Dízelmotor a vázában!

Szóval, mint kiderült, a villanyaknál sikerült kifelejteni azt a lehegesztést. Már az is elegendő volt, hogy a műhelyajtó küszöbén döccent egyet a kettő centis szintkülönbségen. Összecsuklott, s mire visszaráncigáltuk a műtőasztalra, menthetetlenné vált, szét kellett vágni teljesen a nyakat. Viszont most már lényegesen egyszerűbb volt a meglévő vázhoz beállítani újfent az 56 fokos villaszöget, a függőlegest, és az egyéb paramétereket. 

Ha pedig már mértünk, akkor megmértük az utánfutást is. 170 milliméter jött ki. Nem sok egy kicsit? Mindegy, a gyakorlat majd megválaszolja ezt. Azután, hogy ilyen ne fordulhasson elő a váz más részén se, készítettem otthon korona fúróval olyan formákat, amiből vágható lett egy csomó kis háromszögszerű (belül íves) lemezke, amit a csőtalálkozásokba hegesztettünk. 

Így aztán a hátsó teleszkópok felső rögzítési pontját kivéve Csabi lehegesztett mindent. Lényegében fél napig csak fénylett az AWI. Én igyekeztem nem belenézni, de közben tettem-vettem a műhelyben. Fel-alá menet kerülgettem a helyiség közepén hegesztő Csabit, miközben az ív szórt fénye mindenképpen érte a ruhával nem takart testrészemet. Főként az arcomat. Otthon este mondja az asszony, rosszul vagyok? Olyan furán nézek ki. És tényleg nem éreztem magam jól, szédültem is enyhe hányinger mellett. A fejem is „ferde” lett… 

Lehet abban valami, hogy még a helyiségben sem szerencsés tartózkodni, ahol hegesztenek. Csabi másnap mesélte, hogy a munkahelyén hozzám hasonlóan járt a kollégája, aki az egész nap hegesztő Csabinak háttal ült ugyanabban a műhelyben. Fel sem álltak, mégis a fehér falakról érkező szórt ívfény UV tartalma hasonlóan kicsinálta a kollégát. Szabályos leégés az eredmény.

Na de másnapra minden helyrejött, én is meg a motor is. Muszáj is volt, mert látogatóba vártuk Mackot, az Onroadtól. Ki is toltuk a fényre a vasat. Már csak azért is, mert a gyakorlatban, az utcán, a kanyarban is szerettük volna látni a hatását a nem egyformán elforduló kormánynak. Csak tologattuk egymást a földutca kereszteződésében, aztán ment a tanakodás az eredményen. 

Macko felvetette, miért baj az, ha aszimmetrikus a hűtő elhelyezése? Áttolhatnánk kicsit a sapkamentes oldalra, ahol több hely van a villakiflinek. Végül is abban maradtunk, ha végleges helyre kerül a blokk (mint ahogy most csak egy-egy csavaron billegett a főtengely és a váltótengelynél fogva, ahogyan korábban a kalodában is rögzítettem a billentésmérésnél), akkor még akár sok-sok milliméter is maradhat elöl, amibe hátrébb ültethető a ventilátor és a hűtő is. Akár elég is lehet. Tehát majd ha eljön az ideje. 

Futottunk még egy kört a hátsó teleszkópok ügyében is. Illetve én kettőt. Szemezgettem a Jawa telókkal, kérdezgettem a Jawa közeli szakikat, hogy mennyire kemény? De nem sok derült ki, talán csak azt sejtették velem, valamicskével erősebb az MZ-nél. Ez ugyan önmagában bíztató, de már csak egyetlen vásárlásba mertem belemenni. Egy Yamaha XS 360-éra tettem le a voksomat. Középnehéz motor abból a korból, amikor még volt anyag a termékekben.

Autóztunk Csabival érte 150 kilométert oda-vissza, de összességében nem lett veszteséges az út. Ugyanis Csabi elkezdve készülni az utánam következő projektjére (fiának, Olcsinak egy gokart-homokfutó-szerűség lett beígérve), keresgetett olcsó robogót a motorblokkja miatt.

