Smart kilőve…

Néhány nappal később le is zártam magamban a Smart kérdést, a műhelyben hallottak lelomboztak. Több érv is szól ellene, de Quattroman szerint a motorvezérlő hekkelésével van a legnagyobb baj. Ő nem tud róla, van-e valaki, aki átírná a programot benne. Mert ugye négyhengeresekhez rengetegen értenek és több szoftver is letölthető a vezérlőjéhez, de a háromhengeres egyedisége, ritka előfordulása, ergo a potenciálisan kevés megrendelő miatt nem igen van hozzá alkalmazás, vagy nem tudom megfizetni. Úgyhogy zárnom kellett a Smart kérdést.

plzltn
Kedves Smartosok! Némi gondolkodás után, nameg a kapott segítő infók, Quattroman-nal tett hosszú szakmai megbeszélés után úgy döntöttem, számomra elérhetetlen a kis diesel beépítése a tervezett motoromba. El kell, hogy felejtsem! Azt viszont azt nem kell elfelejtsem, nem is fogom, hogy milyen segítőkész emberek voltak itt. Köszönök mindent! Legközelebb…:-)

Quattroman
Sajnálattal olvasom, pedig reménykedtem hogy kitaposol egy ösvényt az egyedi motorvezérlő gyártásához, és nekem már csak sétálgatni kell rajta :DDD

Nem jött össze, pedig lelkesen fotóztam és vittem a kis rugós súlymérőmet. Quattro szépen összeszedte a képeken látható blokk összes kiegészítő alkatrészeit, amiket leméregettem. Azt mondta, 100 kiló alatt kell ennie. Már nem emlékszem dekára pontosan, és volt benne valami alkatrész, amiből csak a benzinesét mérhettük le, mert a dízelét már eladta, de 90 körül zártunk.

Következett Robinak, a vizslának háza, az Opel. Szegény, már visszafordíthatatlanul lelakta a hátsó ülést, illetve a belsejét – nagyon szerette. Hogy miért, annak megértéséhez mindenképen szeretném elmesélni, hogy egykori barátnőm találta az erdőben egy fához láncolva. Szemmel láthatóan jó állapotban, de szándékosan kikötve, hogy megszabaduljon tőle valaki. Városi, idomított kutya lehet, mert vezényszavakra reagál, a pacsit ad mozdulatot felismerve ő is lábát nyújtja, sőt mindenképen a házba akart már akkor is bemenni. Amikor kinyitottam a kocsi ajtaját, ő már furakodott is, hogy beszálljon. Az autóban prímán utazik, testét az ülésnek feszítve, állát a háttámlára téve kipeckeli magát a kanyarok ellen. A fülébe tetovált szám alapján az Ebtenyésztők Szövetsége hozzásegített a bejegyzett gazdájához/tenyésztőjéhez, aki egy látogatás során elmondta a korai, az eladását megelőző előéletét, meg hogy a vizslák végtelen izgágasága, mozgásigénye, hektikussága miatt sokan képtelenek együtt élni vele. Nem is való igazából a városba, nem kis feladat a vizsla tartása. Na, ezt én is megéltem. A kertben szétszedett dolgok, a végleg „rendbe rakott” fa bejárati ajtó, a műhelyben széttépett zsinórok bizonyították az állítást. Rövid idő múlva a barátnő lelépett, Robi meg maradt. Úgy tudtam őt kizárni a lakásból, hogy az éppen lejáró műszaki miatt végleg „C” vágányra rakott Opelt megnyitottam neki a kertben, amit boldogan birtokba vett, kevésbé neheztelve a kint töltött éjszakák miatt; a végén megszokta. Tél vagy nyár, ő kitartott „kutyaháza” mellett.

Robi mostanáig boldog Opel használó volt. 13 évesen elérte őt a teljes süketség és a mozgáskorlátozottság. Már nem képes bemászni a kocsiba, sőt, a lábra állás is komoly előkészületeket igényel neki. Így hát felszabadult az Opel, amiért egyébként évekig zaklattak az utcabeli „vasügyi szakemberek”. Mindig ígérgettem nekik, ha nem kell majd a kutyának, vihetik. Na, ez mostanában van. Beindítottam és az utolsó útjára indultam vele a boncasztalra, a garázsba. Egyébként pöcc-röff kelt életre fél év állás után is – végül is csak 82-es a vas. Most lekerült róla a sallang. Lemértem a motor súlyát, 121 kg. (Viszont akkor mi 130 kg a Multijeten?) Ah, gondoltam, hogy nehéz lesz. Ebből faragni egy motorkerékpárt? Kemény, de azért egy kis pózolásra alkalmas.

A következő oldalon – ha nehezen is – de megszületik az elvi döntés. Lapozz!