Nem csak külsejében disznó

A tesztkilométerek első (és amúgy is nagyobbik) része természetesen közúti etapokat tartalmazott. Az üléspozíció viszonylag kellemes: a lábtartó ugyan elég magasan van, így a lábak némileg összehajtogatott pozícióba vannak kényszerítve, viszont a széles és egyenes kormánynak hála a felsőtest nagyon kényelmesen érezheti magát. Ennek köszönhetően a városi kilométerekkel sincs különösebb gond: fejünk jó pozícióban van a tájékozódáshoz, a motor aránylag elfogadhatóan fordul, a háromhengeres blokk széles fordulatszám-tartományának köszönhetően pedig elég fakultatív a hatsebességes váltó működtetése. Ha csak csorgunk a forgalommal, nyugodtan és nagyon hamar fel is kapcsolgathatunk – ha sietünk, akkor persze nem. Magamon azt figyeltem meg, hogy normális, alig ötven feletti tempónál is inkább magasabb, legalább 3-4’000 körüli fordulaton tartottam a motort, és hol ráadtam, hol pedig elzártam a gázt – az előző fejezet végén emlegetett hangorgia (gurgulázás, ropogás és miegyéb) ugyanis folyamatos élvezetet okozott. Nem tolakodóan hangos, tehát simán elviselhető hosszabb távon is, de annyira csodás hang, hogy ahhoz fogható ária tényleg kevés kipufogóból árad.

Amint kiérünk lakott területről, és olyan helyre jutunk, ahol lehet húzni a gázt, új dimenziók nyílnak meg: a felső fordulatszámoké. Itt az amúgy is érezhetően erős motor szó szerint megvadul, ami különösen a motor szélvédelem nélküli mivoltával együtt okoz igazi örömet. Így ugyanis nagyon jól ki tudjuk élvezni a gyorsulási élményt, azonban nem sétálunk bele a “jé, már 250-nel megyek?” csapdájába. Szokás kérdése, ki meddig viseli jól el a menetszelet, nekem még autópályatempó (nem német!) mellett sem volt nagy gondom a Speed Triple R-rel. Apropó szélvédelem: az apró kis lámpatakaró-idom fantasztikus segítség azokra a rövid időszakokra, amikor tényleg sietni akarunk és ráhasalunk a tankra. Az íves középrészén ekkor ugyanis pont előrelátunk (200 fölött úgyis csőlátásunk van…), viszont a menetszél minden turbulencia nélkül siklik bukósisakunk hátuljára, vagyis nem rángatja a fejünket egy cseppet sem. Kevés nakeddel lehet nagy tempónál ilyen jól motorozni!

A szuper futómű elöl-hátul minden porcikájában testre szabható, én azonban nem nyúltam hozzá. Közútra így kissé keménynek bizonyult, mivel azonban a kevés úthibával rendelkező Kakucsringre igyekeztünk, inkább elviseltük ezt a kis kellemetlenséget. Tény, hogy a körforgalmakban határozottan bizonytalanul viselkedett a motor: a terhelésváltásokkor mindig olyan érzésem volt, mintha becsuklana a kezemben a kormány. Viszont minél nagyobb volt a belépő tempó, annál kevésbé lehetett érezni a jelenséget. Hosszabb országúti haladáshoz nyilván érdemes testre szabni a futómű beállításait.

Nem is sima disznó, tuti hogy vadkan!

A lényeg, ami miatt nem nyúltam a rugózáshoz, a versenypálya volt. Hiszen ami a Speed Triple R váza és kerekei között található, az színtiszta versenytechnika, így igazi valója nyilván ott tud kibontakozni. Persze sokkal jobb lett volna egy nagyobb tempójú kanyarokkal tarkított aszfaltcsík, de a lényeg csak kijön Kakucson is – gondoltam.

Meglepetésemre a pályán is ugyanazt a bizonytalanságot éreztem minden egyes terhelésváltáskor, mint a közúton a körforgalmakban. Először ugyanis sima, egyenes üléspozícióval mentem körbe-körbe, mindenféle testsúly-áthelyezés nélkül. Miután csak nem akaródzott megtalálni a közös hangot a futóművel, átváltottam az enyhén beülős stílusra. Abban a pillanatban a Speed Triple R szó szerint kezesbáránnyá változott. A legnagyobb készségességgel ment arra, amerre szerettem volna, minimális bizonytalanság sem érződött rajta. Sőt, minden egyes kör minden egyes kanyarja igazi élménnyé változott. Csak mentem körbe-körbe az általam amúgy nem nagyon kedvelt sokat tornázós stílusban (egykor el volt törve a jobb medencém, így sokáig nem bírom komoly fájdalom nélkül a motorozásnak ezt a formáját), és alig akartam abbahagyni.

Ha nem telik el a tesztre és a fotózásra szánt idő, talán még most is ott motoroznék… Na jó, ez költői túlzás, mivel azóta sajnos már a hó is esik. De nem csak a hó miatt hagytam abba, hanem azért is, mert Chrobák Janinak is oda szerettem volna adni a Triumphot, hogy mondjon róla véleményt. Ő meg sem próbálkozott más stílussal, mint a számára oly természetesen hanging-offal, így a legkisebb negatívumot sem tudta megfogalmazni a Speed R-rel kapcsolatban. Nagyon tetszett neki a motor mind erőforrását, mind pedig futóművét tekintve.

Igényesek vadkanja

Kinek érdemes tehát megvenni a Speed Triple R-t? A magam részéről főleg azoknak javasolnám, akik igazán egyedi megjelenésű, különleges naked bike-ra vágynak, és azok fogják a legjobban élvezni, akik nem csupán a kávéházba lejárásra használják azt, hanem néha bizony kilátogatnak egy versenypályára is. Mert az igazi tudását kétséget kizáróan ott fogja csillogtatni ez a különleges angol motorkerékpár.

A harmadik oldalon taláod a részletes műszaki adatokat. Lapozz!