Az utolsó nehézség, és annak megoldása

Most a pontosságra kell csupán törekednem, esztétikázni ráérek a végén is. Alakul valami, kezd formát ölteni az új házasítás, a DaiRal. Vagyis a Daihatsu-Ural…

Persze innen még egy rakás szerelés következett. A blokkot is fel kellett újra szerelvényezni az apróságokkal. Tankot kellett applikálnom valahogy az állványra, és a hűtőrendszert is újra fel kellett építenem. Nem beszélve a kipufogó-csonkba érő önindítóról. Ja! És egy kémény is kellett rá, ha nem is hangtompítónak, de legalább füst el-irányítónak. A turkálóban találtam a fűtéstémájú munkáimból, maradékként. Ötnegyedes fűtési csődarabok.

Azt hittem, minden meg is van az indításhoz. Komplett a vas, igaz most csak a funkcionalitás volt a cél, az nem érdekes, hol van a hűtő, és milyen csövekkel sikerült a vízkört összerakni. 

Csakhogy abban nagyot tévedtem, hogy minden rendben működik. Következett a fekete leves. Előre szólok, ez most ciki lesz. Aki nem bírja a megaláztatásomat, az ugorjon e poszt végére. Nagyon durva történés következik. Beindítottam a motort, és a következő olajfröcskölést kaptam a képembe.

Most meg mi történt? Rossz az olaj benne? Igen, kidobtam a Daihatsu eredeti motorolaját, mert addig pancsoltam vele, míg a nagy része kiömlött. Begurultam, és megváltam tőle. Nem hiszem, hogy ennyit számít, de én bizony erre a próbaindításra a dízel Kangoonk 15’000 kilométert futott, lecserélt fáradt olaját tettem bele. Na de az is dízel, ráadásul egy minőségibb fajta olaj. Ennyire nem mehetett el a viszkozitása, akkor a Kangooban is galibát okozott volna. Végül elugrottam a madaras teszkóba 1’000 forintos olajat venni. (Ez az 5 literes flakon ára…) Semmi, azzal is dől kifelé az olaj a kartergáz csövén, ha megforgatom a motort. Csabi is átjött megnézni. Azt mondta, az sem normál, hogy néha egy-egy pöffenetben fehér füst is kigomolyog a kéményéből. Na de ha víz kerülne az égéstérbe, annak mi köze az olajtérhez? Amúgy meg semmi baja a víznek, nincs benne buborék, nem is fogy. És az olaj sem vizesedik, vagy habosodik. (Bár ez nem derülhet ki egy ilyen rövid kisfilmből, de higgyük el.) Végül, szégyen, nem szégyen, én bizony megkérdeztem Imit, és már majdnem felhívtam Quattrot is.

Szerencsére előtte még mailben megkérdeztem egy régi internetes ismerőst, akit az index fórumainak berkeiben kormi07-nek ismerhetjük. Válasza a szelepdekniig történő megbontásra sarkallt. Aminek során sikerült rájönnöm, mekkora láma vagyok. Egy ötéves gyereknek is több sütni valója van. Kérem szépen, a dekni tetején a sapka két részből áll, amelyek egymáson elfogathatók. Nem is mindegy, melyik milyen pozícióba áll, éppen ezért van is egy jelölés mindkettőn, hogy egymáshoz képest beállítható legyen a viszony. A felsőt meg úgyis a jó állásba tennénk az eredeti környezetben, a kocsiban. A légszűrő felé. Én most viszont össze-vissza forgattam, hogy a kivezető cső az aktuális körülmények szerint a legelőnyösebb irányba álljon. Egy darabig még forgattam alatta a sapkát is, hogy az legalább maradjon a kijelölt eredeti irányba, de aztán megfeledkeztem róla. Naná, hogy a kijáratot biztosító nyílás a rossz irányba fordult, s egyenesen beleverte a vezérműtengely egyik bütyke az olajat! Nagy fordulatra többet is, a nem kevés kartergáz meg alaposan kicsapta.

Nem is minősítem magam…

Na de akkor, hogy ezt a dolgot is megoldottuk, mi következik most??? Mi a dolgom? Telefonálni a videós havernak, jöhet forgatni…

Folytatjuk!