Solton a telóárusnál megláttunk a kertje hátuljában egy Jog-ot Nem is indult a berugó szalajtása miatt, nem is volt túl szép állapotban, cserébe nem is volt drága.

Plusz kivásároltuk még az eladót 4 darab műanyagházas, hibátlan krómozású újszerű indexéből. Ugyan nem voltam száz százalékosan határozott, de azt láttam rajtuk, hogy különbet a boltban sem kapok. Formára meg tökéletesen beillettek a vizionált kész motor összképébe. Viszont a teleszkópok ismét csak nem lettek jók. Az a helyzet állt elő, hogy a legerősebb fokozatában kellő nagyságú ellenálló erőt képviseltek a rugói, de a rugóút annyival rövidebb lett az összenyomott állapottól, hogy simán sikerült ráugrásokkal elérni a teljes összenyomott állapotot. Szóval kényelmes, de alkalmatlan működés lett vele az eredmény. 

Hogy lesz ez a hátsó rugózás megoldva?…

Az én másik köröm a Hardtail Choppers nevű motorépítő műhelybe vezetett. Na, ők nem olyan gányolók, semmi pénzből szögelni akarók, mint én otthon a sufniban. Vérprofi szakműhely, drága szerszámokkal, drága végtermékkel, amik közt profik táncolnak. Igazából tanácstalanságomban és mellette a kíváncsiságomtól vezérelten, no meg egy kérdéssel mentem be hozzájuk. Először beszélgettünk a hátsó teleszkópokról, amikor élőben megpillantva egyet, fedeztem fel, hogy nekem pont ugyanolyanom van, mint amit ők gyakran alkalmaznak az átépítésekhez (katalógus termékként). Fel is ültem az egyik ilyen telóval szerelt vasra. Az sem nagyon akart rugózni, de azért több játékkal bírt, mint nekünk otthon. A különbség a dőlésszögben volt. Mondta is a srác: ha jobban megdöntöm, nálam is javulni fog a helyzet. Ezek nem kényelemre termett darabok, de szépek. És különböző hosszúságban kaphatók. Amiből kiderült: a leghosszabbak egyikét sikerült szereznem, miközben nekem van a legkevesebb helyem. Kínáltak is nekem egy rövid változatot használtban 35’000-ért. De ezt a volument nem telóra költöttem náluk. Megvettem a dízelmotorhoz a fajlagosan mért eddigi legdrágább alkatrészt, a hátsó sárvédőívet 38 tallérért. Ők azt mondták, ez egy nagyon jutányos, tavalyi ár. Most a katalógusokban 45 felett jár.
Ez úgy történt, hogy Csabi fűzött, hadd ne kelljen neki domborítani. Meg tudná csinálni, de nagyon nehéz munka, és angol kerék is kellene hozzá, aminek építése még csak tervezve van a későbbi jövőben – mondta. Beadva a derekam, ezért is mentem még a fent említett motorépítő műhelybe. Kicsit körül akartam járni az árakat e téren. Miután ennél jobbat tényleg nem találtam máshol sem, másnap visszamentem érte. 2 milliméteres anyagból készült, pontosan a mi kerékátmérőnkre. Csak a szélességét kellett igazítania Csabinak egy kis betoldással a sík felületű részén. Erről készítettem is néhány diát.

A formára vágást majd későbbre tervezzük, amikor a motornak már lesz összképe, amihez igazodni, illetve amit érdemben formálni lehet a sárvédő formájával. A Hardtail Chopperes srác azt tanácsolta, inkább háromszor dolgozzak valami kartonpapírból való próbavágásokkal, mint egyszer elrontsam nekiesve a flexszel.

Az utolsó oldalon lezárul egy nagy fejezet: kész a váz, a motor indul vissza a saját műhelyembe. Lapozz!