A sorozat korábbi részei a sorszámokra kattintva érhetők el: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15. és 16. epizód.

Drótszamárnak drótvázat!

Az előző részben sikerült alaposan elkalandozni a drótváz építésétől, pedig az sem állt le. Csak sok mellékes tevékenység, történés vette körül, amik alaposan megosztják az ember figyelmét.

Az igazság az, annyi történés zajlott egymás hegyén-hátán, de nagyjából párhuzamosan, hogy így utólag, a megírásuk alkalmával nem tudom már melyeket milyen sorrendben vessem monitorra. A lényeg, vagyis a legfontosabb: kialakult a drótváz! Szépen haladtam a motor elejétől hátrafelé. Sok helyen harmadik szétvágás után negyedszer is ugyanott hegesztettem össze a vasakat, máskor máshol. Egyszerűen nem bírtam előre látni, mi hogyan adja majd a legszebb összképet. Egy újabb darab felhelyezése után megint csak visszább vágtam az előzőt egy következő ötlet miatt. De látva, hogy a kitalált új forma már nem néz ki olyan jól élőben, mint a gondolataimban, ismét visszahegesztettem.

Ezzel a „hármat előre, kettőt hátra” lépéssorral azért szépen eljutottam az ülésmagassághoz. Ahogy az előző részben egy pillanatra láttunk is már, lehet az ülés alacsony, de létezhet egy magasabb pozíció is. Most már az is kérdés, mi a helyzet a kényelemmel. Tehát eljött a nagy pillanat. Lent a talajon végzett némi üléspózolási próba után első alkalommal fel kellett másznom a motorra, és kipróbálni a különböző ülésmagasságokat. Azonnal körbevillogott a vakuval az asszony…

Az alacsony után kerestem magasabb alátámasztékot az ülés alá. A két magasság közt egyébként a méréseim szerint csak tíz centi adódott. Az egyik 58, a másik 68 centimétert mutatott a talajtól (mármint a motorétól). Mindig is azt gondoltam: mi az a pár centi? Ugyanis még sosem ültem két (viszonylag) egyforma ergonómiájú motoron, amiknek csak az ülésük volt különböző magasságban. Most megtudtam a választ, bizony, nagyon megváltoztatja az “érzetet”. Egészen más ennyi különbséggel. Leírni sem tudom pontosan, ezt érezni kell.

Kényelemre a magasabb mutatkozott jobbnak, függetlenül attól, hogy így a nyakamban a neonvilágítással “motorozhattam”.

Azután mégis az alacsonyabb magasságban mentem tovább a vázzal. Ezt azzal ideologizáltam meg, hogy az alacsonyabb verziónál már mértani határok korlátoznak. Vagyis a helyet kívánó rugózó kerék, valamint a háromszögben az ülés hossza is határt szab. A vékony vasrudakból hiába van egy minimumom, a majdani vastagabb csőméret miatt az eleve magasabbra fog tolódni. Hogy mennyivel, azt most úgysem tudom kitalálni. Majd akkor lesz a döntés, ha pontosan látszik, mik a határok.

Továbbhaladva elérkeztem a hátsó lengővillához. Ahol aztán meg is akadtam. Igencsak hiányos tudásom egyszerűen nem akart kiszolgálni. Rá kellett jönnöm: nem tudom, hogyan épül fel a komoly (súlyú, méretű) motoroknál ez az alkatrész. Persze az MZ lengőkarjának kialakítása megvan, de sejtettem, azzal itt nem sokat érek.

No de ezért vannak a mentorok: mentem azonnal Quattromanhoz! Szerintetek mekkora szerencsém volt? Épp egy Smartot bütykölt, aminek az egyébként motorszerelő tulaja már várt is engem az előzetes telefonos bejelentkezés után. (Quattro mesélt a dMZ-ről neki, amire vélhetően felfigyelhetett, mert tényleg várta az érkeztemet.) Olyan háromarcos műhelybeszélgetés alakult ki, amit végül minden tervezett időt túllépve, én kellett hogy megszakítsak a búcsúzkodással. A közben eltelt 2-3 óra után kiokosodva szabadultam. Megtudtam, hogy nagyon is komoly csapágyazás szokott előfordulni a nagymotoroknál a hátsó lengőkar táján. Sőt! Vissza kell kanyarodni a tizedmilliméterek világába. A váz futóművel való merevsége, pontos kapcsolata igen nagy illesztési pontosságot igényel. Ráadásul még szigorúbb geometriai precizitást! Nagyon komoly tengely szokott lenni az igen merev vázban, általában tűgörgős csapágyakon kapcsolódva a lengőkarhoz. Mivel nekem egy húsz milliméteres vasdarabból sikerült otthon összerakni a próbaverziót, Quattro előkapott valamilyen belső alkatrészt egy első teleszkópból, egy szép fényes belső szárat. Egy névlegesen ugyanilyen átmérőjű edzett (felületű) anyagot, hogy ebből csináltassam. Az csak később derült ki, hogy ennek az átmérője alá illesztett, vagyis 19,85 milliméter. Pont annyival, hogy lötyögött rajta a 20-as tűgörgő. De ez későbbi történés, előbb legyen meg a lengőkar drótból!

A második oldalon elkészül a drótváz, és jöhet a végleges! Lapozz!