2011. augusztus 20, szombat

A relatív könnyű táv és a késői fix érkezési időpont miatt csak fél tizenkettőre terveztük az indulást. Jó döntés volt ez egyéb szempontok miatt is…

A gyors délelőtti meetingen a napi aktualitásokra tértünk csak ki. A GPS track már előző nap elkészült, fel is volt töltve a készülékekre. Tisztázni kellett a pontos programot és az időtervet, hiszen pontban 19 órakor kell majd begurulnunk a Kossuth térre.

Indulás után a megyehatárig az előző napi rendőrökkel gurultunk együtt, egy csoportban, előzés nélkül. Az élénk szél és a napsütés próbára tette a kerékpárosokat, de az időtervet tartva mégis remekül haladtunk. Ladánybene, Dabas és Ócsa volt a három szalagkötési és egyben frissítőpont, Soroksár pedig a nagy összeváró pont, a 850 kilométeres táv utolsó frissítőpontja. Útvonal-biztosítási feladatunk nem sok volt, de mindig adódott valami. A legszebb feladat a macskamentő akció volt, Karcsi és Norbi esélyt adtak a HT cicának a túlélésre.

Soroksáron több csatlakozóval is kiegészült a csapat, becslésünk szerint mintegy 200 kerékpáros indult a belváros felé. A HT résztvevők egyenpólóban, homogén drapp mezben, kívülről is az összetartozást mutatva haladtak végig a Soroksári úton. Őket követték színes mezben a frissen csatlakozók.

Szerencsénk volt a rendőrmotorosokkal, vezetőjük egyben oktatónk, a RiLi iskolában vezetéstechnikai mesterünk. Szinte teljesen szabad kezet kaptunk, a hat rendőrmotorossal a mi két GS-ünk szinkronban lánctalpazott. Motor1 maradt a mindenkori felvezető, öt társunk pedig – akik Soroksártól csatlakoztak – a menetoszlop végét segítették a haladásban.

Szinte óramű pontossággal érkeztünk az Alkotmány utca felől a Parlament előtt felállított HT kapuhoz. A három motor elöl szinkronban tette meg az utolsó métereket, nyitották a tömeget az ünnepelt kerékpárosok előtt. A kapun áthaladva a Parlament főlépcsője előtt állítottuk le a hűséges motorjainkat: a Honda CB1300 (“bivaly”) Jimy vezetésével a motor1, a BMW R1150 GS Adventure ill. GS (“a két tehén”), István és jómagam vezetésével a motor2 és motor3. A túrán mintegy 1’000 kilométert szolgáltak a vasak, számukra szélsőséges körülmények között, hűségesen. Melegben, lassan, néha lépésben, de olykor száguldva, aszfalton, sárban, murván, patakban, koszosan, tisztán, szólóban és utassal, felfelé és lefelé, éjjel és nappal.
Küldetésünk ebben a pillanatban lejárt. Amit vállaltunk, hogy biztonságban vezetjük végig a kerékpárosokat a 850 kilométeren, teljesítettük. Eltévedés, baleset, kritikus közlekedési helyzet nem volt. Igyekeztünk a vállalásunkon túl is adni, igyekeztünk felismerni helyzeteket, igyekeztünk segíteni a megoldásban. Egyetlen szempont vezérelt mindhármunkat, hogy a kerékpárosok élményekkel gazdagodva, gondtalanul, elégedetten és épségben tehessék meg Gyimesbükktől Budapestig az utat.

A mai napon a mezőny által megtett út 92 kilométer.

A beszámoló végére kívánkozik még az utolsó három óra krónikája címszavakban: öltözés, kaja, fotózás, Parlament, himnuszok a Szent Koronánál, koccintás és tűzijáték. Este tíz óra felé a tér kiürült, a kerékpárosok hazamentek. A teheneket púposra pakolva cuccainkkal szinte utolsóként hagytuk el a Kossuth teret, már sötétben. Ahogy 11 nappal ezelőtt ugyaninnen elindultunk, szinte ugyanúgy, de belül megszámlálhatatlan élménnyel gazdagodva és 2’500 kilométerrel gazdagítva motorjainkat tértünk haza a 2011-es Határon Túra végeztével.

Zárásul a köszönetnyilvánítások: elsősorban Istvánnak és Jimynek a nem mindennapi helytállásért; Sandrónak mindenért; Zsoltinak, Heninek, Dórinak a szervezésért; Máriusznak, Karcsinak és a vuelta stábnak; Erikának és csapatának a frissességért, Hápinak és csapatának a túravezetésért, Tádénak és Robinak sokmindenért; Norbinak a felvezetésért; Szerviz1 és 2-nek a kerók egészségéért; Gábornak a csomagszállításért és a mobil garázsért, és végül, de nem utolsó sorban a sok-sok kerékpárosnak az elismerő szavakért, a kézszorításokért.

Motor3