Reggelizni álmosan levonszoljuk magunkat a szép kilátással büszkélkedő étterembe. A falakon mindenütt a dicső Piva-gát építéséről készült fotók láthatók. Elvárható szocialista derűvel a jövőbe révedő munkások mindenütt, egyenjókedv és kemény munka a téma. És beton, beton és megint csak beton. De ahogy elnézem abból ide is jutott bőven, az épület alkalmasint akkoriban épülhetett és ami anyagot betonnal ki lehetett váltani, ott szárnyalt a fantázia.
A reggeli is az akkori étlap átvételével kezdődik. Kicsit fogatlan és enyhén mogorva pincérnő adja elénk a szinte hártya vékonyságúra és opálosra kopott műanyagtokba bújtatott ajánlatot. Legbölcsebb választásnak sonka-tojás kombó tűnik, ha jól átsütik, attól talán nem kapunk semmiféle trópusi betegséget. Én teát kérek, viszonylag hamar megértetem magam. Feleség a kakaóval már kapufát lő. A meleg tejig még csak követi a hölgy az igényt, de aztán elveszti a fonalat. Így kapunk még egy csésze teát.
Felpakolunk, elindulunk és a város szélén beállunk tankolni az egyetlen kúthoz. Szeretnék nemzeti jelzésű matricát venni a dobozra, de nincsen. Ezt sajnos korábban elfelejtettem, több lehetőségem nem is lesz pótolni. A határátkelőig követjük a Piva-kanyon nyomvonalát, az átkelés itt is mindkét oldalon teljesen zökkenőmentesen zajlik. Leszámítva a határfolyón átvezető híd itt-ott korhadó fenyőfa-burkolatát. A hiányzó és elszíneződött csíkokat nem árt kerülni, ha csak nem akarunk a híd közepén a motor felállításával esztrádműsorral szolgálni a határőrök számára.
Szarajevóig meg sem állunk, ott is csak egy útépítés és az amiatti dugó kényszerít rövidebb szünetekre. Zenicáig jutunk, közben kis szakaszon igénybe vesszük az épülő autópályát, ami az elmúlt év alatt tovább nyúlt, vagy 20-25 kilométert. De ott az éhség azt diktálja, hogy keressünk valami harapnivalót. Milyen jól tettük! Rátalálunk egy grillsütödére, ahol egy kedves muzulmán csaj ad egy friss egész csirkét. Euróban fizetünk, de természetesen Konvertibilis Márkában kapjuk a visszajárót. Nagyon jutányosan váltja 2:1 arányban, nem úgy, mint korábban az autópálya díjszedője. Ő bezzeg nem vacakolt bonyolult fejszámolással, az egyszerűbb utat választotta az 1:1 váltással. Kerítünk még egy friss kerek kenyeret is és gyorsan kimotorozunk a városból. Az út mellett találunk egy kis asztalt és ott ebédelünk. A helybéliek nagy örömére, legalább is igen csak megbámulnak minket, akik pont ott várják a buszt, ami a jelzés nélküli megállóból azért egyszer csak felveszi őket. Gyorsan leszögezném, hogy én még ilyen finom, omlós és szaftos, mégis nagyon jól átsült csirkét soha eddig nem ettem. Innen is csókoltatom a zenicai grillsütős hölgyet. Már ha ez a muzulmán hit tanai szerint nem bűn. Ha az, akkor felejtsük el.
Még két megállót iktatunk be a határig, először egy valódi burek-sütödénél állunk meg és végre hozzájutunk kedvelt csemegénkhez, másodjára a horvát határ előtt még eltankolom a márkánkat, illetve vételezünk egy kis rizses csokit, mert ezt a műfajt errefelé igen magas színvonalon művelik. A horvátoknál autópályát választok, szeretnénk időben, még világosban hazaérni. Ez sikerül is, még fenn a Nap, mikor begurulunk a garázsba.
Nem volt ez egy „hűde” teljesítménytúra, különösebb kalandokban sem volt részünk, de ennek ellenére igen jól esett. Megkedveltük Montenegrót és már Boszniával kapcsolatban sincsenek előítéleteink. Talán a balkáni népeket meg kellene próbálnunk olyannak elfogadnunk, amilyenek. Ha barátsággal viszonyulnak hozzájuk, ők is mosolyogva és segítő szándékkal reagálnak. Nehéz évtizedeken vannak túl, ezt nem szabad elfelednünk. Ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy aki még szeretné látni a hamisítatlan Balkán igazi arcát, annak igencsak sietnie kell.
Mi, úgy gondolom, még biztosan visszatérünk.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
http://www.youtube.com/watch?v=c1mWSNFMGzg
Gratulálok Csabus a túrához!
Mi is szeptemberben voltunk arrafelé, Dubrovnik volt a cél és Mostar, de átkacsintottunk Kotor-ba is.
Ez a Durmitor NP nem semmi hely, köszi hogy feldobtad a linket a videóról és a labdát is egy potenciális túrához 😀
Be kell vallanom, hogy egy jó darabig ha tehettem csak nyugatra mentem túrázni. Be sem lehet volna rángatni, húzni(2 marhával sem), imádkozni más országokba. Aztán tavaly barátaim fenyegetései hatására elmentem velük Erdélybe. Jelzem nem aludtam nyugodtan az indulás elött, lepergett elöttem minden ami csak emberrel megtörténhet. De nagyon jó búli volt, megérte!
