Élvezet vagy halál? Te melyiket választod?

Tavaly év végén volt pár gondolatom azokhoz, akik nem vették észre, hogy véget ért a motoros szezon, azóta alig telt el pár hét, most meg azt látom, hogy vannak, akik nem veszik észre, hogy most meg még nem kezdődött el… Illetve van egy másik, de szorosan ideillő téma is. Mostanában egyre többször futok bele a “Nem félsz, hogy meghalsz, ha elesel? Nem, mert 5 perc alatt a motoron többet élsz… blablablabla” idióta szöveges képekbe. Ez komoly fiúk? Tényleg meghalnál egy 5 kilométer/órával gyorsabb kanyarért? Vagy egy előzésért, amit tíz másodperc múlva is meg tudsz csinálni? Hmm… szerintem Ti, akik az efajta a képeket osztogatjátok, még nem üvöltöttetek a fájdalomtól egy esés után, nem rettegtetek a mentőben, hogy most mi lesz, nem vett körbe tíz orvos, mint a vészhelyzetben, nem etettek heteken át, mert egyedül nem tudtál és nem csináltatok végig hosszú fájdalmas hónapokat, hogy újra tudjatok normálisan járni, vagy hogy akár egy kézzel le tudjatok nyomni egy kilincset. És ezek a felsoroltak még hol vannak ahhoz képest, hogy meghalsz? Azt gondolod, hogy a halál fájdalommentes? Azt gondolod, hogy olyan, hogy egy pillanat alatt lekapcsolják a villanyt és ennyi volt? Vagy igen, vagy nem. De ha neked egy másodperc alatt le is fő a kávé, akkor akiket itt hagysz, azoknak a fájdalmával mi lesz? Elképzelted már a temetésedet, ahogy anyád, apád, a testvéred, a párod, a barátaid, a rokonaid, az ismerőseid ott állnak a koporsód mellett? Belegondoltál, hogy mi megy végig bennük, ha te elnyekkensz? Hát kishaver, nem hinném… különben nem mondanál ilyet, hogy 5 perc motorozás és a halál jobban megéri, mint élni sok 10 évet a szeretteid körében és motorozni több százezer kilométert hosszú éveken át.

Tipikus “kemény motorosos” kép a közösségi médiából

Nehogy azt hidd, hogy ezzel azt akarom mondani, hogy ne motorozz, hogy ne hajts, hogy ne élvezd! Ellenkezőleg, épp azt mondom, hogy élvezd minél tovább, minél többször, minél gyorsabban! DE! Ott és úgy, ahol és ahogy ez öröm és élvezet is marad, nem pedig mentő, vagy temető lesz a vége. Kérdezz meg könnyebben, vagy súlyosabban sérült motorosokat, hogy milyen gondolattal indultak el otthonról! Egyikünk sem azzal, hogy ma van a napja annak, hogy baj lesz… Minden motoros sérthetetlennek hiszi magát, az esések mindig másokkal történnek meg… hát a nagy lófaszt! Bárkivel, bármikor előfordulhat, hogy nem jön össze egy féktáv, egy kanyar, egy kigyorsítás! Utána meg csak kattogsz hetekig, rosszabb esetben hónapokig, hogy hogy tudtad volna a bajt elkerülni. Tavaly futottam bele a Facebookon egy motoros halálhírébe. Megnéztem az oldalát, az utolsó bejegyzése egy olyan motoros kép volt, amire ez volt írva: “Nem a motor öl meg, hanem a sebesség!” Másnap nagy tempóval belecsapódott egy autóba. Szuper, nem? Az ilyen fasz idézetektől halhatatlannak hiszed magad? Ez egy baromság!

18 évvel ezelőtti esésem következménye. Az ok: rossz tempóval, rossz helyen

Elmondom neked, hogy hogy történik egy baleset “belülről”. Elindulsz, jól érzed magad, a véred gyorsabban áramlik, mint amikor nem motorozol. A motorod hangja kiűzi a fejedből az összes szart. Eufória hegyek nőnek benned, amikor uralod a gépet és néha rápillantasz a sokat mutató kilométerórára, miközben elönt az a kellemes tudat, hogy te vagy a főnök és mennyire jó vagy! Majd a következő pillanatban már nem vagy a motoron. Csak valami hülye zajt hallottál és átjár egy rohadt rossz érzés, hogy ezt most elrontottad. Igen, simán gondolkozol, miközben repülsz! Akik átélték már azt a borzalmat, hogy milyen egy másodpercre lenni a haláltól, mind el tudják mondani neked, hogy lelassul az idő és tízezer kérdés és válasz fut végig az agyadban, miközben tompa puffanásokat hallasz, ami a bukósisakod hangja, amikor az leér a földre, miközben pörögsz megállíthatatlanul. De olyan erővel, hogy azt érzed, hogy soha nem ér véget a forgás és várod azt, amikor végre nyugalmi helyzetbe kerülsz… de nem, mert még mindig földhöz ver az erő, és közöd nincs a testedhez, semmit nem irányítasz!

