Azok az apróságok…

A belső napellenzőt már szembedícsértem, így hadd jöjjön vele kapcsolatban egy apró kritikai észrevétel. A mozgási tartományának legalsó állását csak a mozgató kar igen nagy erejű tolásával tudjuk elérni. Ez nem feltétlen baj, hiszen így a teljesen zárt állásban olyan fixen áll a plexidarab, hogy véletlenül sem rezeg a menetszéltől (arról nem is beszélve, hogy fel sem nyílik), vagyis tényleg hordható a sisak úgy, hogy ezt használjuk szélvédőként. (Az anyagminősége egyébként remek, hiszen rengetegszer pucoltam meg a bogaraktól, és egy apró karc nem sok, annyi nem esett rajta. Igaz, hogy mindig hordok magammal speciális, erre való habot és papírtörlőt.) Viszont a lecsukás és a felnyitás is olyan nagy erőt igényel, hogy az már-már elfordítja a sisakot az ember fején.

Szinte ugyanez igaz a nagy vizorra is: a legalsó, teljesen zárt állását egy kis pöcök rögzíti a bal oldalon. Ugyan a mozgatófül is itt található, mégis igen nagy erővel lehet csak a legalsó (vagyis teljesen zárt) állásba pattintani a plexit. No és nyilván onnan kimozdítani is, vagyis a felnyitáskor is szinte a fejünkről kell letépni a fejfedőt. Lehet, hogy mindezek a versenyfejvédők gyártásának a folyományai. Utcai viseléskor kicsit zavaróak és fölöslegesek, persze gond nélkül együtt is lehet élni velük. Amennyiben rendszeresen közelekdnék nagy sebességgel egy idomzat nélküli motorral, lehet hogy még hálás is lennék értük.

A kékfog, illetve annak hiánya

Az egyetlen okom, amiért nem folyamatosan és egész szezonban az X-Lite X-402GT-t hordtam, igen egyszerű. Ezt a sisakot eleve a hosszabb túrákra szántam, amikor az utassal való beszélgetés és/vagy a PMR miatt szükségem van a Starcom kommunikációs rendszerre. Mivel pedig egy bukóba két független head-setet beépíteni elég körülményes, ebbe a sisakba nem kértem bluetoothos kommunikációt. Viszont a mindennapi, jellemzően budapesti közlekedés során számomra fontos a telefonos elérhetőség (a mai gazdasági helyzetben kimondottan hátrányos mindenkit állandóan visszahivogatni), ilyenkor inkább elővettem a jól bevált Nolanomat. Ráadásul az X-Lite saját sisakszettjének olyan finom kis pálcás mikrofonja van, ami kifér az erre a célra kialakított nyíláson, az utólagos holmi pedig nem. Így azt kénytelen voltam az arcpárna mellett kivezetni, így viszont egy darabig meglehetősen nyomta a bal fülemet a sisak. A problémát persze később megoldottam, de legközelebb lehet, hogy inkább egy teljes kékfogas kommunikációt organizálnék a fedélzetre…

Köszönöm, marad!

Egy szó mint száz: a megtett kilométerek során arra jutottam, hogy hosszú távon is megtartom az X-Lite sisakját. Ennek fő oka az egyik legnagyobb előnye, amit mintha még nem is említettem volna (bár az első róla szóló cikkben már leírásra került): a hatalmas látómező. Nem csupán oldalirányban, hanem főleg lefelé. Ez pedig a térképhasználatot is tartalmazó túrázások során hatalmas pozitívum. A crossover sisakban úgy néz az ember a tanktáskára, hogy közben alig veszi le tekintetét az útról. Egy magasabb állvédőjű bukóban ugyanez a fej teljes lehorgasztásával lehetséges, amikor is tuti hogy egy kockát nem látok az előttem levő dolgokból. Mennyi ideig is nézeget az ember egy térképet? Tíz másodpercnél rövidebb időt a leggyorsabb szemű és felfogású motorosnak sem szavazok meg. Ha pedig mindez országúti tempónál történik, gyenge 250 métert hasítunk teljesen vakon. Fél perc esetén (kicsit eltévedtünk éppen) pedig másfél kilométert! Azt hiszem, nem ragozom tovább a témát… Összességében nagyon jó a sisak, ennél többre én nem vágyom!