Kora hajnalban már talpon vagyok, lemegyek a partra kicsit guberálni. Nagyon szép kagylóházakat szedek és remekül elbeszélgetek egy helyi horgásszal annak ellenére, hogy én olaszul, ő pedig azon kívül semmilyen nyelven nem beszél egy kukkot sem.
Visszaérve a sátorhoz örömmel látom, hogy F-nek semmi baja, az esti kellemetlenségek nyomtalanul tovatűntek. Felgyorsítva a napi programot, rövidet pályázunk Palermóig, majd mielőtt elérnénk a várost, rátérünk a 189-es főútra. Ezen útépítés miatt hatalmas a dugó, de az itteniek nem kapnak agyvérzést ha a motoros kihasználva adottságait, lehetőség szerint megpróbál folyamatosan haladni. Ha meglátnak a tükörben, azonnal adják a helyet és ha nem vesznek azonnal észre, nem számít Isten ellen való véteknek egy rövid duda, vagy gázfröccs. Persze csak úgy, mint itthon, itt is kijár a gesztusért cserében egy bólintás, intés, vagy láblendítés.
Corleone környékén ismét változik a táj képe, az eddigi „legvadabb” Szicília tárul a szemünk elé. Kopár sziklavilág, némi birkalegelővel és elképesztően rossz állapotú utakkal. Maga a város nagyon megkapó látvány. Leparkolás után teszünk egy nagy sétát, megcsodáljuk a szűk sikátorokban zajló életet, a kis piacot. Betérünk egy kávézóba, ahol némi nyelvi zavar után csak kapunk két nagy adag „latte de machiatto”-t. Elnézzük a helybelieket, akik közül a férfiak, kortól függetlenül ülnek az árnyékban és beszélgetnek, vagy csak néznek ki a fejükből. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor itt ki dolgozik?
Tervem volt, hogy Corleonéban beülök egy rendes borbélyhoz és klasszikus módon levágatom az egy hete rakoncátlanul burjánzó arcszőrzetemet. Sajnos erre nem került sor, mert egyetlen modern fodrászaton kívül nem találtunk hasonló tevékenységgel foglalkozó helyet.
Ennek a napnak is megvolt a maga feledhetetlen közjátéka. Út közben vissza Palermo felé bevásároltunk némi elemózsiát és csak úgy az út mentén megebédeltünk. F. karácsonyra kapott Jézuskától egy Schuberth C3-as sisakot, amivel kapcsolatban már szóvá tette, hogy nem tetszik neki a plexi átláthatósága. Én elintéztem a dolgot annyival, hogy biztosan a pin-lock fóliát kell megszoknia, ne nyafogjon. Ennyiben is maradt a dolog egészen eddig a napig. Ebéd közben szóba került a téma és mondja ám, hogy „de most már valami fólia is pöndörödik fel a szélén!” Én ökör, ha hónapokkal ezelőtt megnézem rendesen akkor láthattam volna, hogy a páravédő fólián van még egy védőréteg, amit használat előtt nyilván el kell távolítani. Na ezt ott az út mellett meg is ejtettük és érdekes módon F. azóta lát a sisakban!
Kis kerülővel Terrasinin át értünk Palermo elővárosába, Isola de Femmine-be. A parti sétányon okoska oda is vezetett minket a Camping Playa bejáratához. Lazák voltak a tulajok, szieszta idő lévén megkértek, hogy foglaljuk el a helyet, aztán 5 körül nézzünk vissza bejelentkezni és fizetni.
Nagyon szép, tiszta, rendezett és modern helyre akadtunk, bátran ajánlom mindenkinek! Olyan fokon lett eddigre hőség, hogy élvezettel álltam a hideg víz alatt percekig, amire egyébként terveim szerint a katonakori élmények miatt többé nem kerítettem volna sort. Aztán a recepció nyitásáig megkóstoltuk a tengert is. Igaz sziklás volt a part és az erős szélben akkora a hullámverés, hogy a sors kísértése lett volna bele merészkedni. Ezért csak egy kőpadkán állva verettem magam kicsit a tajtékos hullámzásban a vízzel. Többször kishíján ledöntött a lábamról. Csak remélni tudtuk, hogy a másnapi átkelésre lecsillapodik valamelyest.
5-kor megjelentünk az irodánál és rendben megtörtént a bejelentkezés. Sajnos kártyát nem fogadtak el, ahhoz kevés volt az összeg. Igénybe véve a helyi szolgáltatásokat, megtöltöttünk egy mosógépet az eddigre igen csak felszaporodott szennyesünkkel és még egy egyórás internet-hozzáférésre is beruháztam, hogy kedvenc motoros fórumomon kicsit fel tudjam venni a kapcsolatot az otthon maradtakkal, akiket talán érdekel merre járunk, élünk-halunk-e? Vacsora után sétálunk egyet a hangulatos tengerparti úton, ahonnan látszik a fényárban úszó, feldíszített város. Egyházi Mária ünnepre készülnek, a kempinges hölgy figyelmeztet is minket, hogy reggel 5 órától több alkalommal ágyúlövésekkel adóznak a Szent Anyának, ne ijedjünk meg. Biztos, ami biztos alapon altató gyanánt sörözünk is egyet, aztán már akár lődözhetnek is!
Kicsit izgulunk, hiszen holnap új fejezet kezdődik motoros életünkben. Másik földrészre lépni amúgy sem egy mindennapos dolog, de mindezt motorral tenni, az már egy egészen más dimenzió.
Napi megtett út: 173 km.
A következő rész ezen a linken érhető el.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Egyre jobban és jobban beleéltem magam az eseményekbe. Mintha én is ott lettem volna, láttam és éreztem volna azt, amit Ti. Aztán egyszer csak vége lett… Hogy bírok ki egy hetet a következő részig?
Nekem is olyan mehetnékem van!!!
Pedig reális esélyem nincs rá, hogy jövőre mondjuk elmenjek 2 hetet motorozni Olaszországba. Pedig én nagyon beérném azzal is, mindenféle Afrika nélkül. Igaz, még nem tudjuk, mi jön a folytatásban! :-)))
Elolvasva engem is kerülget a mehetnék. 🙂
Ügyes ez a rész is! Gratula!
természetesen én sem tudom, hogy lesz ez a tél dolog, mert én még motorozhatnékot érzek, pláne ezen élményeket olvasva!