A címet rögtön az elején meg kell magyarázzam egy sztorival, amely akkor esett meg, amikor éppen gurultam vissza a géppel a Triumph Budapest szalonja felé. Az Astoriánál megálltam a lámpánál egy motoros futár mellett. Valamilyen klasszikus 125-250 köbcenti körüli futármotoron ült a kolléga, amikor mellégurultam, lelkesen vizslatni kezdte az Explorert. Nézte-nézte vagy 20-25 másodpercig, majd hirtelen a felismerés isteni szikrájával az arcán felkiáltott: JÉ! HISZEN EZ NEM IS BMW!!! Már a Rákóczi úton gurultam, amikor leesett, hogy az egy napos menetpróba során bennem is felgyűlt valamennyi tapasztalatot a lehető legfrappánsabban sikerült összefoglalnia.
No de nézzük meg részleteiben, milyenre is sikerült a bajor kategória-etalon kékvérű brit kihívója!
Még a Motorshow-n nézegettem először az Explorert, és az volt az első gondolatom a hatalmas, és gigantikus tartományban állítható plexivel kapcsolatban, hogy milyen alacsonyan van elhelyezve a merevítése. Biztos rezegni fog – gondoltam saját boxermotoros tapasztalataimból kiindulva. Azután amikor beindítottam a soros háromhengeres blokkot, rájöttem nyilvánvaló tévedésemre. Mert a több mint 1,2 literes, keresztben elhelyezett motor nem vibrál. Soha. Illetve valamilyen finom kis rezgést továbbít a lábtartók és a kormányvégek irányába bizonyos fordulatszám-tartományokban, de ez ahhoz édeskevés, hogy a plexi rázkódni kezdjen.
Ugyanakkor az erőforrás az angol cég háromhengereseitől megszokott módon rendelkezik azzal a ritka jó tulajdonsággal, hogy soha nem fogy ki az erőből. 2’000-es fordulat körül már értékelhetően elindul, és nagyjából folyamatosan tol a bőven 10’000 fölötti tartományban is. Ugyanazzal a kellemes szokással nyugtatja a vezető idegrendszerét, ami a Tiger 800 XC esetében is annyira tetszett: ha az ember laza burkolaton bajba kerül és kicsit teker a gázon, a blokk bármelyik fokozatban és fordulatszámon azonnal és készségesen a segítségére siet.
Ami pedig a legszebb: ehhez alig igényen kőolajszármazékot! Az Explorer még bejáratós volt (alig több mint háromszáz kilométerrel az órájában hoztam el), ennek ellenére a teljes, mintegy 240 kilométeres teszttávon 5,9 litert fogyasztott száz kilométerenként. Egy szakaszon, ahol tényleg kényelmes országúti tempóban motoroztam, és nem nyúztam egyáltalán, lenulláztam az egyik számítógépet. Jó 40-50 kilométer után 4,9 literes fogyasztást mutatott a műszerfal. Amennyiben tehát nem száguldozunk, egészen messzire el lehet jutni a 20 liternyi üzemanyaggal.
A modern és erős motorkerékpárokat ma már el sem lehetne adni mindenféle vezetőt segítő menetvezérlő rendszerek nélkül. A Tiger Explorer pedig igencsak el van eresztve ebből a szempontból, vagy mondjuk úgy: semmilyen lemaradásban nincs a kategória élmezőnyétől. Van ugye alapban egy ABS-ünk, amely nagyon szépen, nem túl korán beavatkozva teszi a dolgát – aszfalton tökéletes, tehát pipa. Amennyiben laza talajon motorozunk, természetesen ki is tudjuk kapcsolni. (Amúgy az egész – teljesen hagyományos, tehát semmilyen módon nem integrált – lassítóberendezés minden kritikán felül teszi a dolgát, egyszerűen hibátlan.) Ezen felül van komplett menetvezérlő elektronikánk, három állással: aszfaltos, terepes vagy teljesen kiiktatott állapottal. Megvallom őszintén, csak az aszfaltosban használtam a motort murvás úton is, mert meglepően használható volt ezzel az alapállással. Ugyanis nem egy egyszerű gyújtás-megszakításról van szó, hanem az elektronikus gázmarkolat állásától függetlenül mindig annyi erőt enged a rendszer a hátsó kerékre, amit az még hajtásra tud fordítani. A leszabályzások pedig szép finoman, egyáltalán nem bántó módon történnek. Magyarra lefordítva: laza talajon simán gyorsulunk, de az elesésnek a kockázata sem fenyeget.
A gazdag elektronika persze a műszerfalon is megjelenik: a folyadékkristályos kijelzőn két komplett fedélzeti számítógép között váltogathatunk, amelyek külön-külön jelzik a megtett kilométerek számát, az útidőt, az átlagsebességet, a pillanatnyi- és átlagfogyasztást, a megtehető távolságot. De van váltófokozat-kijelzőnk, külső hőmérőnk és guminyomás-ellenőrző rendszerünk is, bár utóbbinál kicsit zavaró, hogy nem tudja egyszerre megjeleníteni a két kerék adatát. Az egész rendszert a bal markolatról vezérelhetjük, és bár működése első nekifutásra nem abszolút magától értetődő, néhány nap alatt minden bizonnyal megszokható és automatikussá válik.
Ugyanígy megszokást igényel az elektromos gáz is, amely roppant érzékeny. Eleinte nagyon agresszíven reagál a motor minden kis csuklómozdulatunkra, illetve mondjuk a szűk manővereknél nem könnyű tartani a stabil fordulatot. Azonban ez is megszokható, sőt egészen könnyen – hiszen délután már olyan magabiztosan vágtam át a bedugult városon vele, mintha világ életemben ezzel a motorral közlekedtem volna.
