Az évek során összesen 12 715 darab C változat készült (ebből 6 015 1954-es változatból) ezek egy része a rendőrséghez, a hadsereghez és a dán postához került. Az 1939-es év termelési rekordot hozott, 1085 motor hagyta el a gyár kapuit. Napjainkra körülbelül 8 000 példány maradt, amiből több mint 4 000 üzemképes, és forgalomba van helyezve, a maradék múzeumokban, és kiállításokon látható.
Bármilyen furcsa, de a motorhoz mind a mai napig lehet kapni kicsit korszerűsített, utángyártott alkatrészeket (a váz kivételével), bár a háború előtti példányokhoz szükséges egy-egy speciális alkatrész beszerzése gondot jelenthet. Dániában, Németországban és az Egyesült Államokban a márka köré lelkes klubok szerveződtek, akik féltő gonddal ápolják avítt gépeiket.
Mégsem ez a veteránozás csúcsa, véleményem szerint a pálma két norvég „elmebeteg” jól megérdemelt jutalma. Tormod Amlien és Klaus Ulvestad 2009. áprilisában indult két oldalkocsis, késő ’30-as évekbeli C modellel egy 70 000 kilométeres világkörüli útra. Az oldalkodcsikra azért van szükség, mert őket nem kíséri segítő csapat, mint Ewan McGregort és társát Charlie Boormant.
A „The King Croesus Contempt for Death trip 2009”, vagy röviden csak a „Hülyébb úton körbe” elnevezésű útjukat a furcsa páros weblapján lehet követni, ahol fotókat, videókat publikálnak útjuk állomásairól, valamint a rajongók hozzájárulhatnak a túra anyagi finanszírozásához.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Atyavilág!
És a félig burkolatlan vezérlés mit szól ahhoz a homokos környékhez?
Ma már a motorosok egy része (remélem a kisebb) már akkor is teljesen tanácstalan, ha a motorja egy kicsit rángatni kezd, ök meg…
Minden tiszteletem az övék. Viszont én biztos nem így “ápolnám” a fél évszázados motoromat.
Számomra az a leghihetetlenebb, hogy egy motort, apró változtatásokkal ugyan, de 26 éven keresztül gyártottak. Ua. a váz, kvázi ugyanaz a blokk ennyi éven keresztül, nem egyszerű. Ja és persze a 4000 üzemképes példány sem semmi – kiváncsi vagyok, mennyi Pannónia van most üzembe helyezve…
“kiváncsi vagyok, mennyi Pannónia van most üzembe helyezve…”
azért ne felejtsük el hogy a pannonia tervgazdaságba született bele míg ez a motor a kőkemény piaci versenyszférába…
nem a “jó lesz így is nincs más ugyse” felfogás alapján ugyhogy….
azért ne felejtsük el hogy a pannonia tervgazdaságba született bele míg ez a motor a kőkemény piaci versenyszférába…
nem a “jó lesz így is nincs más ugyse” felfogás alapján ugyhogy….
Azért ez nem egészen így volt. A Pannóniánál folyamatosan fejlesztettek, még a ’79-es megszüntetés előtt is (ld. P21). Technikailag naprakészek voltak az utolsó pillanatig, olyannyira, hogy a Yamaha át akarta venni a gyárat, csak az elvtársaknak nem tetszett az ötlet. Biciklikre nagyobb szüksége volt az országnak…
Másrészt, ha jól értettem, azért a dánokban is volt/van egy kis gazdasági nacionalizmus. 1998-ban még a Nimbus volt a legnagyobb számban regisztrált motorkerékpár az országban! Szóval ott sem volt azért teljesen nyílt, piaci verseny…
a hazai motorokat mindeol előnyben részesítik..
azért ez a dán megálta a helyét pedig volt más is…jó jó mégis csak dán és ez is közrejátszott. de volt választási lehetőség.
a pannónia az anyagminőség a korszerűsítés terén nem volt a toppon azért…korlátozottak voltak a lehetőségeik.
a piaci igényeket kell nézni nem “tervezni”