A brit versenyvér

Elindulás után a legnagyobb örömek egyike, amit átélünk a motorral, a jobb oldali markolat elcsavarása lesz. Minden egyes alkalommal. A Thruxton ugyan papíron nem erős – 72 lóerő és 70 Newtonméter, amihez menetkészen tartozik vagy 225-230 kiló plusz a vezető -, mégis annak érezzük. Ennek egyik oka a nagyon kiforrott, csodálatosan finom karburátoros üzemanyag-ellátási rendszeren keresztül etetett motor teljesítmény-leadása. Ugyanis mindig van erő, nem kell hozzá forgatni a blokkot – bár ha akarjuk, nyugodtan tehetjük azt is. A gázt pedig úgy veszi, ahogy a világ legjobb injektorosai sem: soha semmi hezitálás, torpanás, gondolkozás. Ahogy csavarjuk a jobb csuklónkat, úgy kezd el azonnal és egyenletesen tolni. Selymes és erős. Frenetikus.

A másik bugyinedvesítő csoda a gázadással járó akusztikai élmény. Ehhez persze kellenek az utólag felszerelt British Custom kémények, amelyeken át olyan hangorgia tör a szabadba minden egyes gyorsításkor, amit sem a leírás (ragozhatnám ameddig akarom), sem a videó nem ad vissza – azt csak a nyeregben élhetjük át! Így aztán hamar azt vesszük észre, hogy egy lakott területen átgurulva is folyamatosan elzárjuk-rányitjuk a gázt, hadd hörögjön a vas! Ezt az élményt nekem egyáltalán nem sikerült megunni, viszont nagyon jól tudtam vele feledtetni, hogy mondjuk egy hosszabb faluban mennyi kín éri a csuklómat.

Száguldásra született

A Triumph Thruxton egyébként sem futóművében, sem fékjeiben nem hagy komoly kívánnivalót maga után. A teszt idején már meglehetősen hűvös volt, így a tapadást tekintve fenntartásokkal kínoztuk a gépet, de a teleszkópok és a hátsó hagyományos rugóstagok szépen tették a dolgukat. Kis kényelmetlenség, hogy amikor alacsonyabb tempóval (vagy éppen erősebben lassítva) érkezünk meg a kanyarokhoz, óhatatlanul a kormányon kell támaszkodnunk, így pedig a bekormányzás pontossága is csorbul kissé.

Ez engem némileg zavart, de csak addig, amíg kicsi volt a sebesség – amikor ugyanis a szél megtart minket, az egész nyűg egycsapásra megszűnik. Pontos lesz a kormány, és igazi élvezetté válik kanyarról kanyarra fűzni a brit telivért. Úgyhogy fontos a megfelelő útvonalak összeállítása: minél több tempós kanyar legyen benne és minél kevesebb visszafordító. Előbbiekben ugyanis nagyon fogjuk élvezni a Triumph Thruxtont. Utóbbiakban sokkal kevésbé.

A régiek kemények voltak, ez most már biztos

Mindig is csodáltam a régi idők motorversenyzőit. Na nem mintha a maiakat nem tisztelném kellőképpen, de valahogy nagyapáink korának versenytechnikáját a határon kezelni sokkal férfiasabb dolog lehetett. Aki kipróbálja a Triumph Thruxtont, az biztosan megérti – és át is éli -, amiről beszélek. (Ehhez pedig nem is kell egy új motor ára, hiszen a tesztelt gép még eladó a Damjanich utcában, szerintem nem is rossz áron.)

Akinek van egy ilyen motorja otthon, az megteheti, hogy időről időre előveszi, a vashoz illő útvonalon teker vele egyet, és igazi férfiként tér haza mondjuk egy jó vasárnapi motorozás után. Mert ezen a masinán mindenki ugyanolyan kemény férfivé lesz, amilyenek nagyfaterék korának annyira tisztelt motorversenyzői lehettek. Amilyen kemény én csak szeretnék lenni, azt hiszem…

A harmadik oldalon találod a részletes műszaki adatokat.