Az érdi kaland utolsó mozzanatai

A motortartó bakoknál megoldódott a billentés kérdése. Csabi nem sokat vacakolt, felrakatott mindenféle súlyokat oldalra – ahogy én is tettem korábban. Ráülve addig húzatta velem oldalra, míg szubjektív alapon éppen egyensúlyban nem érezte. Itt jó lesz – mondta -, és bejelölte a pozíciót. A bakok viszont nálam otthon készültek, ugyanis nála csak a mintát vágtuk ki vékony lemezből ollóval. Hétköznap délutánonként otthon legyártottam 5-ös anyagból, amit aztán Csabi hétvégén nála csak lehegesztett a felhasználás előtt.

A harmadik, elülső bakkal már jobban megdolgoztunk. Az elbillentett motor miatt lejtőssé vált felületet vissza kellett építeni egyenesre, hogy a választott gumipogácsák függőleges terhelést kapjanak. 

A gumibakok Skoda 100-ból származnak, illetve az első két kisebb gumipogácsa általános célú tömeggyártott termék a dMZ-nél már megismert cégtől, a GuMetalltól.

A következő hétvégére nagyon fel kellett szívni magunkat, mivel terveinkhez képest tekintélyes késésben voltunk a motorépítéssel. Egyrészt valamikor réges-régen volt egy elképzelésem, hogy tavaszra elkészül a vas. Értelme ennek csak annyi, hogy így nem menne rá a nyaram a motorépítésre, vannak jobb helyek is nyáron a műhelynél. No meg Csabi karácsonykörnyéki tippje is oda van már, miszerint január végére elkészülünk nála a vázzal. Így több hetes késések közepette elhatároztuk, következő hétvégén hajtunk, aztán jutunk, ahova jutunk. Én mindenképp kikölcsönzöm az utánfutót, az utolsó nap, vasárnap költözünk. Végül is mi munka van még hátra? A hátsó sárvédőt kell rögzíteni valahogy, a hátsó rugóstagra kell megtalálni a megoldást, az ülés mögötti vázrész eldolgozása várat magára, az elkészült motortartó bakok vázoldali részét kell a helyszínen kialakítani, és ha belefér, akkor a hátsó ülés kérdése lenne még, esetleg a tank. Bár az utóbbiakkal otthon is elvacakolhatok, és ha van lepontozott megoldás, akkor Csabi áthozva az AWI-t, véglegesítheti azt.

Kényszerűen maradva a Harley telónknál, azt találtuk ki a kérdésre, hogy a profik javaslatának megfelelően annyira előre billentjük a felső végét, amennyire csak fizikailag lehetséges. Felkanyarítottuk az ülés mögötti vázcsövet, képezve így egy kanyart a tartófülek számára, s egyben a leendő háttámlának is irányt adva a csővel. 

Háttámlának melegen lehajtottunk egy vastagfalú „gőzcsövet”, ami pont folytatása lehet a váznyúlványnak. Odarakva a leendő helyére valami olyan látvány tárult elénk, amire azonnal elővettük az unalomig lejáratott (GS-ről származó) láncos támlát. Megállapítottuk, még mindig az mutat jobban. Pedig azt SOHA! 

Viszont ahogyan az első kép szerint a lehajtott gőzcső pihen a hátsó keréken, az meghozta az ötletet a sárvédő tartójának kialakítására. Egy olyasmi keret kell nekünk, amit a rugós tagoknál lent rögzítünk valahogy. Akkor ez a keret is együtt mozog a kerékkel, és ha elég erősre sikerül a kötése, akkor esetleg a hátsó ülést is meg tudja még tartani. Vagyis akkor mehet rá az Izsről származó önrugós tányérülés, amit le-fel szerelhetőnek alakíthatnánk ki. Így nem kellene ott “éktelenkednie”, csak azon kevéske üzemidőben, amikor valaki azt rajta ülve el is takarja. Ennek a keretnek követve a kiszélesített sárvédőnket, szintén szögletesnek kell lennie (90 fokok plusz egyenes szakaszok). Végül csak lehajtani és a rögzítését kialakítani maradt időnk, a sárvédő hozzá passzítása már rám maradt, majd itthon.

Azért az utolsó napon lezavart rohammunkában is maradt időnk (és kedvünk) egy kis bolondozásra. Beszélgetés közben szó kerekedett a tükörről. Hogy hogyan, nem tudom, de jött egy gondolat: a tükörnek is az általunk kitalált formájú „D” betűalaknak kellene lennie. Azt tükörből elég nehéz vagy költséges lenne legyártatni, keretezni, hát legyen agyonpolírozott saválló anyagból. Kérdeztem Csabit, létezik ilyen? 

Mire előkapott egy konkrétan tükörnek használt ilyesmit. Csőhegesztéseknél használják, ha a fal közelében kell a cső hátulját hegeszteni, ahova a kéz fér csak be, a fej nem. Igaz, az megint csak nem az amatőrök tudása, tükörből fordítva hegeszteni? Csak próbálja ki bárki a cipőjét bekötni egy tükörből…

Készítettünk egy közös képet búcsúzóul, pont úgy, mint ahogyan érkezéskor is tettük.

Amit aztán tettekben is véghezvittünk, számot vetve az eltelt 7-8 hét élményével, mérlegével, eredményével. De ami a leglényegesebb összefoglalója az eltelt időnek, hogy a motor a saját vázában gördült ki a műhelyből. Stabilan, magabiztosan!!! 

Na! Kis lépés ez az emberiségnek, de óriási nekünk!

Folytatjuk!