A második oldalon jön a futómű és az összegzés. Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
egy másik motoros oldal cikkéből: “Nem egy aszfaltszaggató, de azért jól húz a C 650 GT. Ha nem cibáljuk a bajszát állítólag 5 literrel is beéri 100 km-en, nekem bőven hét felett fogyasztott…”
Lehet gondolkodni, mi a sok, mi a kevés…
Drága Turó, a stílusodon még lenne mit csiszolni. Eleve, ki sértegetett téged személyesen?
De fenntartom, igenis sok. Vagy legalábbis semmiképp se kevés. Láthatod, a saját kategóriájában is van méltó ellenfele, de azt kell mondjam, le van sz*rva, milyen kategória. Elmondom, mi a kategória, amin belül össze lehet vetni: jármű, van 2 kereke, elmegy A-bó B-be megengedett tempóval, 2 személlyel és csomaggal. A többi csak hab.
De egyébként ehetsz szart is, ha jól esik, nem sajnálom tőled.
Nem hiszem hogy letaszítja a bmw-t a trónról egyetlen okból,éspedig:nállunk a bmw státusz-szimbólum!Mindegy hogy van-e jobb tőle,ha egyszer erre gerjednek a csajok,erre gazdag üzet(?)emberek,ez kell a tehetős apucikisifának…Ez van,el kell fogadni hogy mi így gondolkodunk.
Jól van, annak örülök, hogy 20-25mp között nem csak én asszociáltam a Wartburgra.
Nagyon tetszik!
Azért kíváncsi lennék, mire mondanátok, hogy iszákos. Szerintem az a 4.9-5.9 liter nem éppen az “alig igényel kőolajszármazékot” szint
Azért egy 137 lóerős 1200-es motortól 5-6 liter miért lenne sok?
Biztos ki lehet csikarni belőle pár decivel kevesebbet…de nem mindenki erre gyúr..
Én abszolút nézem, nem lóerőhöz képest, mert az nem érdekel 😀
Keveset eszik mondjuk egy Innova, vagy egy 125-ös CBF. G650GS az a “mondjuk még tűrhető” szint.
Nehogy már ez legyen a kevés.
Ugye nem mondod komolyan, hogy egy 125-ös innovához hasonlítasz egy nagy túraendurót?
Egy kamion esetében is megjegyzed, hogy a Swift kevesebbet eszik?
Amúgy nem kevés, mert pl.a GS is nagyjából ezen a szinten mozog.
Viszont kevés, mert vannak ettöl 25-30%-kal is többet fogyasztó kategóriatársak.
Alvaro: összehasonlítani, csak azonos kategóriájú motorokat szabad.
Ekkora teljesítmény és nyomaték, a kb 350kg tömeggel, bizony fogyaszt is. Ha így vizsgálod, igen, kisfogyasztású.
(nekem, a Vara is ennyit, vagy többet kér)
Ecsém, te olyan H..lye vagy mint Cristofel. Menj barlangba lakni, oda nem kell áram. na meg igyál a dunából, s nem kell neked ivóvíz sem. Úgy kevesebbe kerülsz a társadalomnak… Az ilyenekre mondta nagyanyám, hogy “evvel is csak többen vagyunk a földön” egyél te szart ecsém, azt permetezni sem kell
Csak e miatt mentem ki a kiállításra, annyira impozáns volt a fotókon, hogy még a gésa nyergében is meginogtam. Megláttam szemből, csoda szép. Felültem rá, mint ha alám öntötték volna. Viszont lenéztem a kardánra, és hát… Borzalom. Az a gumi harmónika. Ekkor kezdtem el a részletekere is figyelni és ez nagyban rontotta az összépet. Ezt a fotók nem adják vissza, de biztosan sokaknak szemet szúr. Elöl és félprofilból vitathatatlanul a legszebb túraenduro.
Nem rossz,de ez is sárnehéz mint a yamaha.
A Gs 30kilós súlyelőnye elég tetemes és kiforrottabb is.
A figyelmetleneknek: GS adventure ugyanilyen súlyú. Cikk jó nagyon. Grat. Motor meg kellene. ahogy a GS is 🙂 persze az adveture 🙂
A Gs 229kg,én nem az Adventure-t említettem.
Mindíg jönnek ezzel a Wartburg dologgal ha 3 henger…hát nem tom….annyira azért nem…
Erről a motorról sok jót írtak mások is, a súly meg nem vészes, ezzel nem kell ugratgatni, én tökéletes felhasználója lennék: traktornyom, néhány gödör éptkezési törmelékkel, faággal, sár, földút, murva, salak…erdei út, ösvény…ennyit kapna, erre van..már ha terep….szerintem…
Másra ott a quad meg a cross…
Nem hiszem hogy bárki hamar meg merné fosztani a BMW-t a trónjától, túl régóta ül ott, még akkor se ha már egyértelmű lesz hogy nem a legjobb….mindig lesz kifogás miért nem….
Még tempomat is van rajta?
Akkor itt nem a GS, hanem a Supertenere kötheti fel igazán a nadrágját! 🙂
A túráztatásnál esküszöm, olyan mint egy régi Wartburg. 🙂
Nekem is ez ugrott be, de mondom, csak túl erösen aszociáltam a 3 hengerre. :-))
Vajon élöben is ilyen, vagy csak a technika tréfája?