Az egyetlen japán győztes

2009-ben a World Superbike bajnokságban Noriyuki Haga, alias Nitro Nori a bajnoki címért versenyzett. Úgy tűnt, a körülmények adottak, a szezon közepére jelentős előnyre tett szert, azonban kihívója, az újonc Ben Spies az utolsó versenyig harcolt vele, végül Haga aznapi első futamon történt bukásával lecsúszott a világbajnoki címről. Ugyan 2000-ben már volt összetett második, valamint az elmúlt években többször harmadik helyezett, az 1988. óta tartó sorozatban ezúttal sem avattak japán bajnokot.

A legrégebben megrendezett motoros gyorsasági verseny, amelynek napjainkban megrendezett futamai is méltóak az egykori szellemiséghez, az Isle of Man Tourist Trophy. A több mint 100 éves eseménysorozaton csupán egyetlen egyszer fordult elő, hogy japán versenyző nyert. Természetesen a Szigeten is a mindig az aktuális csúcsgépekkel versenyeznek, ám egykor még ötven köbcentiméteres, kis kétütemű gépeknek is rendeztek futamot. Igaz, már akkor is ultrakönnyű kategóriának hívták. 1963-ban ebben a géposztályban győzedelmeskedett Mitsuo Itoh: se előtte, se utána nem nyert japán versenyző az IoM TT-n. A sikerhez persze némi szerencse is kellett, Itoh 0,3 másodpercre volt a versenyt vezető Ernst Degner mögött, aki a táv felénél kénytelen volt feladni a versenyt.

Abban az időben a képlet nagyon egyszerű volt: nyerj vasárnap, és adj el hétfőn – az igazi marketinget anno nem a csábító reklámok, hanem a versenysikerek jelentették. A Suzuki a többi japán márkához hasonlóan a hatvanas évekre elért arra a szintre, hogy nemzetközi porondon is elkezdje hódító útját. Mitsuo Itoh, aki mérnökként kezdte pályafutását a Suzukinál, először hillclimb versenyeken került kapcsolatba a motorsporttal. Az ’50-es, ’60-as években ugyanis a Suzuki alkalmazottai közül választotta ki versenyzőit is, akik nem csak a megmérettetéseken, hanem előzőleg a motorok fejlesztésében is részt vettek. Amikor a hamamatsuiak Soichiro Honda után négy évvel az IoM TT-n történő indulás mellett döntöttek, Itoh volt az egyik szerencsés kiválasztott versenyző.

Az IoM TT akkor még a motoGP elődjének tekinthető gyorsasági világbajnokság egyik futamát képezte, Itoh legnagyobb versenysikere az 1963-as győzelem volt, valamint 1962-től kezdve öt éven át az 50 köbcentis kategóriában a bajnokság ötödik helyezését is rendszeresen megszerezte. 1969-ben a daytonai versenyen is részt vett egy 500 köbcentis kétütemű, háromhengeres motorral. Ez a masina volt az elődje a későbbi GT750-esnek, Itoh maga pedig részt vett más háromhengeres Suzukik (az 1972-ben kiadott GT380 és GT550-re kell itt gondolni) fejlesztésében. A ’70-es években a Suzuki marketing részlegére került, majd amikor a rengeteg baleset miatt átalakították a japán motorvezetői kategóriákat, oktatóként is segítette hazai motorosokat. Nemzetközi tapasztalatokat először a Suzuki kínai érdekeltségénél szerzett, majd később a tengerentúli üzletben vett részt. A modernkori GP versenyzésben a Suzuki tanácsadójaként vállalt szerepet. 2000-ben nyugdíjba vonult, de nem sokáig élvezte a megérdemelt nyugalmat: 2002-től 2006-ig a tanácsadóként segítette a Junior World Rally bajnoki csapatát, amely egyfajta bevezetés volt a Suzuki SX4 modelljének WRC sorozatban történő részvételéhez.

Az IoM TT fennállásának 100. évfordulóján Itoh egy, az 1963-as versenyen is használt RK67-es motorral még egyszer körbement a 60 kilométeres pályán.