Nagyon sokáig hiányzott a 250-es kategória a motorok piacáról. A közelmúltban azonban szaporodni kezdtek az ekkorka motorok, a Honda VTR250-esét már korábban kipróbáltuk. De miért van ekkora szükség a negyedliteresekre? A 125 és az 500 köbcentiméteres gépek közötti űr sokkal nagyobb annál, mint amit így elsőre gondolnánk. Egy nyolcadliteressel állandóan nyélgázon megy az ember, és ha városon kívülre merészkedünk vele, rögtön kevésnek bizonyul a végsebessége is. Emiatt aztán a fogyasztása sem nagyon marad el nagyobb testvéreitől. Arról nem is beszélve, hogy egy kamion is megy annyit, mint ő. Tulajdonképpen örülhetünk neki, ha nem mi vagyunk a forgalmi akadály.
Egy negyedliteres gép viszont teljesen más. Azzal már hosszú ideig fel sem merül, hogy kevésnek bizonyulna. Városban jobban gyorsul, mint a legtöbb autó és a kamionok megelőzése sem jelent kihívást. Tudom, hiszen évekig jártam egy negyedliteres motorral. Az is egyhengeres, huszonpár lóerős kis gép volt. Mindig vigyorogva szálltam le róla, és bár álmodoztunk nagy erős nyugati ( vagy távol-keleti) motorokról, de sosem éreztem kevésnek. Persze ebben szerepet játszott az is, hogy az egy teljesen más világ volt. Egy autó75 lóerővel már menő volt, azt pedig nem is tudom, hogy volt-e akkoriban valakinek száz lovas járgánya a környezetemben. Viszont tisztában vagyok vele, hogy az idő sok mindent megszépít. Lehet, hogy csak akkor volt olyan élvezetes egy negyedliteres? Ma már vajon tényleg minden más? Nézzük, hogy mire elég 26 lóerő 2011-ben.
Közeledve a géphez egyet kell értenem azzal, amit a Honda mond róla: „Az agresszív vonalvezetésű fejidom és szélvédő félreérthetetlenül jelzik a gép szupersportos jellegét.” Ehhez még hozzájön a látszatra hatalmas kipufogó és a már ránézésre is sportos üléspozíció által keltett előítélet, amely alapján az ember valami húszezres fordulaton járó vadállatot vár, amellyel már az első elindulás sem megy gumifüstölés vagy egykerekezés nélkül. Ehelyett kissé kiábrándító, ami a motor beindítása során történik. Eleinte nem is tudtam összerakni a dolgot. Olyan volt, mint amikor először láttam Amanda Lear-t. (Vagy akik nem tudják kit hallanak a Kinder Bueno reklám alatt, gondoljanak Anastaciara.) Egy szép szőke lány, akinek egy néger van a torkában.
Itt egy szupersport gépet láthatunk, ami egy enduró hangján szólal meg. Sőt! Az hagyján, hogy úgy szólal meg, de úgy is megy. Erre nem lehet azt mondani, hogy tol a gép, vagy hogy húz. Erre csak azt lehet mondani, hogy lököd. Mintha egy légkalapács gyorsítana minket. Persze a légkalapács a fordulatszám emelkedésével átvált először ütvefúróra majd rezgőcsiszolóra, végül pedig olyan 7’000 környékén teljesen kisimul, de egy szupersport motor hangjának előcsalogatására kevesebb az esélyünk, mint Anastacianak a szopránra. Emiatt aztán az embernek két lehetősége maradt. Az első, hogy óhatatlanul is állandóan pörgeti a gépet, ami amúgy teljesen felesleges, hiszen felül sem megy sokkal jobban, vagy másként fogalmazva alul is egészen nyomatékos, nem igényli a kínzást. Vagy második lehetőségként megbarátkozik a gondolattal, hogy újdonsült barátjának elcserélték a kabátját a ruhatárban, és igyekszik nem törődni a látvánnyal, hiszen ettől eltekintve teljesen élvezetes percekkel tud megajándékozni az új társ.