Egy röntgenkép a sok közül

Aztán vannak azok a kellemes pillanatok, amikor a mentőbe raknak! Igen, kellemes. Mert reméled, hogy már jó kezekben vagy. Azt tudnod kell, hogy az az idő, amíg a mentő odaér érted, óráknak tűnik. Fekszel, ismerősök, vagy idegenek guggolnak le hozzád, hogy minden rendben, nyugodj meg, már jönnek a mentők. Közben reszketsz, mert semmit nem tudsz. Vérzel, de fájdalmat nem érzel, viszont remegsz. Bizony, nincs fájdalom, vagy ha volt is, azt elnyomja az adrenalin. Egyelőre. Nem tart sokáig, maximum 1-2 óra. Ami utána jön, az az a szint, amikor könyörögsz a kórházban a nővérnek, hogy ha nem ad több fájdalomcsillapítót, akkor fogja meg a stokit és üssön ki. Amikor a mentő megy veled, hallod a szirénát és képtelen vagy felfogni, hogy ez veled történt. Emellett nem érted, hogy miért pofoz a mentős, hogy ne aludj el, mert sokkot kaptál és kómába eshetsz. De ezt ott, nem fogod fel. A kórházban, ha nem vagy szerencsés és nem altatnak, akkor jön az az éjszaka, amit soha nem fogsz elfelejteni! Nincs alvás, csak ez most nem olyan, mint amikor hajnalig a haverokkal bulizol. Nem kell megmozdulnod, elég csak levegőt venned, hogy meghatározhatatlan mennyiségű helyről érezd a fájdalmakat és mintha versenyeznének, hogy melyik tud gyötrőbb lenni. Ha rázott már meg áram, akkor vágod, hogy hogy tud belenyilallni a fájdalom. Az áramütés csak egyszeres, itt akár 5 másodpercenként, több helyről, reggelig, vagy amíg már önkívületi állapotba nem kerülsz.

Egykerekezés-gyakorlás eredménye. Zárt területen, talán 50-nel

Jönnek a tipikus baleset utáni napok, kötéscserék, a második-harmadik-negyedik és sokadik napon. Leszarják, hogy fáj. Rajtad kívül még aznap ötven embernek fog fájni, nekik kiadták, hogy le kell venni a kötést. Nem érdekli, hogy neked hogy lehetne könnyebb. Zokszó nélkül tépik ki a húsig égett sebből, a szemük sem rebben, amikor üvöltve elküldöd őket a kurvanyjukba. Amikor az első napokat végigcsináltad, garantálom, hogy még abba sem vagy biztos, hogy valaha is motorra akarsz ülni, nemhogy azt hajtogasd magadba, hogy mennyire megérte! Aztán időközben rájössz, hogy amid eltört, azt a lehető legjobb orvostudománnyal sem tudják már ugyanolyanra megcsinálni. Soha nem fog már úgy hajlani, soha nem lesz olyan erős, soha nem lesz olyan jó. Mindig emlékezni fogsz arra az egy elbaszott pillanatra, amikor rosszul döntöttél. Mindig érezni fogod, hogy fáj, évek múlva is. Amikor egy 45 kilós nő a boltban lazán felemel egy bevásárló kosarat, te tudod, hogy neked ez nem megy, vagy rövid ideig, mert fáj. Senki nem látja rajtad, de belül akkor is rohasztó érzés, hogy van egy korlátod, amit magadnak okoztál.

Ehhez még nagy tempó sem kellett

Ez a bukta velem történt meg 18 éve. Nekem ilyen volt, neked más lesz! Egy dologban hasonlítani fog, abban, hogy mindent megadnál azért, hogy ne fájjon, hogy reménykedsz, hogy lesz orvos, aki megment és helyrerak és folytathatod az életedet zökkenőmentesen. A mai napig emlékszem a baleset pillanatára, a mentőben utazásra – már amikor épp nem voltam elájulva -, a kórházi kötözésekre, a kíméletlen orvosi diagnózisra, hogy intsek búcsút mindennek: motorozásnak, sportnak, munkának – mindennek, amihez a jobb kezem kell. Arra is, amikor egy éjszaka cikázott bennem a gondolat, hogy hogy tudnám meginni azt a pohár vizet, ami a fejem mellett van az asztalon, de tudtam, hogy ha el is érem, akkor sem biztos, hogy egyedül meg tudom inni. A recskázás megy ballal is, de nem az igazi. Viszont 18 éve az az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, hogy az az 5 perc motorozás ezt a végeredményt nem érte meg!

Profi csizmában, ötvennél keletkezett

Szorosan csatlakozik a mondandóm második részéhez ez az első, mert sokan már tavaszt kiáltanak, mert volt már egy 10 fokos idő déltől délután kettőig. Ami a legérthetetlenebb számomra, hogy a motorosok többsége nem rendelkezik korlátlan anyagiakkal, azaz adott, hogy egy évben körülbelül mennyi pénzt fog tudni a motorozásra szánni. Mondjuk egy szezonban 40 nap motorozásra van pénzed? Akkor azt miért nem akkor csinálod, amikor egy-egy nap a lehető legnagyobb élvezetet okozza? Amikor a legjobb a tapadás, amikor már nincs por az úton, amikor már reggel 17 fok feletti az idő? Mi értelme annak, hogy a negyven napodból tizet az év eleji szar időben nyomod, aztán húszat nyáron, de csóróskodsz, mert nincs pénzed menni, mert elbasztad kora tavasszal egy nyárihoz képest nulla értékű tekergésre, viszont októberben még lenyomsz a fos időben tíz napot, mert szezonzárási pánikod van. Nem jobb akár csak három hónapot motorozni, de annak minden egyes percét úgy élvezni, hogy a körülmények a legideálisabbak!? …és ez még csak az élvezet részre… Hol van az, hogy a nyári időhöz képest a kora-kora-kora idény elején a biztonsági faktor tíz százaléka az igazi nyári szezonénak? Ti tudjátok, hogy nektek megéri-e feleslegesen kockáztatni…