalpra.

Valamennyi hószán injektoros üzemanyag-ellátása ellenére úgy van megtervezve, hogy bármilyen körülmények között képes legyen beindulni. Akár önindító, vagy akkumulátor nélkül is. Befecskendezős rendszereknél ez valóban különleges dolog, de jobban belegondolva több mint fontos. Hiszen egy hószán legfontosabb, mindennél előbbre való tulajdonsága a megbízhatóság: a sarkvidéken, komoly hidegben, hatalmas távolságra a legközelebbi ember lakta helytől szó szerint a gazdája élete múlhat rajta, hogy működőképes maradjon a gép.

Mindegyik hószán meghajtásáról variátor gondoskodik

A Summit kifejezetten mélyhavas hószán. Ez a tulajdonsága abból fakad, hogy a hátsó része nyújtottabb, a gumitalp is hosszabb az általánosnál. Az egész talpszerkezetet képes közel függőlegesig lehajlani a hóba. Ez azért fontos, mert a legvastagabb szűz hófelületen is addig kapar, ameddig el nem éri a talajt. Amikor elkapja a kemény alapot, lendületet vesz és kirúgja magát a hóból. A többi szán szépen felül az aljára, mint egy csónak – és vége. További érdekessége, hogy a talpszél a szán oldalra fordításakor mintegy tíz centiméteres szélességben behajlik, ezáltal továbbra is képes hajtani a járművet. Ez egy oldalra dőlő rézsűn történő haladás során nagyon fontos.

A kapaszkodófülek már alaposan megkoptak az évek alatt, de a jármű így is bődületes gyorsulásra képes

Hiába puha a hó, egy ilyen hószán esetében is létkérdés a jó futómű. Laikusként azt gondoltam, hogy mély hóban szinte tejszínhabban haladunk, de ez nem igaz. Az ok egyszerű: a fehér lepel ugyan valóban laza szerkezetű, alatta azonban bármikor lehet egy kerítés, egy nagyon mély lyuk – vagy bármi, ami hatalmasat tud dobni rajta. Ilyenkor komoly meglepetésben van része az embernek – jó rugózás nélkül azonnal le is repülnénk róla! Komolyabb terep esetén a szánon is éppen úgy érdemes kiállni a nyeregből, mint egy motorkerékpáron.

Ezer köbcentiméteres kétütemű szörnyeteg – itt 185 lóerőt szabadít ki magából

A fékrendszer a gumitalp első tengelyére szerelt hagyományos, tárcsás berendezésből áll. Vannak olyan szánok is, ahol hűtőfolyadékkal fűtik a féknyerget. Menet közben azonban erre a lassítóberendezésre szinte semmi szükség, tényleg jóformán csak a megálláskor kell hozzányúlnunk. Mi ennek az oka? Amennyiben az üzemi fékkel blokkoljuk a gumitalpat, az elindul keresztben és az egész hószán vezetési kontrollja képes azonnal megszűnni. Így tempós haladáskor a legjobb motorfékkel lassítani. Ez ugyanis kellő hatékonysággal csökkenti a sebességet, de közben a szán sokkal jobban tartja az irányt. Gond csupán akkor van, ha leesik a fordulatszám –  ekkor elenged a variátor bordásszíja és a meghajtás szabadonfutóra vált. Pánikba esni azonban nem kell, csak fékezés helyett egy kis gázt adni: ettől összezár a hajtás, és ismét lesz remek motorfékünk!

Hiába puha a hó, nagyon komoly futómű kell az ilyen gépek alá

Az első futómű két sítalpból áll – természetesen megfelelő rugózással és kormányzással. A talpak alján hosszanti alumínium vezetősíneket találunk – ezek biztosítják az iránytartást. Tapasztalatom alapján szűz hóban haladva nincs is ezzel semmi gond, meglepően semlegesen megy. Amikor azonban a többi hószán előttünk már mély talpnyomokat húzott a hóba, nagy tempónál elég félelmetesen dobálja az elejét. Kicsit hasonló a jelenség, mint amit terepen motorozva kemény nyomvályúkban haladva élhetünk át. Valójában nem tér el a kijelölt iránytól, csak meg kell szokni a viselkedését. A kanyarokhoz viszont ez kevés, ott ki kell ülni oldalra, keményen túlforgatni a gumitalpat, és annak sodró hatását kihasználva fordulni.

A kipufogó teljesen nyitottan ordítja szabadba a két ütem énekét

A Bombardier Ski-Doo Summit 1000 irgalmatlanul dinamikus közlekedésre képes. Mennyi üzemanyagot nyel be ehhez? Nem keveset… Fogyasztása erősen függ a használat módjától, nem állatkodva óránként nagyjából 10 literrel beéri. Egyszerre negyven litert tudunk beletölteni, amelynek elégetése során külön tartályából 1,5 liter olajat kever hozzá.

Iszonyatos hűtőfelület található a hasa alatt, amelyet az alulról rászóródó hó fagyaszt

A hószán tehát hatalmas móka – a pozitív összkép mellett azonban vannak árnyoldalai is. Iszonyatosan zajos és büdös szerkezetek! Igazi retró-jellegű Trabant-fílingje van a hangjuknak, mivel egy alapjaiban hasonló soros kéthengeres és kétütemű erőforrás hajtja valamennyit. Indításkor megy a játék a szívatóval, azután ülünk a kék kétütemű füstben, ameddig meg nem melegszik kicsit az erőforrás. A teljesen nyitott kipufogó fizikailag előttünk helyezkedik el, így menet közben egyfolytában halljuk a motor ordítását.

Gyimesi panoráma

Egy átlagos, jó erőben lévő motoros nagyjából három túra alatt képes megtanulni egy jó közepes szintet a hószán kezelését illetően. Ezzel már önállóan tud biztonságosan haladni. Leggyengébb pontjuk éppen a fentebb sokat emlegetett kétütemű erőforrás – ezek igénytelenek ugyan, de nem olyan stabilak mint a négyütemű társaik. A többi alkatrészük szinte elnyűhetetlen, tényleg a jármű élettartamára szól.

Az érintetlen táj maga a csoda

A hószán túra lehetőségét ezúton is köszönjük Tankó Istvánnak és a Piposz Tanyának, akik mindenkit szeretettel várnak hasonló kalandokra, ahol a komoly élmény mellett rengeteget tanulhatsz is ezeknek a különleges szerkezeteknek a vezetéséről. Megtaláljátok őket a Facebookon is, sőt ezen a hétvégén az Utazás Kiállításon személyesen is találkozhattok velük – így akár foglalhattok magatoknak helyet egy hasonló kalandra.