Még akkor is, ha nem a kabát az egyetlen ami furcsán áll szegénykén, hanem valószínűleg a cipő is nyomhatja a lábát. Csak ezzel lehet magyarázni ugyanis azt a viselkedést, amit menet közben produkál. Az első teleszkóp ugyanis mind előfeszítését, mind csillapítását tekintve kevésnek bizonyult. Ezzel még meg is lehetne barátkozni talán, de a hátulja még ennél is rosszabb. Ott egy nagyon feszes rugót találunk ugyanúgy alulcsillapítva. Elvileg lehetőség van az előfeszítés állítására, de ez inkább csak elvi lehetőség, ugyanis nekem nem sikerült a hozzá adott körmös kulcs segítségével ezt végrehajtani. Egyszerűen nincs elegendő hely ehhez a rugóstag környékén.
Pedig az üléspozició is hívogat a kanyarvadászatra. Hiszen ugyanolyan helyzetben szemléljük a világot, mintha valamelyik nagyobb testvéréről tennénk ugyanezt. Normálisan, nyújtott karral ülve azonban olyan érzés ezen a motoron lovagolni, mintha egy hatalmas megvadult éticsiga hátán tennénk ezt. Érezni a nagy púpos tankot, de előttünk csak a két tükör és annak a szára látszik. Minden máshoz már el kell fordítani a fejünket. Így akkor is, ha egy pillantást szeretnénk vetni a pici, ám minden lényeges információt megjelenítő műszeregységre.
A fék hozza a Hondánál már megszokottakat. A kétdugattyús első féknyereg egyik dugattyúját és a hátsó féket a pedállal működtetjük, míg a maradék dugattyút elöl a fékkarral. Most azt mondom, hogy jól jön hátulról a rásegítés, mert az első fék a szokottnál – és a motor méretei alapján vártnál – nagyobb erőt igényel. Persze nem mondom, hogy csak erőskezű férfiak tudják lassításra bírni barátunkat, de picit azért könnyebbre számítottam. Ami viszont jól eső érzéssel tölt el az az, hogy újdonsült cimboránkat nem kell gyakran itatni. Bár egy szuszra képes elnyelni 13 liter jóféle nedűt, de utána biztosak lehetünk benne, hogy bő 350 kilométeren keresztül nem fog újra követelőzni.
Végezetül nézzük, mi is a válasz a bevezetőben feltett kérdésre. Vagyis 26 ló ereje elegendő-e a harmadik évezred elején egy élvezetes motorozáshoz? Azt kell mondanom, hogy igen. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy kiknek is készült a kis CBR, akkor különösen.
A motor minden porcikáján látszik, érződik, hogy az egyszerűség volt a fő tervezési szempont.
Nincsenek bonyolult műszaki megoldások, nincsenek meglepetések. Egy-két könnyen, gyorsan orvosolható bakitól eltekintve egy abszolút kezes és őszinte géppel állunk szemben. Jobban húz a pincéből, mint némelyik hatszázas és cserébe nincs váratlan teljesítményrobbanás sem. Bár utast és csomagokat csak áldozatok árán szállíthatunk vele, de tényleg ideális társ a reggeli ingázáshoz és tökéletes aszfalton a hétvégi vágtához.
A hangját ugyan meg kell szokni, de tegye fel a kezét aki képtelen lenne együtt élni Anastaciaval csak azért, mert nem képes szopránt énekelni!
Következnek a műszaki adatok, lapozz!
|
Honda CBR250R
|
Erőforrás
|
|
Motortípus
|
Vízhűtésű, négyütemű, 4 szelepes DOHC egyhengeres benzinmotor
|
Hengerűrtartalom (cm3)
|
249,6
|
Furat x löket (mm)
|
76 × 55
|
Sűrítési viszony
|
10,7:1
|
Keverékképzés
|
PGM-FI elektronikus üzemanyag-befecskendezés
|
Teljesítmény (kW/LE/rpm)
|
19,4/26/8’500
|
Forgatónyomaték (Nm/rpm)
|
233,8/7’000
|
Indítás
|
Önindító
|
Erőátvitel
|
|
Sebességváltó
|
Hatfokozatú
|
Szekunder hajtás
|
O-gyűrűs lánc
|
Felépítés
|
|
Futómű elöl
|
37 mm átmérőjű teleszkópok, 130 mm rugóút
|
Futómű hátul
|
Pro-Link központi rugóstag, 104 mm rugóút
|
Első fék
|
296 mm szimpla tárcsafék, kétdugattyús féknyereg, opciós ABS
|
Hátsó fék
|
220 mm tárcsafék, egydugattyús féknyereg, opciós ABS
|
Gumiabroncs elöl
|
110/70-17 M/C
|
Gumiabroncs hátul
|
140/70-17 M/C
|
Méretek
|
|
Hossz/Szélesség/Magasság (mm)
|
2’030/709,5/1’127
|
Tengelytáv (mm)
|
1’369
|
Ülésmagasság (mm)
|
780
|
Szabadmagasság (mm) | 148 |
Üzemanyagtartály térfogata (l)
|
13
|
Menetkész tömeg (kg)
|
161 (ABS-szel 165)
|
Ár (forint, 2011. november)
|
1’148’000.- (ABS felára 100’000.-)
|
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
A mai forgalomban sajna egy ilyen motorral elég sok kellemetlenség érheti az embert, de A pontból a B pontba jutni teljesen tökéletes
EKO! elég nyomatékos a motor, vagy csak elírás? 😉
Hát én azt tapasztaltam hogy azért a 125-ös egy 120Kg (nálunk két személlyel) körül is hozza a 80-100-at az esetek többségében, a fogyasztása meg bőven 3 liter alatt marad….persze a nyélgáz megvan és az előzés is macerásabbb.
