A sisakban bemelegítés jelleggel lemotoroztam a 48 órás teljesítménytúrát, majd a BMW 24 órását. Ekkor történt az egyetlen módosítás is rajta, hiszen beszereltem egy Starcom sisakbeszélőt. Mivel nyitott sisakba valót nem sikerült beszereznem, egy zárt fejvédőbe gyártott holmi került bele, meglehetősen tákolmány jelleggel (ahogy az a verseny előtti este sebtében összeállt). Persze úgy van azóta is, így a kedves olvasóktól és az X-Lite valamennyi dolgozójától ezúton is elnézést kérek a head-set látványáért. (Funkcionalitását tekintve szerencsére tökéletes.) Az X-402GT le lett tesztelve a legmelegebb napokon (na jó, Afrikában nem jártam vele…) és mostanság már fagypont alatt is. Így azt hiszem, egészen kerek képem alakult ki róla.

Komfort, mert az talán a legfontosabb

Amikor egy sisak egy kicsit is nyomja valahol az embert, azt gyakorlatilag nem lehet elviselni. Szerencsére az X-Lite az egyik legkényelmesebb tökfödő, amely valaha a fejemen töltött hosszabb időt. Sehol nem nyom, de nem is tág, vagyis nagyszerűen illeszkedik. A bélés kellően puha ahhoz, hogy elérje a legmagasabb komfortszintet (ebben a tekintetben én még a Schuberthek elé sorolnám), azonban nem túl lágy az anyaga, így nem tágult semmit a közösen megtett mintegy tízezer kilométer során (ilyen tapasztalatom például az Uvexemmel volt). Jól bírja a nagy sebességet is, még szélvédelem nélküli motorokon megtett jó néhány tempós kilométer után sem éreztem, hogy tágulna a bélés. Más fejvédőknél már futottam bele hasonlóba, volt hogy egy Balatonról történő hazasietés után az egész sisak lötyögött rajtam. Ez szerencsére nem.

A viselési kényelem nagyon fontos része a zajkomfort. Ezen a téren alapvetően elégedett vagyok a GT-vel. Igaz, ez csak betett állvédővel igaz. Amikor simán nyitott sisakként hordtam, meglehetősen nagy zajt tapasztaltam (érdekes, hogy a Nolan N43Air esetében éppen fordított a helyzet, így azt mostanában minden biztonsági ellenérzésem dacára leginkább állprotektor nélkül használom). Amikor bent van az X-Lite álla, felhajtott és lecsukott plexivel egyaránt a jobb zárt bukók szintjén van. Az egyetlen eset, amikor nem voltam kibékülve vele, az a nagyobbacska oldalszél volt. Ilyenkor ugyanis egy egészen mély tónusú zaj váltotta fel az addigi suhogást, az pedig igencsak kimerítette a kellemetlen fogalmát. Hogy az oldalszél tehetett az összes ilyen esetről, azt ékesen bizonyítja, hogy mindig csak az egyik fülemet bántotta a dolog.

Az éltető levegő

Valamikor évekkel ezelőtt vettem egy olcsó nyitott sisakot, hogy majd milyen jó lesz az városba, nem lesz olyan zárt, mint a „rendes” bukóm. Utóbb derült ki, hogy beleválasztottam egy olyan darabba, aminek semmiféle szellőzése nem volt. Illetve igen, de csak kamuból, azaz a külső nyílás megvolt, de nem jutott be a levegő. Így a meleg városi napokon folyton úgy vettem le a holmit, hogy egy merő víz volt a hajam. El is adtam hamar… Azóta viszont igen érzékeny vagyok a jó szellőzésre a bukósisakok terén.

A nemzetközi teszteken (amelyeket megnéztem) egyedül ezen a területen kapott közepes minősítést az X-402GT. Egyet is tudok érteni a kollégákkal. Amikor betesszük az állvédőt és teljesen lezárjuk a hatalmas vizort, hiába van két befúvó nyílás az állon és ugyanennyi a homlokrészen plusz a fejtetőn is, meglehetősen nehezen mozdul meg a levegő a bukóban. (A legfelső szellőzők hatékonyságát nagyban növeli, ha kicsit oldalra fordítjuk a fejünket. Na de az nem egy állapot, hogy ha balra nézek, a koponyám bal felét tudom szellőztetni, ha jobbra akkor meg a jobbat…) Ezt csak tetézi, hogy a nagy sisakplexi miatt fokozott üvegház-hatás és ezzel együtt komoly hő is jelentkezik. A megoldást én a nagyszerű belső napszemüvegben találtam meg. Ez ugyanis teljesen lecsukott állapotban annyira jól zárja le a légörvények útját, hogy simán elmegy sisakplexinek is. Így a meleg nyári napokon (amikor jellemzően amúgy is süt a Napocska) felhajtott külső és lecsukott belső plexivel motoroztam.

A második oldalon a fellelt hibákat sem hagyom szó nélkül. Lapozz!