A BMW modellpalettájának legtöbb tagját volt szerencsém rövidebb-hosszabb próbák során megismerni, a K1200LT, a korábbi “zászlóshajó” azonban valahogy mindeddig kimaradt. A K1300GT, az eddigi legnagyobb soros motorral szerelt modell is olyan régen járt nálunk, hogy csupán homályos emlékeim voltak róla. Így amikor a 2011-es nagy újdonságokat, a K1600GT és K1600GTL modelleket kipróbáltam, feltört bennem a vágy: nézzünk már utána, milyen előrelépést jelent a két új sorhatos csúcsmotor közvetlen elődeikhez képest. Hiszen a GTL váltotta a palettán az LT-t, a GT-k közül pedig az 1600-os hivatalosan is kiszorította az 1300-ast. Összehoztunk hát egy hosszabb közös motorozást egy-egy magántulajdonban levő 1200LT és 1300GT gazdájával, mi Ekoval pedig vittük a két 1600-ost. Miután néhány óra alatt mindenki mindegyik motort vallatóra tudta fogni, egy közös ebéd keretében összevetettük benyomásainkat. Érdekes kép bontakozott ki…

Nehéztüzérség

Kezdjük a “nagyobb” párossal, vagyis az LT-GTL duóval. Az LT régi harcos, 1999-ben nem titkoltan a Honda Gold Wing konkurenseként mutatta be a bajor gyár. Tíz éves modellciklusa során egy jelentős frissítést élt meg, amelynek során az alapvető megjelenés nem változott, minden egyéb kritizált részlet azonban igen. Módosult a hajtómű, a fékrendszer, a műszerfal, a világítás és sok egyéb apróság. A lényeg azonban ugyanaz maradt: egy irdatlan nagy túrabálna minden elképzelhető luxussal felszerelve: fűthető ülések és markolat, elektromosan állítható szélvédő, 8 hangszórós CD-váltós audio-rendszer, tempomat, hátrameneti fokozat, elektromos nagysztender, teljes csomagtartó-rendszer. No meg hat mázsás megengedett össztömeg! Ami ezzel együtt meglepő, hogy milyen kényelmes és könnyen vezethető motor a K1200LT. Kis sebességnél is kezes, nagy tempónál elképesztő könnyedséggel billen rá a kanyar ívére (ebben nagy segítség a csupán 160-as hátsó abroncs-szélesség!), és rendületlenül tartja is azt. Igazi BMW módjára viselkedik. Ugyan nincs elektromos futómű-állítás, csupán a hátsó rugóstag előfeszítését tudjuk manuálisan szabályozni az ülés alatti kerékkel, de így is azt kell mondjam: közel tökéletes. Leginkább azért, mert maradéktalanul adja ugyanazt a nyugodt luxus-érzést, amit például a Gold Wing is olyan különlegesen tud – csak annál sokkal teljesebb motorozási élményt kínál.

Mennyiben tér el tőle hivatalos utódja, a K1600GTL? Először is teljesen más az üléspozíciónk: sokkal mélyebben trónolunk “benne” a motorban, így a magasabb növésűeknek kicsit kényelmesebb az “öreg”. A másik nagy különbség a motorerőben van. A tesztjeinkben egekig magasztalt sorhatos erőforrás fölénye döbbenetes: minden fordulatról elemi erővel húz, menetdinamikailag tönkreveri elődjét. Mindezt teszi a legkisebb erőlködés nélkül. Persze nagy baja az 1200-esnek sincs, csak kicsit több váltással és hosszabb idő alatt éri el ugyanazt az utazósebességet. Mivel közúti használatra készültek, akár kijelenthetjük azt is: amit az LT tud, az tökéletesen elegendő. Amúgy meg nem is baj, hogy többet kell kapcsolgatni a csupán öt sebességfokozatot, mert az LT váltója hihetetlenül finoman és precízen kezelhető. Ellentétben utódjával, amely nagyobb erővel és ezerszer kulturálatlanabbul üzemel.

Érdekes egyébként, hogy hiába szélesebb a hátsó gumi a GTL-en, olyan könnyedséggel kezelhető az LT-hez képest, mintha egy 600-as és egy 125-ös robogót hasonlítanánk össze. Tényleg elég gondolni rá, hogy mondjuk jobbra van ott valami kanyar, és a szintén nem pehelysúlyú 1600-os bálna úgy dől bele, majd olyan stabilan fűzi végig az ívet, hogy az ember a sokadik alkalommal sem képes elhinni, mindez igaz és nem csak álmodja. Mert hiába nagyon jó motor a K1200LT, azért a kettő közötti különbségen nagyon erősen érezni a BMW mérnökeinek évtizednyi munkáját…

No és akkor jöjjön a kvízkérdés: melyiket szeressem? Azaz ha most vennék motort, melyiket választanám, ha mondjuk mind a kettő elérhető lenne újonnan? Az az érdekes, hogy az összehasonlítás végén mind a négyen arra a következtetésre jutottunk: a K1600GTL bizony nem váltja le a K1200LT-t. A két motor annyira eltér nem csupán technikai tudásában és erejében, hanem “fílingjében” is (például az újdonságból hiányzik a hátramenet, az elektromos nagysztender vagy az utashoz közeli hangszórók – de nem is ezek hiánya, hanem a fedélzeten megélt érzések adják a nagyobb eltérést), hogy azt kell mondanom, mindenkinek ki kell próbálnia őket és személyes igényei, benyomásai alapján döntenie. Igaz ez akkor is, ha jelenleg LT-ből már csak használt példányok szerezhetők be. Eko például továbbra is a GTL-be szerelmes, én inkább vennék használtan egy LT-t. Tibor, az 1200-es tulajdonosa arra jutott, hogy fantasztikus motor az 1600-os, de ő boldogan él tovább a csatahajóval.

Következzen a Gran Turismo géposztály. Lapozz!