Aki meg csak városban használja annak meg nem gond a végsebesség.
Jó kis motor ez, bár én most is úgy látom hogy egy “500-assal” szemben nem alternatíva, egy 30-40 lóerős (sőt ma már erősebbek is) motor sem fogyaszt lényegesen többet (vagy semmivel) de jobban megy és az is lehet Ak…és akkor utas meg csomag is belefér könnyen.
Még az olcsóbb fenntarthatóságban sem vagyok annyira biztos.
“A mai forgalomban sajna egy ilyen motorral elég…” Remélem manko, ezt nem gondoltad komolyan. Egy ilyen motorral röhögve. De még én is a kis robogómmal. Röhögve közlekedek a Vácin, meg a Szentendrein, meg az Árpád hídon. Pedig nincs tuningolva. Csak tudni kell használni! Ez a ‘kis’ Honda pedig tökéletes arra, amire ki lett találva. Ha most kéne kezdenem a motorozást, tuti, hogy egy ilyen géppel állnék neki.
“Nagyon sokáig hiányzott a 250-es kategória a motorok piacáról.”
Európában és az USA-ban(bár ott kevésbé).
Ázsia,Óceánia és a “fejlődő” országok el voltak-vannak látva a frankó kis japcsi gépekkel.
A CBR250 városi és város környéki szaladgálásra szerintem teljesen elég.
Én a városon kívüli közlekedésre gondoltam, de a városban evidens, hogy tökéletesek csak messzebbre kényelmesebb egy nagyobb masina
Talán emlékeznek rá páran, régebben a gyártók csináltak olyan motorokat, mint a CBR250RR. Négy henger, 40 lóerő, technikai csemegék, igazi mini superbike… Persze nem volt olcsó.
Volt idő, amikor a tartalom győzött a költséghatékonyság felett. Sajnos ezek az idők elmúltak.
Ettől függetlenül a kis CBR biztosan nagyon jól használható a mindennapokban. Az is igaz, hogy kezdésnek érdemesebb megvenni, mint egy agyoncsapott régi RR-t, de engem valahogy nem hoz lázba. Inkább nosztalgiázok.
(Legalább a szupersport-jelleget ne erőltetnék, mert azon röhögnöm kell. Hosszan, percekig….)
“Nincsenek bonyolult műszaki megoldások, nincsenek meglepetések.”
http://indavideo.hu/video/Motorral_a_parkolohazban_-_David_Milan
”A mai forgalomban sajna egy ilyen motorral elég sok kellemetlenség érheti az embert,”
Szó sincsen ilyesmiről.
A motorcycleusa.com 8.5mp-t mért 0-60mph (kb 0-100kmh) gyorsulására. Autóban ez már a sportkocsi kategória.
Annó a VTR250 nyergében csodálkozam el, hogy egy negyedliteres motor milyen jól tud menni.(Az papíron kicsit erősebb, mint ez.)
Szerintem csúcsban is biztosan megy 140 fölött.
“A mai forgalomban sajna egy ilyen motorral elég sok kellemetlenség érheti az embert”
Maximum az autópályán.Városi-elővárosi forgalomban megeszik ez is szinte minden autót(nyilván nem egy 500le-s Ferrari-t vagy Porsche-t ).