A te motorod eszi az olajat?

Boxer BMW motorkerékpárt birtoklók közül szinte mindenkivel viccelődtek már a motorja olajfogyasztása miatt. Sajnos él még az az ősi tévhit az emberekben, hogy “egy motor ne egye az olajat!” Persze ilyeneket csak azok hangoztatnak, akik nem tudják, hogy hogyan működik egy négyütemű motor. Nem tudják, hogy minden motor eszi az olajat. Igen, az is ahol két olajcsere között látszólag azonos marad a szint. Lássuk miért.

Az olajszint ellenőrzése fontos

Tulajdonképpen a motor minden részénél jól elválasztható egymástól az olajozott vagy olajpárás, és az azon kívüli rész. A motorból kiálló tengelyeket alaposan le lehet zárni különböző szimeringekkel és más tömítőelemekkel, még egy szelepszárnál is szinte tökéletesen el lehet választani a külvilágtól a kent részt. Az egyetlen kritikus rész a hengerfal és annak olajháztartása. Az ideális megoldás ugyanis megvalósíthatatlan. Ez valahogy úgy nézne ki, hogy a dugattyú, a dugattyúgyűrűk, és a hengerfal sohasem érintkeznek egymással, közöttük mindig van olajfilm – kerülendő a száraz súrlódást -, de a hengerfalon nem maradhat olaj, ami az égéstérbe kerülve ott elég. Csupán ennyi lenne a megoldandó feladat. Természetesen technikailag még meg is lehetne valósítani, hogy az olajlehúzó gyűrű semennyi olajat ne engedjen maga fölé. Ehhez csupán egy nagyon sima felület és egy éles peremű gyűrű kellene. Így működik például az ablaktörlő is. Nem űrtechnika, de gondoljunk bele: az olajlehúzó gyűrű a legalsó. Ebben az estben mi maradna mondjuk a kompressziógyűrűnek? Semmi. Ezért kompromisszumos megoldásként egy olyan felületi struktúrát hoztak létre a hengerfalon, amely ideális esetben csak annyi olajat enged a lehúzógyűrű fölé, amennyi a felette levő gyűrű(k) kenéséhez kell. Ezt egészen napjainkig honolással, finom felületi dörzsköszörüléssel érték el. Ma már úgy tartják a fejlesztők, hogy az így létrehozott felületi struktúra nem igazán jó válasz sem a súrlódáscsökkentés, sem pedig az olajfogyasztás témakörében feltett kérdésekre. Ezért napjainkban elterjedőben van más felületi olajtároló megoldások kialakítása, de ez nem jelen cikk tárgya – térjünk hát vissza a hengerfal olajháztartásához.

Azok a kis apró karcok hivatottak megtartani az olajat

Mint mondtam, az olajlehúzó gyűrű enged maga fölé egy kis olajat. Sajnos ennek az olajnak egy igen jelentős része el is ég. Tehát a motor eszi az olajat. De akkor miért marad látszólag állandó a szint néhány motornál? Mert a helyét üzemanyag veszi át. Aki mélyebben beleásta magát a témába, az tudja, hogy egy motorban minden olyan helyen, ahol olaj van, ott üzemanyag is van! (Ennek az alternatív üzemanyagok használata során van még jelentősége.) A hengerfalra ugyanis igen sok üzemanyag csapódik le – hasonlóan ahhoz, mint amikor ködben motorozunk és vizes lesz a motor eleje  (a levegő ki tud térni előlünk, a sokkal nehezebb pára nem). Sokan mondják, hogy ez nem így van, mert az üzemanyag elpárolog a meleg hengerfalról. Természetesen párolog, de sajnos nincs neki sok ideje. Javaslom a következő kísérlet elvégzését: melegítsünk fel egy vasdarabot közel 100 °C-ra, majd pumpás ablakmosóval nedvesítsük be. Mérjük meg, hogy mennyi idő alatt párolog el. Több, mint 10 ms (magyarul egy századmásodperc)? Akkor a víz (benzin) nyert. Ugyanis a dugattyú ennyi idő alatt még egy kis fordulatú motor esetében is átrobog a felületen. Aki nem hiszi, küldje el laborba a fáradt olajat, vagy nézze meg mennyivel folyékonyabb a leengedett olaj annál, amit beletölt. (Persze vannak olyan szennyeződések, amelyektől sűrűbb lesz az olaj, de a dízel üzem most nem játszik!) Vajon mi hígította fel?! Egy hosszú olajcsere-intervallummal rendelkező és leginkább rövid távokon használt motorban az üzemanyag az olaj térfogatának akár a 20 százalékát is kiteheti. (Igen húsz. Nem elírás!) Persze ehhez hosszú csereperiódus és rengeteg hidegindítás kell alacsony hőmérsékleten, de minden bizonnyal Svédországban is laknak nagyon lusta emberek nem messze a plázától. Ilyenkor a benzin mellett olyan sok víz is kerülhet az olajba, hogy az a karter alján összegyűlve, majd megfagyva elzárhatja az olajszivattyú szívónyílását és így a kenés nélkül maradt motort tönkreteheti. Persze ez az említett 20 százalék extrém mérték, de 5-tel még a csak nyáron és hosszú távon használt motor esetén is nyugodtan számolhat mindenki. A tervezők ennél többel kalkuláltak – többek között ez az egyik oka annak, amiért az olajat időközönként le kell cserélnünk.