Most hogy Csabus irományát elolvastam, mennem kell! Na nem a balkánra, oda talán majd 2011ben. Most csak a garázsba, ráülök a motorra és brümmögök egy kört. Különben is mindjárt itt a tavasz!
Csabus, gratulálok a túrához, irományhoz, engem meggyőzött! .
Már csak egy kérdésem van, hogy tudod így mindig felmálházni a motorodat?
Szerintem már elkésett az, aki az “igazi Balkánt” keresi. Montenegró már rég lekörözött minket egyébként, kb. mint Ausztria sok helyen.
Albánia nyomul ezerrel, épülnek a sztrádák, az utak nem ritkán versenypálya szintűek. Az ország belsejében más a helyzet. Egy két hiányosságtól eltekintve (szemétszállítás pl.) már most kíváló úticél lehet. 5-10 éven belül pedig turista paradicsom.
Remélem a vendégszeretetük megmarad. Idén mi is kavarogtunk arrafelé.
Esetleg az utókor számára egy google térképen bejelölt útvonalat összeállítanál? Nekem nagyon tetszett a beszámoló!
Mi a nyár elején voltunk egy nyugat-Balkán körúton. A cím igaz, már nem ugyanaz, mint pl. 5 éve. De az emberek továbbra is kedvesek, integetnek és dudálnak örömükben a sok (11) motor láttán.Mindenhol segítőkészek, alapvetően úgy viszonyulnak hozzád, ahogy te őhozzájuk. Mindenhol gyorsabb a fejlődés mint nálunk, azonban Albániában még így is sok a hiányzó aknafedél.:)
Megpróbálok valamit alkotni, de nincsen sok bizodalmam hozzá.
Nagyon felületes a Google-map ezen a vidéken, az IGO-hoz hasonlóan.
Ami a leg érdekesebb szakasz volt (Budva-Cetinje-Podgorica-Virpazar-Skhoder-tó-Bar-Buljarica):
http://maps.google.com/maps?f=d&source=s_d&saddr=2-3&daddr=2-3+to:2-3+to:E762+to:Villa+Miela+to:Ismeretlen+%C3%BAt+to:Ismeretlen+%C3%BAt+to:Ismeretlen+%C3%BAt+to:Novi+bulevar+to:Ismeretlen+%C3%BAt&geocode=FQwvhQIdxMUfAQ%3BFRbFhgIdpNogAQ%3BFaKBhwIdfGMlAQ%3BFV9JhwIdec4lAQ%3BFT6ihAId_ksjAQ%3BFTXKgwIdRnYkAQ%3BFczagQIdOqAnAQ%3BFYYDgQId6aMmAQ%3BFexXggId_lAjAQ%3BFR_ZgwIdNFwhAQ&hl=hu&mra=mi&mrcr=8&mrsp=9&sz=17&sll=42.195253,18.96664&sspn=0.003529,0.009602&ie=UTF8&z=17
Ugyan nem egészen élethű, mert a Cetinjétől Podgorica felé vezető régi “főút” nincsen a térképen. Azon igazából csak “rendes” enduro-val tanácsos közlekedni. Én a Varát is sajnáltam, olyan sz@r volt az út.
Azt sajnálom, hogy nem vágtunk át Virpazarba Rijeka Crnojevicán és Komarnon keresztül a 2-3 főútról. Egyrészt kikerültük volna a főváros útépítéseit, valamint utólag azt hallottam, hogy nagyon szép helyeken vezet az út.
Kotor – Cetinje út nagyon gyönyörű, át a Lovčen Nemzeti Park-on. Amint látható van néhány kanyar. 🙂 0-1600 m-ig.
http://maps.google.com/maps?q=42.402988,18.781471&num=1&t=p&sll=42.407678,18.78602&sspn=0.031434,0.087547&hl=hu&doflg=ptk&ie=UTF8&ll=42.402735,18.797607&spn=0.031436,0.054846&z=14
Másfélsávos erdei út, hegyek között. Némi euró útdíjért cserébe. Aki arra jár ne hagyja ki.
A Lovčen park útja tavaly szerepelt a bejárt helyek között.
Tényleg csodálatos!!!!
Aki arra jár, ki ne hagyja. Ha Kotortól megy fel, akkor lesz egy elágazó még Njegushi előtt, az elágazó mellett egy lakókocsival, ahol isteni sonkát és juhsajtot lehet dézsmálni pár ojróért cserében!
A mauzóleumhoz is érdemes felmenni.
Onnan nyílik az általam eddig levizitált sok-sok panoráma közül az egyik olyan, amelyiknek tutira örök helye van a Top 10-ben.
Van egy őrült gond a Balkánnal. Belemotorozol és muszáj visszamenned! Ahogy Kornél72 írja lentebb. Egy csapatban túráztuk végig a Nyugat-Balkánt és nekem még ma sem ülepedett le. Holnap elindulnék újra. Nyáron megyünk is, nincs mese!
…nem a hiányzó aknafedél, vagy a rettenetesen sok Mercedes, hanem a Sarande-Vlore-Durres útvonal! Hol a tengerparton, hol a felhők fölött, az út olyan, mint a bőr, kanyar kanyar hátán. Nem lehet elfelejteni! Csodálatos táj, mosolygós emberek, olcsó benzin és elképesztően jó szállások. Kell ennél több?
És ahogy 8 hónapja az előző hozzászólásban ígértem, megyünk.
Másfél hét múlva indulunk!