Egy Vespát az különböztet meg bármely más robogóról, hogy egyszerű megjelenése ellenére is lehet írni a részletekről, és nem csupán számokban. A GTS 300 meghatározó eleme a króm. Ezzel van bevonva a tükörház, a lemezkasztnit oldalról védő fémcsík, a lámpák kerete, a kapaszkodó, de még a kipufogó védőlemeze is. Ennek így giccsesnek kellene lennie, de nem az. A feketével elegáns benyomást keltenek, de ez a többi színre is igaz. A megoldás kulcsa a vonalak egyszerűsége és a króm mérsékletes alkalmazása lehet, ugyanis nem csicsának tűnik, hanem masszív fémnek, ezzel is növelve a luxusérzetet a műanyag testű robogókhoz képest, melyeken furán hatna ez a díszítés. Hasonló benyomást kelt a galériában is látható lábtartó, masszív fém darab, elegáns megoldással, bár funkciójában kissé csorbul távoli elhelyezése miatt. Olasz motornak ilyet felróni azonban nem illik, ha így állnánk hozzá, járműiparuk már rég megszűnt volna. A műszerfal is követi ezt a hozzáállást, bizony praktikusabb a 250-es digitális műszerfala, a GTS 300-é azonban egyszerű szépségével veszi le a kedves vevőt a lábáról. Csak a legszükségesebbet, de azt tisztán mutatja.
A fém alkatrészek mellett a műanyagoknak is nagy szerepe van a pozitív minőségi benyomásban. A markolatok, gombok, akasztók pontosan működnek, jó rájuk nézni és még jobb megérinteni őket. A tesztmotorban 8000, igen nehéz kilométer van, lötyögésnek, kopásnak azonban nyoma sincs sehol, ez talán cáfolja az olasz motorokról elterjedt képet. Kivétel ez alól a kesztyűtartó belseje, az itt szabadon csúszkáló tárgyak elkezdték leszedni a festéket, de ugye ezt csak a tulajdonos látja, a rajongóknak marad a csillogó fémtest, mely hatást az ötletes műanyagcsíkok is megőrzik a taposón, így a poros láb nem hagy nyomot a fémen. A lábtér ugyan nem óriási, de városban pont elég, nagyobb utakra mindig is jobb lesz egy túrarobogó.
A szépség ára sajnos nagyon magas, több, mint másfél millió forint, és mindezért egy kicsi testet, 278 köbcentit és 22 lóerőt, korlátozott kényelmet és hatótávolságot kapunk. Hogy mégis megéri az árát, azt jól jelzi, hogy a Burgmanok után ez a legnagyobb darabszámban eladott nagyrobogó 2009-ben, sőt, a nagymotorok között is előkelő helyen végezne. Fogyasztása szerény, nem úgy, mint városi teljesítménye, és van valamije, ami a japán robogóknak nincs: múltja és lehengerlő stílusa. Nem ez a legjobb robogó, amit valaha próbáltam, mégis napokig néztem a használtmotoros oldalakat, hogy vajon mennyire reális olcsón hozzájutni egy ilyenhez?
Semennyire, nagyon jól tartják az árukat. Végülis ez érthető is, egy darabka Olaszország is jár minden Vespa mellé, egy olyan érzés, amit a többi robogó csak ajándékba kaphat és nem veleszületett tulajdonság. Szicília, pizza, Róma, maffia, Ducati és Ferrari, machó férfiak és tüzes nők, Vespa. Benvenuti in Italia!
Cimkék:
Ez egy régi tartalomhoz tartozó videó.
Elolvasom »A csak fanatikusok számára ismert olasz Vyrus új modelljét mutatja be az EICMA-n, amely a legkönnyebb és egyben a legerősebb sportmotor a piacon. No persze nem a legolcsóbb.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Annyi Vespa-t mint Bécsben a hétvégén még életemben nem láttam. A múzeális daraboktól egészen eddig a csúcsmodellig minden.
Minden második robogó Vespa volt. (feltehetőleg azért ilyenkor már inkább a “hardcore” robogósok nyomták ne ma tizenéves suhancok, mert akkor előkerült volna a sok divat/verseny/barkácsbolti motor.
Invesztáció egy életre az én szememben, és iylen értelemben megéri. Hugom Jog-ja is majd 15 éves, és az is még nagyon jó, ilyen értelemben azért az t nem lehet mondani, hogy 3-4 másik árát nyugodtan összeadhatjuk és akkor már nem is drága, de valahogy mégis iylen érzésem keletkezett a sógoroknál. Egyszer venni egy ilyet 20 évesen, és együtt leélni az életet… …és lehet ritkábban lenne szerelőnél mint a tulaj dokinál.
Üdv
vds
nagy robogóbuzi vagyok, de tisztán csak a logika miatt, miszerint városi közlekedésre mindenképp a legideálisabb moci mindközül. tapasztalatból beszélek mert a choppereket kivéve már teszteltem sajátként, gyorsaságit, túramocit, endurót, szal mentem pár km-t, nagyrészét városban(kb 90%). talán a rugóút és a kerékméret(vannak nagykereküek, de a pakolhatóság rovására) ami hiányzik, de mint tudjuk nincs tökéletes megoldás. most bizti fanyalognak páran, h mit beszél itt ez a hülye… de aki városban naponta lenyom 100-150km-t az tapsol ha nem kell kuplungolni és váltogatni reggeltől estig, és akkor el is jutottam a legnagyobb előnyéig.
de, h a témához is hozzászóljak, mentem 125-ös(et4) vespával és én is begondolkoztam, h nem lenne rossz ha állna egy a garázsban. de én már maradok a majestynél, bár mindig kacsingat az ember másfelé és néha égeti a pénz a zsebem. ha olyan könnyű lenne összerántani azt a sok pénzt mint 10 évvel ezelőtt akkor talán vennék is egy ilyen 300-ast, de amíg a 200ezres majesty hibátlanul teszi a dolgát 25000 km(nálam) után is addig nincs értelme nagyon ugrálni. pláne, h az elmúlt években kb. a dupláját buktam évente minden motorváltásnál.
mosmeg válság van bazzeg…szal ésszel éljünk ne ősszel