A dugattyútetőn a kokszlerakódás magas olajfogyasztásra utal

Igen, de ilyenkor jön a kérdés, hogy a “BMW-ben nem csapódik le a benzin?” Lecsapódik, de mivel a boxerek lég-, vagy levegő-olajhűtéses motorok (2013-ig) ebből rögtön két dolog következik. Az egyik, hogy a hengerfal és az egész motor sokkal hamarabb felmelegszik, kevesebb ideig igényel benzinben dúsabb keveréket. A másik, hogy magasabb hőmérsékleten üzemel, az oda lecsapódó üzemanyagból több párolog el. Tehát “az enyém nem eszi!” kijelentésről ennyit… Ráadásul ahogy haladunk előre az időben, ahogy jelennek meg egyre korszerűbb motorok, egyre később is kell olajat cserélni bennük, de egyre több olajat is fognak fogyasztani. Ez persze nem azt jelenti, hogy az a jármű a legkorszerűbb, amelyik százon százat eszik olajból, de tegye fel a kezét, akinek van egy kis turbómotorral hajtott autója, és a ma általános harmincezres intervallum alatt nem kell utánatölteni! De miért eszik egy korszerűbb motor több olajat? Ennek két fő oka van. Mind a kettő arra vezethető vissza, hogy a tervezők szeme előtt a szent gazdaságosság lebeg. Vagyis hogy az adott jármű minél kevesebbet fogyasszon üzemanyagból. Ezt sok egyéb más trükk mellett úgy lehet a legegyszerűbben elérni, ha csökkentik a motor belső súrlódását. Ezt pedig kétféleképpen lehet megvalósítani: az egyik, hogy csökkenteni kell a dugattyúgyűrűk palástnyomását, hiszen ha kisebb erővel nyomulnak a hengerfalnak, csökken a súrlódás. Azonban a kisebb palástnyomású gyűrű(k) mellett több olaj is kúszik fel. A másik: hígabb olajat kell használni. Ha a motornak hígabb olajat kell egész nap kavarni, azt könnyebben, kevesebb energia használatával teszi. Viszont a hígabb olaj párolgási veszteségei is magasabbak, mint a sűrűé – vagyis több fog belőle hiányozni.

Az utántöltés nem feltétlenül jelent bajt

Már hallom is a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy a boxerek egy részébe sűrű (20W-50-es) olaj kell, és mégis többet eszik, mint akár egy K sorozatú BMW, amely mondjuk 5W-40-essel üzemel? Úgy, hogy  vannak olyan konstrukciós megoldások, amelyek alapján borítékolható a magasabb olajfogyasztás. Az egyik ilyen – amire már céloztam – a turbófeltöltő, a másik a léghűtés. Mivel néhány darab turbós boxerről tudok csak, és az is mind egyedi darab, ezért maradjunk csak a léghűtésnél. Egy folyadékhűtéses motor üzemi hőmérsékletét megfelelően intelligens termomenedzsment segítségével nagyon szűk határok között lehet tartani, függetlenül a környezeti hőmérséklettől és a vezetési stílustól. Ennek köszönhetően minden illesztést az adott hőmérsékletre lehet tervezni, mert ameddig van hűtőközeg a rendszerben, addig az azt nem fogja túllépni. Ezzel szemben egy lég-, vagy levegő-olajhűtés esetén nincs ilyen éles határ. Itt a szóba jöhető legrosszabb esetet  (csúcsforgalom a Szahara mellett) kell alapul venni. A motor még ekkor sem károsodhat, nem szorulhat meg. Viszont lehet, hogy élete során sohasem fogja ezt a hőterhelést elérni, és mindig alacsonyabb hőmérsékleten, és ezzel együtt nagyobb illesztésekkel fog üzemelni. A nagyobb illesztések mentén pedig több olaj távozik, hiszen ha szélesebbre nyitom a kaput több birka szalad ki a legelőre. Amikor pedig azt mondja valaki, hogy “egy motor ne egye az olajat!”, vissza szoktam kérdezni, hogy és a benzint? Azt se egyen? Gumit? Azt se koptasson? Akkor miért pont az olaj a baj? Miért pont olajat ne egyen? Erre jön a válasz, hogy mert az ő x-y-z márkájú és típusú motorja nem eszi. Pedig de. Csak nem tud róla.

Vannak akik mindig tartanak maguknál olajat. Szerintem ez túlzás

Ezzel együtt amikor valakinek a motorja több olajat fogyaszt, mint az összes márkatársé együttvéve, akkor azért nem árt utánanézni az okának. Például kezdésnek leszerelni a lézerblokkolót vagy a láncot a rendszámról és visszavenni a tempóból… Ez azért az esetek nem kis részében szokott segíteni. Ha még mindig magas az olajfogyasztás, akkor azt kell vizsgálni, hogy ez hosszú ideje ilyen, vagy egy folyamatos romlás eredménye? Esetleg látható nyoma is van kék füst vagy olajsár formájában? Ha igen, akkor minden bizonnyal eljött az a pillanat, amikor el kell gondolkodni a felújításon. De egy boxer BMW addigra már úgyis jó párszor megkerülte a Földet, úgyhogy megérdemli.