Irány Érd!

A hátralevő rész mindössze négy nap eseményeit foglalja össze. Csabi tippje szerint valószínűleg egy egész hónapot fog igénybe venni a váz építése, mert ő csak hétvégenként ér rá. A munkája olyan, hogy hétköznapokon jó esetben este hatra ér haza, ami azt jelenti, esténként már nem nagyon érdemes nekiállni egy-egy órácskára, főként nekem nem érdemes utaznom annyiért napi 80-90 kilométert. Viszont Csabi munkaadója az év végén teljes leállást szokott végrehajtani, ami nekünk azt jelenti: lesz négy egybefüggő napunk, amikor orrvérzésig csak a vázépítésnek élhetünk.

Élményekben, történésekben igen gazdag négy nap volt ez. Nagyon látványosat haladtunk. De először is röviden elmesélem a költözködés eseményét. Önmagában nincs különösebb jelentősége egy utánfutós autózásnak, de számomra volt egy izgalmas része. Persze lehet, hogy most csak nevet rajtam sok rutinos sofőr, én azért vállalom, hogy igenis izgultam, hogyan fogok betolatni Csabi portájára. Mindkét oldalon van 20-20 centi. Ez a hely autóval egyenértékű a Gobi sivatag nyújtotta szabad térrel, de utánfutózáshoz…? Na mindegy, sikerült betolatnom csont nélkül, elsőre, de én azért kihívásnak könyveltem be.

Lényeg, hogy itt vagyunk, megérkeztünk Csabi műhelyébe! Abba a műhelybe, ahova most még állványon ment be a dízelmotor, és elvileg a saját kerekein, saját vázában fog kigördülni egyszer. Azt nem tudom, lesz e olyan állapotban, hogy saját motorja hajtja ki, hisz ez önmagában nem cél, de ülni kell tudnunk rajta, és legalább szájjal berregve, lábbal hajtva gurulni! Kicsit szétnéztem ismerkedésképpen a műhelyben, mi merre található, milyen szerszámok vannak. Persze néhányszor már jártam Csabinál, apróbb dolgokat bütyköltünk korábban, de most azt is tudnom kell majd, hol van a hatos csigafúró és honnan tudok levenni egy új flexkorongot, ha cserélni kell.

Csináltam egy fényképet a rendről. Ha van ennek az írásnak női olvasója, annak most szólók: ez nem az, ami számukra látszik! EZ NEM KUPI!!! Csak minden fontos szerszám elő van készítve azonnali használatra. Persze belátom, az is számít, mi a nézőpontunk, magam is inkább éltem meg kezdetben rendetlenségnek, hisz volt olyan az első napokban, hogy kérdeztem Csabit, hol a 17-es villáskulcs, vagy a pontozó? Mire ő: Az asztalon. Bögd meg…, könnyen mondod, de mivel nem én csináltam ott a „rendetlenséget”, nem is találok ott semmit. Viszont ez pár nap után megváltozott, mire minden szerszám volt már egyszer a kezemben, én is tökéletesen eligazodtam a műhelyben.

Találtam viszont egy csapágyat. Azt mondta Csabi, a darálóhoz hozta a méhtelepről. Nehéz manapság jó minőségű anyagból késeket szerezni (minden kínai), így hát az ősi (egyébként is olcsóbb) megoldást választotta. Kikovácsolja majd a csapágyház anyagából. Megmutatta a kerti „minikohót”, ahol kokszon izzásba hozva, addig kalapálja, míg elhűlés miatt újra tűzre nem kell rakni. Mindezt addig ismételgeti – mondta el -, míg a kívánt új végformát fel nem veszi az anyag.

No de beszéljünk inkább a vázépítésről! A motorátszállítás előtti estén merült fel a kérdés, hogyan lesz nyitható a váz a blokk ki-be szerelhetőségére? Ahogyan másnak! Kikerestem a lengyel Macko egyik alkotását. (Két Daihatsus dízel blokkal szerelt motort is épített, és a dízel Uraljával már több tízezer kilométert tett meg. Érdemes elolvasni egy fordító program segítségével a munkásságát!)

És tényleg! Pofon egyszerű, adoptáltuk a mi vázformánkhoz a megoldást, ahol csak azt kellett eldönteni, milyen forma legyen a csatlakozó felület. Erre rajzoltam néhány “dízel betűt”. Majd egyetértve azonnal ráböktünk a legíveltebb “D” betűformára, még ha a sok ív miatt nyilvánvaló is, hogy a legmunkásabbat választottuk. Jó vastag anyagból szándékoztunk kivágni, amihez muszáj volt egy sablont gyártani, amely mentén aztán a lángvágó pisztolyt Csabi vezetni tudta. Egy ilyen darabnak a gyártását pár képben is el lehet mesélni: 

Egyébként ezt nem számítva a vázépítés első lépése volt, hogy kiszabadítsuk a drótvázat. Láthatóvá kellett tenni rajta minden részét, hiszen kellett tudnunk olyan két pontja közt is méretet venni, amelyek közt (mondjuk a motor miatt) nem lehetett kifeszíteni egy mérőszalagot. Motor kiemel, kerekek, villa eltávolít, ezután pedig elvehető maradt a csupasz drótváz. Így történt, hogy a helyiség egyik sarkába került kiállítási darabnak, ahova rendszeresen fordultunk minden alkalommal, ha kellett róla méretinfó.

Megragadott egy gondolat a fenti kép miatt, írtam is a kedvenc fórumomra egy pár sort róla, amire Csabi is válaszolt.

plzltn: Érdekes ez a kép annyiban, hogy nekem is újat mond, mint bárkinek, aki elsőnek pillant rá. (Illetve mondott, amikor elkattintottam.)
Ugyanis még én sem láttam így saját épített (drót)vázamat, hiszen rajta, a motoron készült el. S most először pillanthattam meg én is, milyen is lesz egyébként a vázunk. Ez egy érdekes gondolat…, érdekes fordulata az építésnek…bele is fogom írni a blogomba… 🙂 Ki hitte volna, hogy saját munkámban van számomra is elrejtett eredmény. Egyébként ha el tudnék tekinteni az egész építéstől, mint komplett munkától (mint ahogy nem tudok), és csak ezt a részletet kellene esztétikailag véleményezni, akkor én is kívül állóként tudnék véleményt alkotni róla. Amúgy gondoltunk egy merészet Csabival a tankot illetően. Pontosabban kettőt is, amiből az egyik még fennáll mint lehetőség… 😉

Csaba110: Ma hamar tönkretettem pár havi munkádat, ahogy a gépállatot szétszedtük darabokra. De holnap már remélem, látszatja is lesz a váznak.

A negyedik oldalon a hátsó futómű kivételével elkészül a DaiRal váza. Lapozz!