Látványos eredmények

Csabi jóslata valóban beigazolódott. Ment a munka ezerrel! Hajlítottuk, szabtuk a csöveket. Azért néhol, ha a szükség megkívánta, eltértünk a drótváz adta sablontól. Például a 12-es köracélnál vastagabb ¾ collos csövek már nem engedtek elegendő helyet a csövek közé tervezett hűtőventillátornak.

Improvizáltunk, másképpen íveltük a váz bölcsőjét. Korábban egy ehhez hasonló kialakítás pont nem tetszett nekem, ahogyan ez sem, de Csabi helyre rakott: mit aggódok? Ezen a részen pont nem fog látszani sok a vázból, hisz a hűtő takarni fogja. Hátulról meg a motor vonja el a figyelmet.

A villanyakat Csabi már korábban legyártotta az előre dolgozás keretében. Javaslatára ebből indultunk el, haladva hátrafele, “körbefonva” a blokkot vázzal.

Csabi valahonnan előszedett egy marófejet, aminek a készletét egy lomtalanításon találta, csak már jó régen, így elég mélyre került a süllyesztőben. Méretében majdnem pont az alkalmazott ¾ -es csövekével volt azonos. Persze az ő készlete milliméteres emelkedésű, de fél-egy milli átmérő különbséget nem vesz észre az ember. Szóval azzal gondolta kialakítani az áthatásokat a szebb, és jobb hegeszthetőségük miatt erősebb csőillesztések elérésére. Egész szép lett szerintem.

Esett szó a fórumos beszélgetésben a tank kapcsán egy merészebb gondolatról is. Újraélesztettük a korábban már elvetett megoldást, ahol a tank csövekből készülne. Találtunk ugyanis 76 milliméteres vékonyfalú csövet, így ismét el tudtunk képzelni a gázolajat több, akár 5 darab ívelt csőben, amelyek a felső vázgerinc köré lennének rakva. Egymástól eltolva, pont úgy, mint az egyik korábbi részben bemutatott képen láthattuk egy másik épített motoron. Azzal zártuk a gondolatot, hogy elkészítjük próbából a vékonyabbik ereszcsatorna csőből ezt is, meg talán a két vastagabb, 133-as átmérőjű csőből is a vázgerinc ívét és odapróbáljuk. Ha nem mutat jól, akkor legfeljebb feleslegesen dolgoztunk.

Egyébként átestem életem első AWI hegesztésén is. Egy olyan helyen engedett Csabi a kérésemnek, ahol nem is látszik majd, és nem is jut rá komoly tartószerep. Csabi megkezdte nekem, mutatva a módszert, majd nekem ki is nyitotta az elfelejtett argongázt.

A négy nap munkája végén már egész szépen kezdett alakot ölteni a saját vázunk. Igaz, itt még csak ponthegesztéssel lettek rögzítve az illesztések, a későbbi könnyebb módosítás lehetőségének megtartása érdekében. Viszont mostantól kezdve csak hétvégeken lesz lehetőség a munkára, és még előttünk van a legnehezebb vázrész, a hátsó lengővilla. Aminek az elméleti kidolgozása is hátra van. De lesz valahogy az is…

Folytatjuk!